Fórum - Vitassuk meg!

Nívó

Nívó

Tankcsapda - Urai vagyunk a helyzetnek-lemezkritika

2014. október 16. - Droli

Vajon mi vesz rá arra, hogy majd fél éves kihagyás után újra írjak erre a blogra? És miért pont rögtön egy lemezkritikát? Nem kell jelentkezni, elárulom: vannak dolgok, amiket - ha a mainstream, trendi vonalba akar tartozni az ember -, kötelezően fikázni kell: ilyen a mindenkori kormány, a magyar futball, na és a Tankcsapda. De én nem igazán bírom a mainstream vonalat, úgyhogy ezúttal is örömmel szállok szembe a világgal és lehet, hogy veled is.

Mert mi történik, ha a Tankcsapda kiad egy új albumot? Fikázás ezerrel: "ez szar, borzasztóan gyenge, én régen hallgattam Tankcsapdát, még az ősi időkben, de aztán az óvodás Lukács Lacika megkapta első műanyag bendzsóját, és utána elkurvultak". Igen, egy sikeres zenekar a kezdetek kezdetén általában valami nagyot, eredetit alkot, aztán az idő múlásával vagy elkezd zeneileg fejlődni, és vagy valami mássá alakul a dolog (mint pl. a Manfred Mann - persze ilyenkor az a baj, hogy a For you-ra nem lehet olyat andalogni, mint a Do Wah Diddy-re), vagy megragad ott, ahol volt, és inkább a régi vonalat erőlteti tovább (pl. Rolling Stones). Aztán kérdéses, hogy ez a zenei fejlődés mennyire jelent fejlődést - a Beatles jelentőségét pont az adja, hogy a kezdeti She loves you stílusból képesek voltak kilépni, és megalkotni mondjuk egy Strawberry Fields forever-t anélkül, hogy arcukat vesztették volna. Sőt, a két dal közötti különbség jól példázza a Beatles-tagok érzelmi fejlődését is: huszonévesen csajoztak, majd 25-30 körül elkezdtek filozofálni (meg drogozni, de hát ez már egy másik kérdés, és ne ítéljük el őket elsőre, mert míg mások életművüket félbehagyva korán belehaltak ebbe, ők remek számokat írtak - és túlélték).

De térjünk vissza a Tankcsapdához: aki ma úgy akar meghallgatni egy új Tankcsapda albumot, hogy "hé, kis orosz lány, mit csinálunk ma este" lesz, az biztosan csalódni fog. Mást válaszol erre egy húszéves és mást egy negyvenöt éves. Negyvenöt évesen már korántsem biztos, hogy egyértelmű a válasz, hiszen ott már felvetődhet az az opció is, hogy a kis orosz lánnyal pl. megbeszéljük az ukrán helyzetet, utána alszunk, mert fáradtak vagyunk, míg húszévesen ez kevésbé. A Tankcsapdának meg van egy másik nagy tette, amit sok magyar zenekar nem áll meg: nem akarják újra megírni régi sikereiket, mint ahogy a Hooligans minden lemezén meg akarja írni a "Játszom"-ot. Na jó, néha megpróbálják, mert az "Agyarország" csak alig hasonlít a "Jönnek a férgek"-re, úgyhogy állításom máris megcáfoltam, de akkor inkább fogalmazzunk úgy: Lukácsék minden bizonnyal tudják, hogy a punk'n'roll vonallal nagyobb sikert érnének el, de köpnek erre, és inkább megírnak egy remek, inkább heavy metalos albumot. A lemez eleje azért punkosan indul (mint a rádióból is ismert "A zene betemet"), de elég hamar eljutunk a súlyos, néhol politikai mondanivalót tartalmazó zúzáshoz ("Olyan, mint rég"). Előre szólok, a "Koponyák és csontvázak" ektomorfos, hörgős dala nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Aztán nemsokára jön az album egyik meglepetése, az "Ez egy ilyen nap" című dal, aminek van némi Quimby-s beütése, de én a zenekar helyében lassabbra-bluesosabbra vettem volna. A "Köpök rátok" című darabot szintén sokan ismerhetik a rádióból, ráadásul tökéletesen félreértelmezhető dal, aki utálja a Tankcsapdát, nyugodtan idézgesse, milyen bunkó is Lukács. A zárónóta a "Sállállállá" Szózat átírása szerintem zseniális, lehet, hogy Lukácsnak érdemes lenne átiratokat készítenie a kötelező versekből - közcélból, közpénzből :-). 

