Az elmúlt hónapokban több sok százmilliárdos nagyságrendű nagyberuházás is időszerűvé vált. Néhány hónapja a Paksi Atomerőmű új blokkjának ezermilliárdos bekerülés költségein szörnyülködhettünk, a napokban pedig a 3-as metró százmilliárdos felújítási költségével sokkolt a főpolgármester.
Mi a közös a két beruházásban? Legelőször is az, hogy mindkettő elsősorban pótló beruházás. A Paksi Atomerőműben többszöri élettartam hosszabbítás után lassanként végleg le kell állítani a kiöregedett blokkokat, és a 3-as metró felújítása sem várhat tovább több évtizedes hű szolgálat után.
De akkor mi a probléma? Leginkább az, hogy a beruházásokra nincs pénz. Hitelből kell megoldani mindent. De miből fogjuk visszafizetni ezeket a rettentő hiteleket? Hiszen semmi nem változik. Az atomerőmű ugyanúgy termeli majd az áramot az új blokkal mint eddig a régi blokkok és a metró a felújítás után is ugyanúgy szállítja majd az utasokat mint eddig. Semmi olyan nem fog tehát történni, ami az eddigi működésen felül egy olyan többletpénzt, többletbevételt eredményezne, amiből visszafizethetnénk, törleszthetnénk majd a felvett hiteleket. Attól, hogy a régi metró helyett egy új viszi majd az utasokat, a BKV-nak nem lesz több bevétele. Attól, hogy a régi atomblokkok helyett egy új állítja majd elő az áramot, abból nem lesz több bevétele az erőműnek.
Fentiek miatt nem lehet hová tenni Tarlós István minapi nyilatkozatát sem, miszerint ő nem akar mást, csak egy kormánygaranciát a felújításra felveendő hitelre. No de ki veszi fel a hitelt? A BKV? Vagy az önkormányzat? Na és miből fogja kifizetni, ha egyszer a működés ugyanolyan lesz mint eddig és a felújításból egy fillér többletbevétel nem generálódik majd a metróközlekedésnek köszönhetően?
Mi lesz ebből? Bősz Anett, a Liberális Párt egyik prominense írt egy számomra még ma is emlékezetes posztot. Ez a poszt a kormány rezsicsökkentő intézkedéseit támadja. Futurisztikus kalandozásának az a lényege, hogy a rezsicsökkentések miatt a közműszolgáltatók éveken-évtizedeken keresztül nem képesek elvégezni a pótló beruházásokat. A nyereségességüket elvesztett cégeket állami tulajdonba veszik, majd az állam kényszerül rá, hogy az elodázhatatlan beruházásokat végül is elvégezze. Ez azonban óriási költségekkel, az államadósság megugrásával, és végső soron államcsőddel jár a jövendölés szerint.
Most legalább annyi kiderült mindenki számára, hogy más időzített bombák is ketyegnek ebben az országban, mégpedig olyanok, amelyek sokkal korábbi robbanásra vannak beállítva, mint a közműproblémák. A múlt adósságai ezek, amelyek azonban a jelen államadósságát növelik.
Hogy aztán államcsőd lesz-e ezeknek a vége? Valószínűleg nem. De az biztos, hogy ezeket a hiteleket is fizetni kell majd valamiből. Amit nyerünk a rezsicsökkentésen, elveszítjük a metrón és az atomerőművön. A múlt adósságát egy jövőbeli adóssággal egyenlítjük ki. Jobb híján.
És mit kellene tenni? Már most spórolni kell a soron következő metróberuházásokra, atomerőmű blokk építésekre, közműfejlesztésekre, hogy azt majd ne hitelből kelljen megvalósítani. Csak hát akar-e, képes-e a magyar ilyen dolgokra félretenni, amikor annyi minden másra is kellene?
