Ezt a kérdést azután tettem fel magamnak, miután körbejárta a világsajtót az az utólag kacsának bizonyuló hír, miszerint az ENSZ földön kívüliekkel foglalkozó nagykövetet nevez ki.

Tegyük fel, hogy most 2010-ben intelligens földön kívüli civilizációt találunk 20 fényév távolságra, akikkel rádiójeleken keresztül fel is vesszük a kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy egy üzenetváltás nagyjából 40 évet vesz igénybe. A frissen kinevezett ENSZ nagykövet elküldi a szakmailag megalapozott információkat az űrbe. Az 2030-ban megérkezik az ufókhoz, ők dekódolják, majd válaszüzenetet küldenek, ami 2050-ben érkezik meg a földre. A következő információra pedig csak 2090-ben számíthatunk.

Elmondhatjuk, hogy a világ legjobb állása lenne a földönkívüli nagyköveté, hiszen negyvenévente akadna csak munkája.

Fenti eset azonban nagyon valószínűtlen, egyrészt mert kicsi az esélye 20 fényéven belüli életnek, és még kisebb az esélye, hogy ez a civilizáció a miénkkel megközelítőleg azonos fejlettségi szinten legyen. Ha belegondolunk, az emberiség nagyjából 5-10 ezer év alatt emelkedett ki az állatvilágból, és beláthatatlan fejlettségre tesz szert a következő 5-10 ezer évben. Kozmikus léptékben nagyon rövid időszakok ezek ott, ahol milliárd években mérhető időtávok léteznek. Ki tudná azt elképzelni, hogy milyen civilizáltsági-technológiai szinten lesz az emberiség mondjuk egymillió, vagy százmillió év múlva?

Ha tehát a másik, földön kívüli civilizáció fejlettebb nálunk, akkor valószínűleg nem fognak kapcsolatba lépni velünk, hanem mintegy rezervátumként kezelik a földi életet. Amennyiben fejletlenebb civilizációról van szó, akkor pedig nagy valószínűséggel nem ismerik a rádiójeleket. Mi is csak egy évszázada ismerjük. Így pedig nem jöhet létre a kommunikáció.

Mindkét esetben elmondhatjuk, hogy nincs szükség földön kívüliekkel foglalkozó ENSZ nagykövetre.