Kiváló lemez lett ez az Urai vagyunk a helyzetnek, helye van a legjobb Tankcsapda lemezek között, és egyben igen erős válasz arra a felvetésre, hogy "ezek is abbahagyhatnák már". Sinkovics Gábor, azaz Sidi beállása a gitáros posztra úgy néz ki, nagyon jól sült el, érződik, hogy szerzőként is jelen van, igaz, most hiányzik a Zanzibár dal, mint pl. az előző lemezről a "Lejárt lemez". (Hülye poén következik, amit a debreceni fociszurkolókon kívül senki nem fog érteni: a két évvel ezelőtti tagcsere úgy történt, hogy Cseresznye le, Sidibe. Jajj.) Az eddiginél zúzósabb-keményebb hangzást én egyértelműen az ő érkezésének tudom be. Mondjuk pont ennek a hangzásnak köszönhető, hogy a kereskedelmi rádiók nem igazán tudnak majd olyan könnyen fogyasztható slágert választani, mint pl. az "Adjon az ég" volt, na nem mintha azt is agyonjátszották volna... És amit még kiemelnék: remekül szól a lemez, jól jön a dob, a basszus, a gitár, az ének, az arányok jól be vannak állítva, rendesen dübörög a rock - ezt sajnos ki kell emelni, mert manapság, gondolom, pénzszűke miatt, nem fordítanak elég időt az utómunkára a zenekarok.

Szóval örömmel jelentem, hogy a Tankcsapda még él és alkot - az új albumot bátran meg lehet hallgatni, aki szereti rockot, nem fog csalódni!

Gyorshír! Bokros visszalép Tarlós javára! :)

Ez persze csak egy vicc akart most lenni, de mint tudjuk a politikában semmit sem lehet teljesen kizárni. Elvégre két jobboldali jelöltről van szó, és hát a baloldaltól sok mindent megtanulhattak ebben a kampányban az állva maradt jelöltek. Például azt, hogy nem jó, ha megoszlanak a szavazatok. :)

zokszigen.jpg

(A kép innen: halasztelekma.hu)

Budapest máris nyert!

Abban a kellemes helyzetben vannak a Budapestiek nem egészen két héttel az önkormányzati választások előtt, hogy két jó jelölt közül választhatnak maguknak főpolgármestert. Elmondható, hogy akármelyikük nyeri is a választást, jó, hozzáértő és tapasztalt szakember fogja vezetni a fővárost. Az alkalmatlan, a komolytalan és az izzadtságszagú kompromisszumok alapján félszívvel támogatott jelöltek már a voksolás előtt elvéreztek.

bt.JPG

Jó esély nyílt arra, hogy Budapest példát mutasson az egész ország számára modern, előremutató politizálásból. Nem csak most, a választások előtt, hanem az utána következő hétköznapokban, a közgyűlési munka során is. Ehhez persze az is kellene, hogy Bokros ne egyedülálló harcosként, hanem egy kis frakció élén politizálhasson Budapesten. Mégpedig nem Mszp-s és DK-s képviselőkkel a háta mögött, hanem Bokros Lajos mozgalmának képviselőiből. Aki tehát nem kedveli a Fideszt, annak azt tanácsoljuk, keresse a Modern Magyarországért Mozgalom polgármester- és képviselőjelöltjeit, valamint pártlistáját kerületi szinten is.

