Matolcsy szombaton bemutatta a költségvetési törvényjavaslatát, amiben én két számra figyeltem fel igazán: az egyik az, hogy 2011-ben 900 milliárd forint hiányzik a Nyugdíjbiztosítási Alapból, a másik meg hogy 725 milliárd forint az Egészségbiztosítási Alapból. A nyugdíjakra amúgy 3000 milliárdot költünk. Ezt az irdatlan pénzt (1625 milliárd Ft) a magyar állam természetesen pótolja a költségvetésből, más forrásokból. Összehasonlításképpen: a magyar GDP jövőre úgy 27000 milliárd Ft lesz (optimista becslés), tehát e két alap hiánya a GDP 6%-át teszi ki.
Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgárok és cégek által befizetett TB járulékok nem fedezik az ország ilyen jellegű kiadásait. Durvábban fogalmazva a rendszer nem fenntartható, deficites, és sürgősen ki kellene találni valamit a probléma megoldására, különben előbb-utóbb beledöglik az ország. Felvázolok pár lehetőséget (nagyvonalúan számolva):
- lehet csökkenteni a nyugdíjakat úgy 30%-kal, az egészségügyet pedig át lehet állítani fizetősre - a következmény: nyomor;
- lehet emelni a TB járulékokat (munkáltatói, munkavállalói) 10%-kal, pontosabban 10 százalékponttal - következmény: így is nagyon sok, a cégek nehezen tudják kigazdálkodni, elbocsátások, áremelések, stb.;
- maradunk a jelenlegi rendszerben, a kormány majd betömködi a hiányt más forrásból, pl. hitelt vesz fel rá, más forrásokból csoportosít ide pénzeket, stb. - következmény: a probléma a jövőben is fenn fog állni, de cserében jó sok adósságunk is lesz.
- Orbáni megoldás: jelentősen növelni kell az adó- (és járulék)fizetők számát, ő egymillió munkahelyet ígért, sajnos én nem hiszem, hogy ennek van realitása.
A kormány úgy propagálja a jövő évi költségvetést, hogy soha nem látott adócsökkentést hajt végre, összességében úgy 500 milliárd forint értékben. Ha az állam nem csökkentene adót, hanem megtartaná ezt az 500 milliárd forintot, akkor ez a nyugdíjkassza hiányának picivel több, mint felét fedezné. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne legyen adócsökkentés - az adócsökkentésnek már nagyon ideje volt szerintem -, hanem azt, hogy viszonylagosan milyen “piti” dolgokról megy a vita (bankadó, multiadó, ezek egy-két százmilliárdos nagyságrendek), miközben az igazi bomba a szociális ellátórendszerben van elrejte, mely a magas járulékok mellett is képes másfélezer-milliárd forint feletti hiányt kitermelni.
Az látható, hogy lépni kell, a szociális ellátórendszerek gyökeres reformjára van szükség, amihez azonban soha nincs meg a politikai akarat (érthető, négyévenként választások vannak). Ehhez még Gyurcsány sokat emlegetett “népszavazásos” 30 milliárdos vizitdíja is édeskevés lenne. Sokan emlegetik a “nyugati példát”, azaz a rászorulók ingyen vehetik igénybe az egészségügyi ellátásokat, a “gazdagabbak” fizetnek érte, míg a nyugdíj több forrásból is jön - alacsony, létminimumot garantáló állami nyugdíj és saját befizetéseken alapuló magánynyugdíj - azonban őket ki kell, hogy ábrándítsam: az ilyen módon működő egészségügy még a magyarnál is sokkal gyatrább, szerényebb módon működik (kivéve, aki meg tudja fizetni az illető), a nyugdíj kapcsán meg ugyanúgy gondolkodnak az emberek, mint hazánkban - míg fiatalok, kit érdekel, idősebben meg elkezdődik a kapkodás, hogy “jajj, miből élünk meg időskorunkban”. Na meg kérdés, az egészségügy kapcsán hol húznák meg a rászoruló-nem rászoruló határt (hazánkban az adórendszer szerint az átlagjövedelmet kereső már gazdagnak számít), meg hogy mennyire erkölcsös az a dolog, hogy aki nem dolgozik, ingyen kapja az ellátásokat (mert rászoruló), aki meg dolgozik, és fizeti a járulékokat, fizethet külön az ellátásokért is (mert “gazdag"). Ennek ellenére ez a rendszer kétségkívül működik - de gyenge színvonalon. Na nem mintha a miénk olyan magas színvonalon működne.
Mindenesetre ahogy az elején írtam, valamit lépni kellene, de erre nincsen meg a politikai akarat. Egyáltalán: mi lenne a megoldás?
