A hangos belpolitika mellett viszonylag mérsékelten figyel oda manapság az ember a külpolitikai fejleményekre. Leginkább csak akkor, ha balhé van az Európa Parlamentben Magyarország körül, esetleg ha Szlovákiában eltörlik az egykulcsos adót, hogy aztán egy svédcsavarral gyorsan vissza is kanyarodhassunk a belföldi iszapbirkózásba, hogy 'Orbán már megint milyen hülye'.

Pedig hétvégén elnökválasztás volt Oroszországban. Nem olyan régen, még lélegzet visszafojtva figyeltük volna a híreket, előre latolgattuk volna az esélyeket, de ma már ez senkit sem érdekel. Az érdeklődő olvasók többségében csak két rövid infó ragadhatott meg: 1. Putyin nagy fölénnyel győzött, 2. A választásokon nagyszámú visszaélés történt.

Érdektelenné váltak az oroszok, már senki nem fél tőlük, pedig az atombombájuk ugyanúgy ott figyel, mint ahogy az olaj- és gázkészleteik is a legnagyobbak közé tartoznak. Inkább olyasmitől szokás ma itthon félni, hogy Viktor államosítja-e a bankszámlákat, odalesz-e a bírói kar függetlensége, és megszűnik-e az országban a médiaszabadság, meg ilyesmi. Esetleg még attól, hogy hogy fogunk majd megélni 47ezer forintból.

Az akadékoskodó külpolitikai szakértők, meg választási megfigyelők eközben olyan tök érdektelen dolgokon vannak lehidalva, hogy akkor most demokratikus volt-e az elnökválasztás a ruszkiknál, vagy sem? Csalással győzött-e Putyin, vagy sem? Voltak-e legrosszabb magyarországi időket idéző többszöri szavazások, vagy sem?

Nem is töltenék több időt ezzel, csupán egyetlen érdekességre hívnám fel a figyelmet a fenti kettő mellett, a futottak még kategóriára.

Szóval Putyin nyert 64%-kal, második lett a kommunisták örökös vezére Gennagyij Zjuganov 17%-kal, a harmadik egy milliárdos üzletember, mondhatni oligarcha, 8%-kal, a negyedik pedig a szélsőséges nacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij 6%-kal.

Tehát lehet azt mondani, hogy Putyin csalt és fúj, de azért nézzük meg, hogy kik voltak Putyin ellenfelei! Melyik lett volna jobb? Nyilvánvalóan egyik sem. Vagyis esetleg valami nyugatbarát liberális elnök lett volna az álma sok külföldinek, de ilyen még a fasorban sincs.

Érdekes párhuzam ez a mai magyar politikával. Ismerjük ugye, hogy sokan PusztaPutyinnak csúfolják Orbánt és az is ismerős, hogy a leghangosabb ellenzékiek mind utálják az ellenzéki pártokat is, mondván, hogy azokra sohasem szavaznának, (hazugság! valójában mind az Mszp-re szavaznának majd), és valamiféle megfoghatatlan, tiszta, szakértői, liberális, feltétlen nyugatbarát Bajnai-kormányban reménykednek. De hát ilyen sincs a fasorban sem, és ahogy látom, nem is lesz. Helyettesítsük csak be az orosz eredményeket 2014-re: Pusztaputyin kap 64%-ot, az Mszp 17-et, az LMP 8-at, a Jobbik pedig 6-ot…

Ki fogad velem, hogy ez lesz? (Na tessék! Én is elbelpolitikáztam itt magam.) Van az a hülye hasonlat, hogy a varsói gyors. Hát most szerintem a moszkvai gyors lesz inkább az irányadó. Persze összefüggés egyikkel sincs semmi, csak olyan jól hangzik.