Bokros Lajos komolyan vehető jelölt. Ha nem is nyer a választáson, de elegendő támogatottsággal bekerül a fővárosi közgyűlésbe, akkor is komolyan veszi majd a munkáját, ellenzéki szerepből. Ő nem az a típus, aki ha nem lehet főpolgármester, csak mezei képviselő, akkor inkább hagyja a csudába az egészet, mint amire már volt példa a közelmúltban a miniszterelnöki poszt kapcsán.

Téged is ellepnek a csekkek és levelek? Íme egy jó ötlet!

Szigorúan ellenőrzött vonatok avagy a doboz új élete

 

A múltkor írtam egy dobozról, amit nagyon édes barátaimtól kaptam és fogalmam se volt, hogy mit csinálok vele. Egyet tudtam biztosan, teteje az lesz!

Ilyen volt:

WP_20140824_4836vágottkicsi.jpg

 

 

Gondolkodtam, hogy mit tudnék vele kezdeni, aztán ránéztem a komódon szétömlő csekkekre, számlákra és eldöntetett. Számlatartó- szortírozó lesz belőle. Fehér akril alapozóval lefestettem-csak úgy- átabotában. Ettől olyan uszadékfa fílingje lett. Előre csavaroztam két lábat, hogy hátrafelé dőljön egy kicsit, ne csússzanak ki a csekkek, aztán minden  fakkra szegeltem egy kis fatáblát, ami jelzi, milyen számlák gyűlnek itt "hűs halomban". Tetejére, oldalára pecsétmintát transzferáltam ( és ekkor jutott eszembe  Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok c. film...hátha valaki nem látta itt, egy kép...)

pecestnyomo1.jpg

 

 

Na, vissza a valóságba! Ilyen lett:

_DSC5168kicsivágott.jpg

 

 

Ilyen a teteje:

_DSC5181kicsivágott.jpg

Csekk-hegyek:

_DSC5179kicsivágott.jpg

Oldalról, felülről:

_DSC5171kicsivágott.jpg

_DSC5177kicsi.jpg

Itt a vége, fuss el véle. Ja és teteje nem lett!

Ez volt mára a blogajánló rovatunk a Bútormesék blogról. Nekem tetszik! Ötletes és kreatív. Mondjuk én inkább a falra rögzíteném valahol az előszobában. Meg is lenne a helye. Úgyhogy ha esetleg a bloggerina sorozatgyártásba kezdene, én vevő lennék egyre! :)

 

Magyarország csodálatos - Augusztus

Sok az eső, sok a napsütés. Szép üde zöld az egész ország - írtuk májusban, és ez még most is igaz. Magyarország csodálatos. Járjunk bármely szegletében az országnak, varázslatos kép tárul elénk, mihelyt elhagyjuk a település végét jelző táblát.

Manapság arról cikkeznek külföldön (kíváncsiak lennénk, mi a véleménye erről a londoni magyaroknak), hogy Budapest sokat lépett előre az elmúlt öt évben élhetőségi szempontból. Jobb ma Budapesten élni, mint mondjuk Londonban vagy New York-ban. És akkor még a magyar vidékről szó sem esett. De most szó esik! Íme:

- a magyar építészet:

mo08_01.jpg

 

mo08_02.jpg

mo08_02b.jpg

mo08_02c.jpg

mo08_02d.jpg

mo08_03_1.jpg

- a magyar vízi világ:

mo08_04.jpg

mo08_05.jpg

mo08_06.jpg

mo08_07.jpg

mo08_07b.jpg

mo08_07c.jpg

mo08_07d.jpg

mo08_07e.jpg

- a magyar erdő:

mo08_08.jpg

mo08_09.jpg

mo08_10.jpg

- a magyar mező:

mo08_12.jpg

 

mo08_13.jpg

mo08_14.jpg

mo08_15.jpg

mo08_16.jpg

mo08_17.jpg

mo08_18.jpg

- és a végére szép magyar virágok:

mo08_20.jpg

mo08_21.jpg

 

Ez az Orbán-kormány legnagyobb eredménye

Az EU átlaghoz képest tartós felzárkózó pályára került a magyar gazdaság, és a régiós gazdaságokhoz képest is megállt az évtizedes leszakadás. Végre egy ütemben fejlődik Magyarország a visegrádi országok átlagával.

