A legutóbbi közvélemény kutatások alapján igen. Úgy tűnik, hogy az Mszp mégsem tűnik el a politikai süllyesztőben, sőt még középpárttá sem zsugorodik, hanem továbbra is váltópártként kell számolnunk vele.
Ha belegondolunk a Milla nevű szerveződésnek gyakorlatilag vége, Dopeman sem szólalt meg mostanában. :) A Gyurcsány-párt is hónapok óta 4-5%-os támogatottságon stagnál. Úgy tűnik Bajnai sem fog már saját pártot alapítani a választásokig. Ha mégis vissza akarna térni, arra egyetlen lehetősége van, mégpedig ha az Mszp felkarolja őt.
De szerintem az Mszp nem akarja most Bajnait, valószínűbb, hogy Mesterházyt szánják miniszterelnök jelöltnek. Amúgy fura az Mszp stratégiája, de egyelőre úgy tűnik, hogy működik: Hallgatni, hadd felejtsenek el a választók minden rosszat a párttal kapcsolatban.
Én egyébként a magam részéről nem is zárkóznék el egy Mesterházy-kormánytól. Nehéz is elzárkózni, hiszen programjuk gyakorlatilag nincs, sőt a Fidesz-kormány kritizálását sem túl nagy vehemenciával végzik. Egy-egy döntésnél nem igazán kínálnak alternatívát.
Játszunk el a gondolattal, hogy milyen helyzetet örökölne egy újdonsült Mszp-kormány? A költségvetés úgy tűnik, hogy nagyjából egyensúlyban van, ezt tulajdonképpen sem az EU, sem az MNB nem vonja már kétségbe. Ennek az egyensúlynak egyetlen szépséghibája van, mégpedig egy évi 300-400 milliárdos unortodox típusú bevétel, úgymint sárgacsekk adó, telefonadó és biztosítási adó. Ezeket tulajdonképpen ki lehetne váltani egy kétkulcsos SZJA újbóli bevezetésével, tehát egy nagyjából 40%-os második kulccsal úgy havi bruttó 300-400 ezer Ft-os jövedelem fölött. Kérdés, hogy egy ilyen váltás szerencsés lenne-e? Aztán ott van még a 27%-os „világcsúcs” áfa minimum 25%-ra visszacsökkentése, és egy esetleges újbóli adójóváírás bevezetése az alacsony jövedelműeknek. E két intézkedés újabb kb. 300-350 milliárd forintba fájna, amire viszont már nehéz lenne fedezetet találni. És megint nem biztos, hogy érdemes, hiszen egy 2%-os áfacsökkentést a kereskedők simán benyelnének, az adófizetők körének újbóli csökkentésével pedig szintén lehetne vitatkozni.
És akkor még tulajdonképpen semmit nem tettünk a gazdasági növekedés felpörgetése érdekében, a cégek versenyképességének javítása érdekében, amit járulékcsökkentéssel lehetne elérni. Egy érdemi járulékcsökkentés azonban ismét legalább 300-400 milliárd forintos lyukat ütne a költségvetésen. Pedig ha ezeket meglépnék, akkor lehetne azt mondani, hogy érdemi gazdaságpolitikai fordulatot sikerült végrehajtani a Matolcsyzmushoz képest. És hogy mi lehetne ezeknek a forrása? Esetleg még vissza lehetne vonni a családi adókedvezményt, ami úgy évi 200 milliárd forintot emészt fel jelenleg, viszont egy ilyen lépés már igencsak népszerűtlen lenne. További lehetséges forrás lehetne a bizalom erősödése az ország iránt, amit a Fidesz is gyakran emlegetett. Ugye ha javul az ország irányába a bizalom egy új kormány miatt, akkor csökkenhetnének az államadósság finanszírozási kamatterhei. No én erre nem bazíroznék, eddig még sohasem jött be. Te tegyük fel, hogy egy új Mszp-kormány rendkívül szimpatikus lenne a nemzetközi befektetők szemében.
És akkor még ott van a magánnyugdíjrendszer „újraindítása”, ami szintén évi 400 milliárd forintos bevételkiesést jelentene a kormánynak…
Tehát akkor mi a helyzet? Van alternatívája a Fidesz kormány intézkedéseinek? Nyilvánvalóan van, csak kérdés, hogy tényleg ezt akarjuk-e?
Csináljunk egy körülbelüli mérleget!
Költségvetési bevételt rontó intézkedések: Sárgacsekk adó kivezetése -300 milliárd forint, telefon- és biztosítási adó kivezetése -100 milliárd forint, áfa 25%-ra csökkentése -150 milliárd forint, munkaadói járulékterhek mérséklése -400 milliárd forint, adójóváírás újbóli bevezetése -200 milliárd forint, magánnyugdíjrendszer újraindítása -400 milliárd forint, gyógyszerkassza eredeti méretének visszaállítása 200 milliárd forint. Ez összesen 1750 milliárd forint, ezeknek kellene megtalálni az ellentételezését. Ugye milyen jó kis konszolidációt/megszorítást hajtott végre a Fidesz a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében? Ezek a legnagyobb horderejű kérdések a költségvetési bevételek szempontjából.
Nézzük a költségvetési egyensúlyjavító intézkedéseket: kétkulcsos SZJA visszaállítása 500 milliárd forint, családi adókedvezmény megszüntetése 200 milliárd forint, társasági adó visszaemelése a kis- és közepes vállalkozásoknak 100 milliárd forint. Ez összesen 800 milliárd forint, ezek voltak a Fidesz lazító intézkedései. Hiányzik még nagyjából 950 milliárd forint (1750-800=950), amire nem marad más forrás, mint az ország iránti bizalom helyreállásából fakadó kamatkiadás csökkenés. Tekintve azonban, hogy az ország éves kamatkiadásai 1300 milliárd forint körül lesz jövőre, annak a bizalomnak igen nagyot kellene javulnia, hiszen az éves kamatkiadásnak a jelenlegi 1/3-adára kellene esnie, amit még akkor is csak évek alatt érnénk el, ha a kormányváltás pillanatától 0%-os kamattal kelnének el az új államkötvények. Persze van még egy hipotetikus forrás, mégpedig a gazdaság fellendülése az új kormány gazdaságpolitikájának és a válság elmúlásának eredményeképpen.
Tulajdonképpen még egy lehetséges forrás van, mégpedig a korrupció csökkentésén keresztüli megtakarítások. Mondjuk én ezt naivitásnak tartom, a tapasztalat ugyanis az, hogy a húsosfazék közelébe kerüléssel minden politikai oldalon vannak „elgyengülő” emberek, akik engednek a kísértésnek. Ja és persze pusztán ötletként felvetnék még egy unortodox lehetőséget is, mégpedig a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának, tehát a szerzett jogaiknak a csökkentése.
Szombaton érdemes lesz visszalátogatni ide a Nívó blogra, ugyanis egy kis játékra invitáljuk az olvasóinkat. Felcsaphat majd minden olvasónk pénzügyminiszternek! Amolyan nívós nemzeti konzultációként mindenki szavazhat majd arról, hogy ki mely pontokon változtatna a Fidesz gazdaságpolitikáján és milyen mértékben de úgy, hogy az a költségvetés helyzetét ne rontsa.
A kapott eredményeket majd egy harmadik posztban fogom összegezni, hogy megtudhassuk miként alakítanák Magyarország költségvetését nívós olvasóink. Remélhetőleg kollektív bölcsességgel sikerül majd összehoznunk egy olyan alternatívát a jelenlegi rendszerrel szemben, amit aztán majd elvárnánk az egyes pártok választási kampányaiban, mint hívószavakat.
