A bizottság megtette a jelentését Schmitt Pál plágiumügyében. De kérdem én, minek?? Mi itt a Nívó blogon eleddig nem foglalkoztunk a plágiumüggyel, de most már nem tudom megállni.

Demokráciákban az a szokás, hogy ha alakul egy szakértői vizsgálóbizottság, egy olyan bizottság amelynek a tagjai köztiszteletben állnak, szakmájukban elértek valamit, véleményük mérvadó, akkor jelentésüknek tartalmát a demokraták fenntartás nélkül elfogadják, és tiszteletben tartják, még ha nem is értenek vele egyet. A demokraták ilyenkor lapoznak, lezárják az ügyet, és előre tekintve haladnak tovább útjukon.

Ez így működik egy demokráciában. De nálunk nem így működik. A bizottság jelentését csak az fogadja el, akinek az kedvez. Az ellenzéki pártok egytől egyig lemondásra szólították fel a köztársasági elnök urat mondván, hogy a bizottság jelentése egyértelműen megállapítja, hogy plágium történt.

Nos, én elolvastam a 3 oldalas jelentést, és ez alapján elég éles kijelentésnek, csúsztatásnak vélem az ellenzéki vádat. Csúsztatás, és messze nem objektív, nevezhetnénk féligazságnak, vagy hazugságnak is az állítást, mert kiragad a jelentésből egy mondatot, átfogalmazza, felerősíti jelentését és mindezt úgy tálalja, mint a bizottság vizsgálatának végeredményét, következtetését.

Pedig a következtetés nem ez! Itt van leírva feketén fehéren: Link Schmitt Pál kisdoktori értekezése tárgyában készült bizottsági jelentés összefoglalójához. – Remélem szabályosan hivatkoztam.

Ha valakinek igénye van egy objektív összefoglalóra, anélkül, hogy a jelentést elolvasná, mert nem akar rászánni az ügyre annyi időt, hát íme:

A jelentés felvázolja a kisdoktori cím adományozásának 1992-es szabályozási környezetét, hivatkozva a vonatkozó törvényekre, illetve a kisdoktori cím várományosának személyi feltételeire, melyek a következők: 1. egyetemi végzettség, 2. sikeres doktori szigorlat, 3. egy középfokú nyelvvizsga, és a legfontosabb: 4. a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés vagy a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás benyújtása, valamint 5. ezen értekezés megvédése.

Nyilvánvaló, hogy Schmitt Pál az első három pontnak és az ötödik pontnak megfelel, a kérdéses pont a 4-es, a jelentés a további részében leginkább pontosan ezt vizsgálja.

A továbbiakban olvasható, hogy a jelentkezés és a doktori értekezés megvédése között mindössze egy hónap telt el. Mindezt feltűnőnek, de nem szabálytalannak ítéli a testület.

A következő megállapítás egy formai szabálytalanság megállapítása, miszerint a doktori értekezést bíráló bizottság üléséről készült jegyzőkönyv nem lelhető fel, azonban a korabeli szokásoknak megfelelően a jegyzőkönyvi minimum adatok a kisdoktori anyakönyvben megtalálhatóak. – Mindez azonban nem Schmitt Pálnak róható fel, hanem az oktatási intézmény akkori felelőseinek.

Ezután a jelentés formai hibának és nem szabálytalanságnak aposztrofálja, hogy a dolgozatra általában jellemző a szakszerűtlen forrásmegjelölés, illetve a hivatkozásokra történő szakszerű utalások hiánya. Erre a jelentés szerint még a dolgozat leadása előtt a témavezetőnek, illetve az elő-opponensi véleményben a bírálóknak is fel kellett volna hívnia a figyelmet, még a felkészülési időszakban. - Itt tehát egy bírálói és/vagy témavezetői mulasztás is történhetett.

Ezután következnek a konkrét tartalmi megállapítások, melyeket szeretnék szó szerint idézni:

A dolgozat 34. oldalától 50. oldaláig teljes szövegazonosságot tartalmaz Klaus Heinemann … művének 312. oldalától 319. oldaláig tartó részével.

Ez a legsúlyosabb állítás. Ezután felsorol néhány diagramot és táblázatot, melyek teljesen, vagy kis formai módosítással megegyeznek Nikolaj Georgiev táblázataival és diagramjaival. Majd pedig jön a botrányt kirobbantó ominózus 180 oldalra vonatkozó megjegyzés:

A kisdoktori értekezés mintegy 180 további oldala részleges egyezést mutat a Georgijev művel. (A két dolgozatban az egyező részek rendkívül szétszórtan szerepelnek.) A Georgijev műhöz képest valamennyi részlegesen egyező rész kibővül a kisdoktoriban a szöuli olimpia adataival. Számos esetben a Georgijev műhöz képest kihagyások, összevonások pluszban hozzátett mondatok lelhetők föl. A Tényfeltáró Bizottság megjegyzi, hogy az azonosság több esetben indokolt, pl. sportági definíciók.

Ugye ez az a 180 oldal, amelyre Schmitt Pál is azt mondta, hogy tulajdonképpen összegyűjtött tényadatokról van szó. Ha tényleg ez a helyzet, akkor ha Schmitt a nulláról gyűjtötte volna az adatokat, akkor is ugyanoda jutott volna mint így. Ehhez jön még a szöuli adatokkal való kiegészítés, valamint a jelzett saját mondatok, mint valódi hozzáadott érték.

És ezután már csak a következtetés van hátra:

Következtetés:

A doktori eljárás – a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de – formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.

Mindez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy voltak ugyan hibák mind Schmitt Pál, mind az egyetem részéről, ám azok nem olyan jelentőségűek, ami a doktori cím elvételét indokolnák. Más művekből idézni egy doktori értekezésben szabad, még ha az „szokatlanul nagy terjedelmű” is, csak azt szakszerű hivatkozásokkal jelezni kellett volna. Mindazonáltal egyértelműnek tűnik a jelentésből az is, hogy Schmitt Pál a felhasznált forrásanyagokon kívül saját következtetéseket is levont.

Hogy mindebből ki milyen következtetéseket von le, azt ki-ki döntse el maga. Persze feltárhatták volna a témavezetők vagy az előbírálók a hiányosságokat, de a formai követelményekről ezen a szinten talán már Schmitt Pálnak is tisztában kellett volna lennie. Ezek után megnézném én egyébként a sima egyetemi szakdolgozatát is, hiszen ha a doktori értekezésénél nem tudta, hogy hivatkozásokat kell használni, akkor valószínűleg a diplomamunkájánál sem használt, ergó az is szabálytalan.

Továbbmegyek, a szentté avatáshoz ugye a delikvenseknek életükben két csodát kellett tenniük. Ha profán akarnék lenni, felvethetnénk mi kukacoskodó magyarok azt is, hogy ugyan vizsgáljuk már meg, hogy korábbi államfő-királyaink (például Szent István, Szent László királyok) ugyan milyen csodát tettek, nincs-e arra a csodára esetleg valamilyen tudományos magyarázat? Azt aztán vessük össze, hogy az adott kor követelményei, a tudomány akkori állása szerint mindaz tényleg csodának minősíthető-e, vagy szimpla csalás, hazugság, legenda….

Az ellenzéki pártok reakcióiról meg csak annyit, hogy a Nívó blog szerint nem minősíthető demokratának az a párt, amely utólag, a döntés ismeretében nem fogadja el, vonja kétségbe egy független szakértői testület állásfoglalását.

Schmitt Pál elnök úrtól meg én kérek elnézést az alább várható kommentfolyam tartalmáért.