Igen, ez a helyzet kedves olvasók! Mi, a Nívó blog szerzői is meglepődtünk ezeken az adatokon amikor a KSH és az Eurostat statisztikáit böngésztük, hiszen a magyar gazdasági teljesítményt értékelő hírek, cikkek, publicisztikák, elemzések többségében egészen mást lehet általában olvasni. A minket érő hírfolyam alapján valahogy az a tévképzet alakul ki az emberben, hogy a szocialisták elszúrt és leszakadást hozó nyolc éve után a Fidesz-kormányok alatt a helyzet csak tovább romlott, már-már a teljes reménytelenségig.

Pedig nem. Az alábbi ábrákon jól látható, hogy a növekedési különbözet Magyarország és az EU átlag, valamint Magyarország és a régiós átlag viszonylatában is a Fidesz idején fokozatosan javult. És immár második éve a régiós átlagnak megfelelő a magyar növekedési teljesítmény, ami évi 1-1,5%-os felzárkózást jelent az EU 28 országának átlagához képest.

Lássuk hát a mindennél többet mondó ábrákat:

HU_EU28_GDP.JPG

Ha az EU átlagához képest értékeljük a magyar növekedést, akkor elsősorban az szúr szemet, hogy 2006 óta igencsak hullámzó a teljesítményünk, de többnyire inkább leszakadó. 2007-ben a Gyurcsány-féle "elkúrtuk-beszéd" utáni megszorítások negatív hatása áll a leszakadó teljesítményünk mögött. Majd a 2009-ben kitörő gazdasági világválság Magyarországot sokkal jobban megviselte az EU-s átlagnál a korábbi évek rossz gazdaságpolitikája miatti sérülékeny és kiszolgáltatott állapotunk miatt. Ugyanez látszik a 2012-es gyenge teljesítmény mögött is, ez az európai adósságválság időszaka, a W alakú válság második V-je, amivel ráadásul egybeesett a túlzott deficit eljárásból való kikerülési kényszer miatti újbóli megszorítások hatása. De ez a hullámvölgy már jóval kisebb volt az előző kettőnél, és 2013 óta viszont stabilan az EU átlaga feletti a gazdasági növekedésünk évi 1-1,5%-kal. (Az ábrán a pontozott rész a 2014-es első negyedéves tényadat.)

HU_REGIO_GDP.JPG

Még érdekesebb a helyzet, ha a magyar növekedést a cseh-lengyel-szlovák gazdasági növekedés súlyozott átlagához hasonlítjuk. A 2007-es, 2009-es és 2012-es hullámvölgyek ugyanúgy megfigyelhetők mint az első ábrán, ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy a Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta a régiótól való leszakadásunk tempója folyamatosan csökken, míg az utóbbi két évben a magyar növekedés már teljesen megfelelt a régiós átlagnak, amire már nagyon-nagyon régóta nem volt példa korábban. (Az ábrán a pontozott rész a 2014-es első negyedéves tényadat.)

HU_GDP.JPG

Ha az abszolút magyarországi növekedési számokat nézzük az utolsó ábrán, abból is szépen látszik a W alakú válság 2009-es és 2012-es mélypontokkal, valamint a Gyurcsány-féle 2007-es megszorítások okozta "mini-recesszió". 2013 óta pedig a folyamatosan gyorsuló gazdasági növekedés. Az ábrán a pontozott rész a Nívó blog - már-már hagyománnyá váló saját becslését mutatja a 2014-es második negyedéves GDP növekedésre vonatkozóan. A tényleges adatokat három hét múlva teszi közzé a KSH. A Nívó blog előrejelzése szerint a GDP növekedés üteme a második negyedévben is tartja az első negyedévben elért 3,5%-os ütemet.

