320-as eurónál a Fidesz még emeli a tétet. Másként nem lehet értékelni Szíjjártó Péter délelőtti nyilatkozatát, melyben újabb "sallert" osztott ki az IMF-nek.
Adódik a kérdés, mégis milyen lapjai lehetnek a kormánynak? Blöfföl, vagy ott van a kezében a royalflös? No persze mértéktartó ember olyan véleményekre nem kíváncsi, hogy ez a kormány agyhalott, dilettáns, diktatórikus tolvaj banda, hogy finoman fejezzem ki magam. Aki ilyeneket harsányan hangoztat, az csak kiröhögteti itt magát.
Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a kormány próbálja tágítani a határait, pattanásig feszíti a húrt, ahogy az elmúlt másfél évben már többször megtette. Harcias retorika a nemzetközi pénztőke ellen, ugyanakkor folyamatos roadshow-kon hazánk fényezése. Egyszerre állunk reflektorfényben, mint az IMF ellen harcoló magabiztos kis ország, mint a csőd szélén táncoló eladósodott csóró népség, vagy mint unortodox módszerekkel új pénzügyi-gazdasági rendet és mintát teremtő kormány.
Közben az események gyorsulnak, már 320-at közelíti az euró. Ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Hamarosan ki kell derülnie, hogy kinek van több ász a kezében. Tényleg ilyen rosszul állunk hirtelen? Néhány hónapja még 265 Ft volt egy euró, milliárdos dollár- és euró kötvényeket sikerült nagy összegben értékesítenünk, és a CDS felárunk is kevesebb mint fele volt, mint most. Azóta meg más sem történt ebben az országban, mint újabb meg újabb bejelentések adóemelésekről, kiadáslefaragásokról. Ráadásul további megszorításokat jósolnak.
Előfordulhat, hogy csak a nemzetközi pénztőke és nagypolitika néhány szereplője játszadozik velünk, mint ahogy az LMP-hez közel álló közgazdász, Róna Péter fejtette ki nemrég? Vagy tényleg ilyen bóvlivá váltunk hirtelen? Esetleg a két állítás között félúton van az igazság?
Ráfizet majd, aki most „shortolja” hazánkat, és a csődünkre fogad? Vagy nagyot fog kaszálni rajtunk. Megannyi érdekes kérdés. Mindenesetre jót tenne a lelkünknek és a pénztárcánknak is, ha Dávid legyőzné Góliátot.
Mindenesetre a (nempénz)világ szemében ebben a küzdelemben Magyarország a szimpatikus. Miközben a hitelminősítők ellen egyre nagyobb az ellenállás, melynek egyik élharcosa pontosan mi magyarok vagyunk, addig úgy tűnik, hogy Budapest II. kerület változatlan mértékben bízik kormányunkban, és nem lát alternatív utat, mint másfél éve a választásokkor. Persze tudom, burzsujnegyed, meg a részvétel is alacsony volt. De akkor is!
