Miután tegnap a legtöbb közírónak, független blognak és internetes portálnak is sikerült csontig benyalni Bajnainak, hadd emlékezzem meg egy pártról, amelyik nem hódolt be a (vélt) közhangulatnak, és ezzel hatalmasat nőtt a szememben: ez a párt nem más, mint az LMP.
Az LMP érdekes képződménye a magyar politikai életnek: civil, harmadik utas mozgalomként indultak, mely megpróbált alternatívát nyújtani az MSZP-Fidesz kettőssel, és a szélsőséges(nek mondott) pártokkal szemben, és nem is csinálták rosszul, hiszen már 2010-ben bejutottak a parlamentbe. Azonban tevékenységük itt lényegében véget is ért, hiszen hiába jönnek ki folyamatosan szakmai programokkal, meglehetősen halk hangon teszik, és ennek megfelelően támogató bázisuk is egyre csökken. Ráadásul a "harmadik, tiszta erő" szerepére több szervezet is pályázik, mint például a Milla, amelynek támogatói és vezetői szép csendben visszahozzák nyakunkra a 2006-2010 közötti MSZP-t, amelyik nagyban felelős országunk jelenlegi helyzetéért. De a magyar választó feledékeny, Orbánt is sikerült már egyszer szentté avatni (2010), Bajnai is az lesz, kétségem sincs effelől, aztán meg majd jön a pislogás, meg a szokásos felháborodás.
De térjünk inkább vissza az LMP-hez: akárhogy is nézzük, a Milla legfőképpen őket veszélyezteti. Míg a Fidesz és az MSZP meglehetősen biztos szavazóbázissal rendelkezik, addig az LMP bázisa képlékeny, és a 2010-es szavazatok jó részét is inkább "hirtelen felindulásnak" köszönhetik, nem pedig az elkötelezett híveknek. Jelenleg az LMP-nek mutatnia kellene valamit: vagy hangosabban kellene politizálniuk, hogy komolyan vegyék őket a szavazók, és továbbra is őket tekintsék a harmadik erőnek, vagy pedig az egyszerűbb utat választani, beállni Bajnai mögé, kérni pár pozíciót cserébe, pont úgy, ahogy a magyar pártéletben szokás. De akkor mitől lenne más a politika?
És láss csodát, az LMP - egyelőre - úgy tűnik, a nehezebb utat választja, még úgy is, hogy ez a párt jövőjére is negatív kihatással lehet: bírálják a jelenleg messiásként tisztelt Bajnait!
Schiffer András szerint a beszéd ugyan jó szándékú volt, de több okból is súlyos csalódást okozott. A volt frakcióvezető szerint Bajnai nem reflektált eléggé saját szerepére a szocialista kormányok munkájában. Nem beszélt arról, milyen volt a kormányban ülni, miközben Gyurcsány Ferenc beismeri a hazugságait, vagy az október 23-ai rendőri erőszak után. Ráadásul Schiffer szerint Bajnainak arról is kellett volna beszélnie, hogy az ő fejlesztéspolitikai irányítása alatt pocsékolták el az uniós forrásokat és az ő irányítása alatt kezdődött az irány, ami a kormányközeli oligarcháknak kedvez a források elosztásakor a kis- és középvállalkozók helyett.
Nincs mit elemezni a fentieken, teljesen igazuk van. Hiába próbálják a millások jótékonyan elfelejteni Bajnai meglehetősen sötét politikai múltját, az LMP kíméletlenül rámutat erre, és nem hajlandó behódolni a vezérnek, semmilyen ellenzéki összefogás címén. Ráadásul nagyon helyesen látják azt a tényt, hogy az Együtt 2014 egyelőre nem valamilyen érték mentén, hanem inkább valami ellen (Orbán) alakult, amit szintén nem helyeselnek. Tessék csak visszagondolni a 2010-es választásokra, az is valami ellen irányult, és lehet látni, mi lett belőle.
Persze a kérdés még nincs lezárva, könnyen lehet, hogy az LMP mégiscsak beáll Bajnai mögé, de azt is tudniuk kell Schifferéknek, hogy ezzel arcukat és pártjuk értelmét is elvesztik. Hiszen hogyan lehet más a politika a volt szocikkal? A másik lehetőség pedig az, hogy miután a Milla az október 23-ai rendezvényével végleg elvesztette szüzességét és most már nehéz lesz a "civil harmadik út" álarcát viselni, megpróbálnak ebbe a szegmensbe benyomulni, és hiteles alternatívát nyújtani az elmúlt húsz év meglehetősen leszerepelt politikusaival szemben. Például egy valóban szakmai kormány bemutatásával. Ha ez utóbbi sikerül nekik, akkor számíthatnak a szavazatomra.