Az adatok mögött természetesen sokféle tényező meghúzódhat ami árnyalja a képet, de maga a jelenség és a tendencia mindenképpen figyelemre méltó.

*** Frissítés: 2014.08.02.

Többen azzal reagáltak a hozzászólásokban, hogy az adatok hamisak, hazugok. Erre csak annyit tudunk reagálni, hogy az Eurostat és a KSH honlapján található hivatalos adatokból dolgoztunk. Aki nem hiszi, járjon utána!

GDP adatok:

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qpt001j.html

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nama_gdp_k&lang=en

A régiós gazdaságok (CZ, SK, PL) súlyozott átlagához pedig az itt található adatokat használtuk fel súlyként:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gok_GDP_szerinti_list%C3%A1ja_(nomin%C3%A1lis)

*** Frissítés 2: 2014.08.02.

Szintén olvasói kérésre alább egy olyan ábra látható, ahol 2006-hoz és 2010-hez, mint kiindulási alaphoz viszonyítja a 4 éves teljesítményt:

GDP2006_2010_2014.JPG

3-as metró felújítás? - Miből??

Az elmúlt hónapokban több sok százmilliárdos nagyságrendű nagyberuházás is időszerűvé vált. Néhány hónapja a Paksi Atomerőmű új blokkjának ezermilliárdos bekerülés költségein szörnyülködhettünk, a napokban pedig a 3-as metró százmilliárdos felújítási költségével sokkolt a főpolgármester.

Mi a közös a két beruházásban? Legelőször is az, hogy mindkettő elsősorban pótló beruházás. A Paksi Atomerőműben többszöri élettartam hosszabbítás után lassanként végleg le kell állítani a kiöregedett blokkokat, és a 3-as metró felújítása sem várhat tovább több évtizedes hű szolgálat után.

De akkor mi a probléma? Leginkább az, hogy a beruházásokra nincs pénz. Hitelből kell megoldani mindent. De miből fogjuk visszafizetni ezeket a rettentő hiteleket? Hiszen semmi nem változik. Az atomerőmű ugyanúgy termeli majd az áramot az új blokkal mint eddig a régi blokkok és a metró a felújítás után is ugyanúgy szállítja majd az utasokat mint eddig. Semmi olyan nem fog tehát történni, ami az eddigi működésen felül egy olyan többletpénzt, többletbevételt eredményezne, amiből visszafizethetnénk, törleszthetnénk majd a felvett hiteleket. Attól, hogy a régi metró helyett egy új viszi majd az utasokat, a BKV-nak nem lesz több bevétele. Attól, hogy a régi atomblokkok helyett egy új állítja majd elő az áramot, abból nem lesz több bevétele az erőműnek.

Fentiek miatt nem lehet hová tenni Tarlós István minapi nyilatkozatát sem, miszerint ő nem akar mást, csak egy kormánygaranciát a felújításra felveendő hitelre. No de ki veszi fel a hitelt? A BKV? Vagy az önkormányzat? Na és miből fogja kifizetni, ha egyszer a működés ugyanolyan lesz mint eddig és a felújításból egy fillér többletbevétel nem generálódik majd a metróközlekedésnek köszönhetően?

Mi lesz ebből? Bősz Anett, a Liberális Párt egyik prominense írt egy számomra még ma is emlékezetes posztot. Ez a poszt a kormány rezsicsökkentő intézkedéseit támadja. Futurisztikus kalandozásának az a lényege, hogy a rezsicsökkentések miatt a közműszolgáltatók éveken-évtizedeken keresztül nem képesek elvégezni a pótló beruházásokat. A nyereségességüket elvesztett cégeket állami tulajdonba veszik, majd az állam kényszerül rá, hogy az elodázhatatlan beruházásokat végül is elvégezze. Ez azonban óriási költségekkel, az államadósság megugrásával, és végső soron államcsőddel jár a jövendölés szerint.

