Nívós szerzőtársam alaposan belemarkolt a darázsfészekbe minapi nyugdíjakkal foglalkozó cikkével. Mivel nekem is van mondanivalóm a témában, ezt most én is örömest megteszem. Egyszersmind reflektálni is szeretnék a sok száz hozzászólás között vissza-visszatérő felvetésekre.

Ugye arról van szó, hogy a 2013-as költségvetési törvény tulajdonképpen minden állami transzfert befagyaszt jövőre a családtámogatástól kezdve a közalkalmazottak bértáblájáig, kivéve egyetlen tételt, a nyugdíjakat, amelyek a törvényeknek megfelelően az előző évi infláció mértékével, tehát 4,2%-kal növekednek jövőre.

Szerzőtársam felvetette, hogy mi lenne, ha jövőre a nehéz helyzetre tekintettel eltekintenénk a nyugdíjak emelésétől, és 2013-ban is a 2012-es összegű nyugdíjat kapnák meg. Az így megtakarított nagyjából 100 milliárd forintból pedig támogathatnánk a vállalkozásokat, vagy visszaállíthatnánk az alacsony keresetűek adójóváírását, esetleg csökkenthetnénk belőle az államadósságot, amit részben például pont a néhány évig fizetett 13. havi nyugdíj is generált. Egyszóval ilyen forrásból is próbálnánk kicsit előremozdítani hazánk gazdaságának beragadt szekerét.

Ezen a ponton elszabadultak az indulatok. Néhány olykor egészen elképesztő típusvélemény könnyen azonosítható volt a hozzászólások között:

1. A nyugdíjasok élősködő haszonleső szent tehenek. A nyugdíj pedig tabutéma, hiszen 3 millió szavazóról van szó, ezért mindegyik párt a kedvüket keresi. És akár néhány ezer forinttal is megvásárolható a szavazatuk.
2. Legalább a csúcsidőszaki tömegközlekedési kedvezményeiket vonják már meg tőlük.
3. Nem a nyugdíjasokat kellene nyomorgatni, hanem az oligarcháktól (Simicska, Járai, Csányi, Pintér,… egyéb tetszőleges Fideszhez közeli nevek, [Hagyózni, Sukorózni meg ne próbáljon senki, mert a fejét leszedik, meg különben is a maiakhoz képest az csak aprópénz]) kellene elvenni a pénzt.
4. Sávos nyugdíjemelés kellene, csak az kapjon nyugdíjemelést, akinek alacsony a nyugdíja, a magas nyugdíjakat meg húzzák vissza alacsonyabb szintre.
5. Gyerekesek javaslata: Nyugdíjat mindenki a saját gyereke nyugdíjjárulékából kapjon, a gyermekteleneknek meg úgyis kevesebb a kiadásuk, ők takarékoskodjanak maguknak.
6. Gyermektelenek javaslata: Oké, de akkor vonjunk meg mindenféle gyermeknevelési és családtámogatást, hogy legyen miből félretenni.
7. Mások sem az 5-ös sem a 6-os ponttal nem értenek egyet, hiszen mi lesz azokkal akiknek…. (önhibájukon kívül nincs gyerekük, külföldre megy a gyerekük, fiatalon meghal a gyerekük… szokásos magyaros elbonyolítás, mindenféle javaslat kritizálása, pozitív építő hozzáállás és javaslatok helyett)
8. Egyesek szerint hiba volt egyáltalán felvetni a nyugdíjtémát, hiszen csak arra jó, hogy egymásnak ugrasszuk vele a különböző generációkat.
9. Mit akarnak csökkenteni a nyugdíjon, hisz a rezsi olyan magas, hogy elviszi a nyugdíj nagy részét.
10. Azért nem szabad a nyugdíjakhoz hozzányúlni, mert idős emberekről van szó, akik egy jövedelemcsökkenéshez nehezebben tudnak alkalmazkodni (pl. pluszmunkát vállalni), mint egy hasonlóan nehéz helyzetben lévő, de fiatal ember.

Hozzám személy szerint e legutolsó vélemény áll a legközelebb. Azt gondolom, hogy új nyugdíj játékszabályokat csak olyanokra vonatkozóan lehet megalkotni, akik ma még fiatalok, így van még idejük felkészülni a várható időskori viszonyokra. A mai nyugdíjasok rendszeréhez csak legvégső esetben lehet negatívan hozzányúlni.

Amire szeretnék még külön kitérni, az az előző felsorolásból a 9-es pont, vagyishogy olyan magas a rezsi, hogy az önmagában elviszi a nyugdíj legnagyobb részét. Szokás ezt az érvet egyébként a bérből élőkre is felhozni, hogy de hát a villanyszámla ennyi meg annyi, a fűtésre meg téli hónapokban az egész fizetés is kevés. Ezért is emelni kell a béreket és a nyugdíjakat.

Erre a leghatározottabb válaszom az, hogy egy nagy frászt!!

A magyarországi rezsiszámla többszöröse a nyugat európainak. Nem azért, mert itt magasabbak lennének az energiaárak, vagy mert 27%-os az áfakulcsunk, hanem azért, mert a magyar háztartások szélsőségesen energiapazarlók. Sőt az az általános szemléletmód, hogy az energiatakarékossági beruházások valamiféle úri-burzsuj gaztettek, hiszen nem elég, hogy az illetőnek magasabb a jövedelme, mint az enyém, de emellett még a rezsije is alacsonyabb, és ez elfogadhatatlan.

Ha az ember szétnéz Angliában, Ausztriában, Németországban, vagy akár Franciaországban, azt tapasztalja, hogy rezsit csak az fizet, aki fizetni akar. Nulla villanyszámlával, nulla fűtésszámlával és minimális vízdíjjal működnek a háztartások, ha nem akarnak rezsit fizetni. Alapnak számít ugyanis a megfelelő hőszigetelés és a megújuló energiarendszerek (szél, nap, földhő) telepítése minden egyes házra. És ezt az állam ott jelentős mértékben támogatja. Az önerőt kamattámogatatott hitel formájában lehet előteremteni, és még ki is egészíti az állam vissza nem térítendő résszel.

Ha tehát valaki azzal érvel, hogy a kormánynak támogatnia kell a nyugdíjasokat és a kiskeresetűeket, mert magas a rezsi, akkor azt én ellenzem. A kormánynak a rezsi csökkentését kellene támogatnia a nyugaton bevált módszerekkel. És akkor máris nem azzal a problémával kell szembesülnie a kispénzűeknek, hogy esznek, vagy rezsit fizetnek, hiszen a rezsikérdés megoldódott. Az evés kérdése meg megint nem szabadna, hogy probléma legyen egy agrárországban…

Miközben tehát egyre többen követelik nagyon helyesen, hogy az állam ne a költségvetés kiadási oldalához igazítsa újabb és újabb adókkal a bevételi oldalt, hanem fordítva, közben meg a béreknél és a nyugdíjaknál senki sem a kiadások lefaragásával foglalkozik, hanem pontosan a jövedelmek kiadásokhoz igazításával. Nem ártana összehangolni az emberek mikro- és makroökonómiai szemléletét.

Szóval akkor mennyivel emeljük jövőre a nyugdíjakat? Infláció mértékével? Vagy az alatt? Vagy afelett? Vagy differenciáltan? Vagy csökkentsük? Ez a mai szavazásunk témája: