Akkor egy kis "belsős információ" az elején: ccactusszal volt egy levélváltásom nemrég, melyben ezt a Schmitt ügyet tárgyaljuk, mármint, hogy érdemes-e beszállni ebbe az egészbe. Valóban, az összes blog ezzel foglalkozik, a sajtó is ezzel van tele, meg néhányunknak ama bizonyos testrésze is, hogy másról sem lehet olvasni. A közhangulat azért eléggé egyhangú: Schmitt másolt, takarodjon! Úgyhogy én előre elnézést kérek, hogy már megint "schmittpali", de ígérem, most ismét más szempontból közelítem meg a témát, blogunk első posztjában amúgy is ezt tűztük ki: nem baj, ha nem egységes a vélemény, és egyik posztban ezt olvasni, a másikban meg az ellenkezőjét, de hát ez a blog mégis csak egy fórum, ahol meg lehet vitatni a dolgokat.

Szóval érdekes, milyen gyomra van a közvéleménynek: Schmittet mindenki elítéli, mert másolt, míg mást ugyanezért ünnepel, sőt, celebnek nevezi ki! Most hozzak példákat? Itt vannak a zeneszámok, az Index írt erről egy kiváló cikket, szépen végig lehet nézni az összes videót, lesz meglepetés bőven :-) Jobb esetben az eredeti szerzőket ugyanúgy feltüntették, mint Schmitt az értekezés végén (még jobb esetben meg is kérdezték őket),  rosszabb esetben meg hallgattak, mint a sír, és legfeljebb "áthallásról" beszélnek. Mindenesetre mi, emberek, továbbra is szeretjük Zoránt, és nem követeljük, hogy Süsü mondjon le (pedig ő a kis királyfi jobbkeze)! Mindent meg lehet magyarázni, ezt is.

És ott vannak például a népszerű "celebkönyvek"! Nyílt titok, hogy némelyiknek köze sincs a fedőlapon feltüntetett szerzőhöz, hanem "munkatársak", meg "irodalmi négerek" írták őket, nevük fel is van tüntetve valamelyik oldalon, de hát ez van, sztárszerző kell, ezt veszik az emberek! Kedvencem, mikor olyan celebek könyveit adják ki, akik két értelmes mondatot nem tudtak még összehozni, de rögtön választékos, kiváló stílusban könyvet írnak, persze még a karrier csúcsán, nehogy öt perc múlva elfelejtse őket mindenki. Ezeket a könyveket kiadják (tudom, nem mi, valakik), megveszik (tudom, nem mi, valakik), utána elmennek ennek a celebnek a műsorára (tudom, nem mi, valakik), akik a jó isten tudja, mit adnak ott elő, de egy darabig megélnek belőle.

Ha valakit Magyarországon hazugságon kapnak, nem kell félnie: Frei Tamás például kávézókat nyitott, és könyvei megtalálhatók a sikerlistákon. Győzike is végighazudta a teljes bulvársajtót sztorijaival, mégis ünnepelt sztár volt (és lehet, ma is az lenne). A fociban a régi bundákról, megbeszélt bajnoki címekről ma már csak anekdotázgatnak, sőt, a szurkolók még büszkék is arra, hogy csapatuk X-szer volt bajnok - hogy ebből mennyi volt bunda, ma már nem érdekes. A politikai életből nem is hozok példákat, mert rengeteg politikus hazudott már, és mégis "ott van".

Schmitt esete kicsit más persze, mert ő köztársasági elnök, és tőle elvárná az ember, hogy ne másoljon, ne hazudjon. Szerintem a doktor úr - politikai karrierje szempontjából - nem ott követte el a hibát, hogy másolt (az abszolút megszokott jelenség a vásárolt diplomák és nyelvvizsgák országában, ha elvtársnak el kell intézni valamit, azt megoldják ügyesben), hanem hogy ezt nem ismerte el, és most is játsza a hülyét. Ott, januárban meg kellett volna mondania: "igen, másoltam, jóváhagyták" vagy elintézni egy laza "na és?"-sel, ma már a kutya nem emlékezne rá. Ehelyett mismásol, magyarázkodik, ami kínos. Példát vehetne a celebeinkről, azok megoldották ügyesben: na és, ha nem én írtam? Egy napig téma, aztán ismét lehet menni haknizni.   

Mindenesetre érdekes lenne, ha hirtelen az összes másolt értekezés-diplomamunka-könyv-dal-stb. napvilágra kerülne, szerintem néznénk nagyokat, hogy "Ő is? Ő is?, Pedig róla nem gondoltam volna!" Nem kell félni, nem lesz ilyen. Addig is lehet ezeket az embereket imádni, isteníteni, meg tőlük akármilyen megváltást várni. Schmitt lebukott, ez pech (neki). Az a baj, hogy rengeteg hazugságból épül fel a világunk, és mi, a "közvélemény" sokszor elnézőek vagyunk ezekkel szemben. Jó lenne, ha a Schmitt ügy ennek az ellenkezőjét bizonyítaná, de egyelőre nem úgy néz ki.