Most legalább annyi kiderült mindenki számára, hogy más időzített bombák is ketyegnek ebben az országban, mégpedig olyanok, amelyek sokkal korábbi robbanásra vannak beállítva, mint a közműproblémák. A múlt adósságai ezek, amelyek azonban a jelen államadósságát növelik.

Hogy aztán államcsőd lesz-e ezeknek a vége? Valószínűleg nem. De az biztos, hogy ezeket a hiteleket is fizetni kell majd valamiből. Amit nyerünk a rezsicsökkentésen, elveszítjük a metrón és az atomerőművön. A múlt adósságát egy jövőbeli adóssággal egyenlítjük ki. Jobb híján.

És mit kellene tenni? Már most spórolni kell a soron következő metróberuházásokra, atomerőmű blokk építésekre, közműfejlesztésekre, hogy azt majd ne hitelből kelljen megvalósítani. Csak hát akar-e, képes-e a magyar ilyen dolgokra félretenni, amikor annyi minden másra is kellene?

Blogajánló - Ritkán látható történelem

Lám, találni még értékes blogokat manapság.

A Ritkán látható történelem blog régi fényképeket mutat egy egy jellegzetes korból, helyszínről vagy eseményről. Olyanokat, mint például ez:

 

02.jpg

Budapest, Nagykörút a Blaha Lujza térnél, XIX. század vége.

Hát igen! Azért az autókorszak előtti világnak is megvolt a maga feelingje. Tulajdonképpen sétálóutca volt minden utca. Ha több ilyet szeretnétek látni, kövessétek a Ritkán látható történelem blogot.

Akác - Hungarikum, vagy veszedelem?

Helyreigazítás 05.18.: A cikkben tévesen szerepeltettük, hogy a második idézet is Kövér Lászlótól származik. Valójában az interneten hiteles forrásban sehol sem szerepel a második idézet szó szerint, csupán annak egyes részletei, és az sem Kövér László szájából. Sajnos bedőltünk az interneten terjedő, valószínűleg baloldali köröktől származó álhírkeltésnek. Ezt az álhírt egyik ellenzéki beállítottságú törzsolvasónk itt a blogon is terjesztette (LINK a hozzászóláshoz), érvként használva azt politikai vitákhoz. Mindez persze nem ment fel minket, olvasóinktól ezúton is elnézést kérünk, hogy olyan poszt született alább, amelynek az alapinformációinak nem néztünk kellően utána. A hibás részeket áthúztuk, bízunk benne, hogy a poszt mondanivalója ettől még valamennyire megmarad.

Külön elnézést kell kérnünk Kövér Lászlótól, hogy valótlan mondatokat tulajdonítottunk neki.

 

“….közismert, hogy az akácfa a magyar tájtól, a Kárpát-medencétől idegen, és rendkívül kártékony növény. (…) Találóbb jelképre a szocialisták nem is bukkanhattak volna: az akác is csak egy súlyos történelmi tévedés Magyarországon.”

“Mi a magyar akácot hungarikumnak tekintjük, a magyar táj elválaszthatatlan része. Nem osztjuk azt a véleményt, ami a balliberális oldalon megfogalmazódik, hogy Észak-Amerikából behurcolt özönnövény lenne az akác. A magyar tájban vannak olyan területek, ahol csak akácfát lehet ültetni, értékes épület- és tűzifa, és a magyar méhészet is elképzelhetetlen a kiváló akácméz nélkül, hiszen az erdőállománynak egyharmadát alkotja az akác, az évente megtermelt mézmennyiségnek pedig közel felét.”

