Szögezzük le az elején: blogunk messzemenőleg támogat minden olyan lépést, mely a gazdasági szereplők (főként vállalkozók, munkaadók vagy munkavállalók) terheit bármilyen formában csökkenti. Orbán tegnap bejelentett 10 pontja mindenképpen üdvözlendő dolog, igen, lépni kellett már ezekben az ügyekben, én csak azt sajnálom, hogy diszkriminatívan történt a dolog. Elfért volna még általános, mondjuk 10%-os járulékcsökkentés, ami viszont sokba került volna az államháztartásnak.
És igen, itt van a legfőbb problémám: mi lesz az akciótervből fakadó 300 milliárdos hiánnyal? Két dolgot tehet ilyenkor a pénzügyi tárca: 1, kiadást csökkent 2, bevételt növel. Naná, hogy ismét a kettes pont győzött, ráadásul abból is a rosszabbik verzió, mert az ilyen "egyik zsebemből a másikba teszem a pénzt" megoldások a legritkább esetben szoktak pozitív végkifejlettel végződni, magyarul a hiányzó pénz igencsak az államháztartás hiányát fogja növelni. Pedig arra mostanában büszkék vagyunk, mondhatnák, ezen a téren tudja a legjelentősebb eredményt felmutatni a Fidesz kormány.
Érdekes, hogy az 1-es pont a legritkább esetben kerül előtérbe; a mindenkori kormány csak akkor hajlandó kiadást csökkenteni, ha a fogát húzzák és tökén taposnak (egyszerre). A jövő évi költségvetés kiadásai 15.476 milliárd forintot tesznek ki, ami hatalmas összeg, az éves GDP 50%-a, magyarán az állam a gazdasági szereplők által megtermelt minden második forintot saját maga szeretné elkölteni. Az állam évek óta hatalmas mértékben telepszik a gazdaságra, valósággal megfojtva azt, és kétes hatékonysággal osztja el ezt az óriási pénztömeget. A közgazdászok évek óta papolnak arról, hogy az államnak illene kicsit háttérbe húzódni, és a kiadáscsökkentéssel összehangolt adócsökkentés politikáját folytatni, szerintem ezzel nagyjából mindenki egyetért - mégsem csinálják. Egy 300 milliárd forintos kiadáscsökkentés azt jelentené, hogy jövőre a költségvetés 2%-kal kevesebbet költhetne. Sok ez vagy kevés? Ahhoz képest, hogy jópár elemző ezermilliárdokat szorítana meg, kevés; de ahhoz képest, hogy az a 300 milliárd nagyon hiányozna annak, akitől elveszik, sok.
És honnan lehetne elvenni? Lehetne például egy picike nyugdíjreformocskát végrehajtani, nyugdíjplafonnal és differenciált nyugdíjemeléssel. Az állami szféra is minden bizonnyal spórolhatna magán, és én még a közbeszerzések-állami beruházások rendszerét vizsgálnám felül, mert ezek melegágyai a korrupciónak. (Egyáltalán: kötelező nekünk éppen most, ebben a gazdasági helyzetben térkővel és szökőkutakkal telerakni az ország összes települését?) Lehet, hogy önmagában egy hitelesebb, átgondoltabb, nem ötletelésen alapuló gazdaságpolitika is sokat hozna a kasszára, mondjuk olcsóbb hitelek vagy erősebb forint formájában (ez utóbbi a devizahitelesek fogyasztása miatt lehet fontos). Gondolom, mindenkinek megvannak az ötletei, amiből jelen állás szerint úgysem lesz semmi.
Összefoglalva: örülünk, hogy a kormány felismer bizonyos problémákat, de jó lenne, ha nem tüneti-helyi kezelést alkalmazna, hanem a betegséget kiváltó okot szünetné meg. Ezért mondom azt: a bejelentett tíz pontot úgy osztályozom, hogy elégséges, de nem elég.