Tegnap nyilvánosságra került a Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság jelentése, és bár számos hibát feltárt, végkövetkeztetésében arra jutott, hogy az mindent egybevetve megfelelt az adott kor követelményének.

Tegnapi posztomban ezt a jelentést, illetve az erre adott ellenzéki reakciókat elemezgettem kicsit, letéve a garast amellett, hogy fogadjuk el a bizottság döntését.

Közben azonban kiderült, hogy a doktori cím jogosságáról nem ez a bizottság, hanem az egyetemi szenátus dönt majd, amely ezekben a percekben is ülésezik. Az ő szavuk lesz majd a perdöntő.

A tegnapi bizottsági döntés alapján bíráltam az ellenzéki pártok reakcióit, miszerint figyelmen kívül hagyva a jelentés végkövetkeztetését, kiragadott félmondatokat és a Schmitt Pálra nézve terhelő részeket emelték ki és szólították fel Schmitt Pált lemondásra. Szerintem pedig az igazi demokraták megvárják az arra illetékes hatóságok állásfoglalását és döntését, és azt elfogadják. És ez még akkor is igaz, ha a várható döntés eredménye egyre valószínűbb.  

A tegnapi posztra meglehetősen indulatos hozzászólásokat kaptam, jórészt jogosan, ugyanis a bizottsági döntést úgy értelmeztem, mint az ügy lezárását, utolsó stádiumot, nem volt tudomásom róla, hogy az ügynek további folyományai is vannak, és a döntő szót csak az éppen most ülésező szenátus mondja majd ki. Megjegyzem ezek után nem értem, miért kellett a vizsgáló bizottságnak következtetést kiadnia tegnap, miért nem szorítkozott csupán megállapításokra, amely alapján a szenátus ma dönthet? Na mindegy. Én mindenesetre elnézést kérek azoktól, akiket a tegnapi írásommal feleslegesen felhergeltem, felbőszítettem.

Álláspontom szerint az arra illetékes felkent szakértői grémium döntését minden fenntartás nélkül el kell fogadni, még ha az privát véleményemmel nem is egyezik.

A fő kérdés tehát továbbra is az, amit tegnap feszegettem, hogy elfogadja-e majd mindenki így látatlanban, előzetesen a mai döntést, függetlenül attól, hogy az az ő véleményével egyezik-e, vagy sem. Mennyire vagyunk érettek a demokráciára?

Erről szeretnék most egy szavazást indítani:

És persze elvárnám, hogy a döntésből Schmitt Pál is a megfelelő konzekvenciákat vonja le. Tehát amennyiben a szenátusi döntés szerint jogos a doktori cím akkor kérjünk elnézést az elnök úrtól az elmúlt hetek cirkuszáért, ha viszont jogtalannak bizonyul a címre, akkor bizony mondjon le, nincs mese!