A két idézetben több közös dolog is van.

Mindkettő Kövér László szájából hangzott el, az első 2002-ből, a második 12 évvel később.

Mindkét állítással odacsap Kövér a baloldalnak, hol erről, hol arról. Ehhez persze arra volt szükség, hogy mindkét oldal véleménye 180 fokos fordulatot vegyen attól függően, hogy éppen kormányon vannak, vagy pedig ellenzékben. Valahogy kormányoldalon mindig a rövid távú gazdasági szempontok kerülnek a politikusok szempontrendszerének első helyére, míg ellenzékben a hosszú távra érvényes szép és hangzatos elvek.

És az is közös a két idézetben, hogy Kövér László politikai adok-kapokon kívüli ténymegállapításai mindkét esetben igazak.

Mert hát valóban, az akác a Kárpát-medencétől idegen, rendkívül kártékony, Észak-Amerikából behurcolt özönnövény, amely nagy károkat okoz a természetvédelmi területeken azzal, hogy gyors és kontrollálhatatlan szaporodásával, terjeszkedésével és kiirthatatlanságával kiszorítja az őshonos növény- és állatvilágot.

És valóban, az akác nagyon régóta a magyar táj elválaszthatatlan része, vannak területek, ahol csak akácfát lehet ültetni, értékes épület- és tüzifa, a magyar méhészet fontos növénye, az évente megtermelt méz fele akácméz, ami a legjobb ízű és minőségű magyar termelésű méz.

Ami biztos, hogy Kövér László nagy öngólt rúgott a két ellentétes tartalmú mondatával. Ez az ő baja, így járnak azok a politikusok, akiknek a szakmai szempontoknál mindenekelőtt fontosabbak a politikaiak. De hát a politikusok azért politikusok, hogy a politikai szempontokat tartsák a legfontosabbnak. Ebből aztán időnként születnek ilyen öngólok. Emlékezzünk csak a Fidesz Kínával kapcsolatos álláspontjára ellenzékben, és most, kormányon. Ellenzékben a kínai demokrácia és az emberi jogok helyzete voltak a legfontosabbak, kormányon pedig a hazánk számára kedvező gazdasági kapcsolatok előmozdítása. Ugyanígy emlékezhetünk 2002 tájékáról Pokorni Zoltán napi szintű D209-es ügynöközéséről, amíg ki nem derült, hogy a saját apja is hasonló kódszámmal jelölve volt ügynök évtizedeken keresztül. 

A politikai érvelésekben benne van az ilyesféle öngólok lehetősége, amiért a politikusokat folyamatosan elvtelenséggel lehet vádolni. A politikában ugyanis sajnos mindennek vagy feketének, vagy fehérnek kell lennie. Egyértelmű kijelentéseket, üzeneteket igényelnek tőlük az emberek. Mert hát olyan emberre mégsem bízhatjuk az ország vezetését, akik ebben vagy abban a dologban bizonytalankodnak. Szakmai szempontú érveléseknél nehezebb ilyen hibákba botlani, mert a szakmai következtetések nem a fekete vagy fehér, ördög vagy angyal szintjén állnak, hanem szépen felsorolják az előnyöket és a hátrányokat. Amennyiben ezek az előnyök és hátrányok összemérhetők egymással, akkor szakmai szempontból is lándzsát lehet törni egyik vagy másik irány mellett. Azonban ha az előnyök és a hátrányok nem összemérhetők, lásd az akácügyben a természetvédelmi hátrányok vs. gazdasági előnyök, akkor a szakmai szempontokat előtérben tartó tudós ember nem mondhat egyértelmű Á-t vagy BÉ-t a kérdésben.

No persze az internetező közönség is elsősorban politizál, semmint szakmai-tudományos szempontokat mérlegelne, így aztán a fő következtetés csak annyi lehet, hogy Kövér hülye, a Fidesz elvtelen, le kell őket váltani. Az akác problematikája pedig senkit sem érdekel többé, az csak egy eszköz volt a történetben, ami betöltötte szerepét.

De mi a Nívó blog vagyunk, ezért a szakmai szempontokat is fontosnak tartjuk, legalább olyan fontosnak, mint a politikai szempontokat. Beszéljünk tehát kicsit az akácról amellett, hogy ki kell mondjuk, Kövér László elvtelenül viselkedett ebben a kérdésben, tulajdonképpen lejáratta az ügyet mindkét oldalról.

akac.jpg

Az biztos, hogy természetvédelmi szempontból káros az akác, hiszen a gazdasági célú ültetvényekről egykönnyen kiszabadulva ott is megtelepszik és elszaporodik, ahol nem kellene. Veszélyezteti megmaradt értékes természetes élőhelyeinket.

Viszont az egyik legjobb mézadó növény az akác és a szintén veszélyes özönnövény, a selyemkóró, amely ráadásul még a magyar táj részeként sem aposztrofálható, hiszen eléggé visszataszító külsejű növény, ahogy a neve is utal rá. Érdemes a témáról például EZT A LINKET elolvasni. Itt most csak idézünk belőle néhány mondatot:

"A selyemkóró mezőgazdasági kultúrákban való jelenléte esetén helyenként a hasznos növény 10-30%-os terméscsökkenéséről számoltak be. Sűrű állományai az őshonos növényeket teljesen kiszoríthatják. A napraforgó és más, rovarmegporzású növényekről elcsalogatja a méheket. Erdőtelepítésekben a csemeték fejlődését is gátolja. Nektárhozama miatt a méhészek meglehetősen kedvelik, ezért nagyban elősegítik terjedését.
A növényvédelmi törvény – a parlagfűhöz hasonlóan – kiemelkedően kártékony fajnak minősíti. A selyemkóróval fertőzött területek tulajdonosait, valamint a föld használóját akár kétmillió forintos bírsággal is fenyegeti. Sajnos az Alföldön mára már szinte mindenhol megtalálható, veszélyeztetve ezzel nem csak a mezőgazdasági termelés sikerességét, hanem az értékes védett területeinket is."

Mindezeken túl az is biztos, hogy gazdasági szempontból előnyös az akác, tüzifa, épületfa és méztermelés szempontjából.

Az egyenleg megvonására mi nem vállalkozunk, inkább próbáljuk meg relativizálni, és helyére tenni az akáckérdést.

Gazdasági szempontból nézve Magyarországon mintegy 20ezer ember foglalkozik méhészettel, és ezzel az Európai Unió egyik legnagyobb méztermelője vagyunk. Fentiek miatt azonban eléggé kétes dicsőség ez, úgy tűnik a méztermelés eléggé környezetterhelő tevékenység, és az ilyeneket az EU nyugati fele igencsak szereti kívülre helyezni saját határain. Ők tehát saját környezetüket védve inkább importálják a mézet.

Azonban nem szabad túlértékelni sem az akác károsságát, pláne nem szabad a hazai természetes környezet első számú ellenségének tekinteni az akácot. Elég csak belegondolni abba, hogy mondjuk a búza, a kukorica, vagy éppen a napraforgó mekkora területeket foglal el Magyarországon, és hogy azokon a területeken mekkora a biológiai sokféleség, mennyire vannak kiszorítva az őshonos növények. Azon túl persze, hogy egy szép búzaföld kombájnnal, vagy egy virágos napraforgótábla ugyanúgy része a magyar alföldi tájnak.

Fentiek persze csak gondolatfoszlányok, okosak sajnos nem tudunk lenni a kérdésben. Politizálni, vagy politikusokat szidni sokkal könnyebb. Egy biztos: Kövér Lászlóra senki ne hallgasson az akác kérdésében.

Mai online szavazásunk az akác és a politika körül mozog.

 

süti beállítások módosítása