Mondják, hogy Belgium lakossága rendkívül megosztott. Az országot két nagy népcsoport alkotja, a flamandok és a vallonok, akik ki nem állhatják egymást. Számos érdekellentét feszül közöttük, a kulturális különbségekről nem is beszélve. Tulajdonképpen Belgium nem is létezik, csak Flandria és Vallónia van.

És mégis, ha mondjuk a két népcsoport tagjai egy sörözőben ülnek, összeszólalkozna, ami verekedésig fajul, még akkor is, ha meghallják, hogy valaki, egy külföldi a belga királynőt szidalmazza, azonnal összefognak a a renitens ellen, és közös erővel, együttműködve agyabulálják el. Innentől kezdve pedig örök életre elválaszthatatlan barátokká válnak.

"Orbán Viktor egy neofasiszta diktátor, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal."

Nem is lenne ezzel a mondattal semmi baj, ha mondjuk Gyurcsány Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, vagy éppen valamelyik internetadós vezérszónok mondta volna. Hiszen Orbán Viktor egy közszereplő, akit egy demokráciában a magyar választópolgárok, vagy magyar politikai ellenfelei vérmérsékletük szerint szabadon kritizálhatnak. De nem ők mondták az idézett mondatot, hanem John McCain amerikai republikánus szenátor. Ráadásul még azt is hozzátette, amire egy magyar politikus talán sohasem vetemedne: "És ehhez a magyar nemzet asszisztál. A magyar nemzet arra készül, hogy feladja szuverenitását."

Ha vesz egy vagy két nagy levegőt, próbálja félretenni indulatait minden irányból, akkor ön mit gondol erről?

Orbán Viktor nem érti, miért fogy a Fidesz szavazótábora. 

Semmi baj, gyere, Viktor, elmagyarázom. Nagyon egyszerű.

Az átlag magyar állampolgár meglehetősen közömbös. Nem érdekli, ha milliárdok mennek ki az államkasszából hülyeségekre, nem érdekli a korrupció, nem érdekli haverjaid meggazdagodása. Ha kijön egy ilyen hír, legfeljebb köp egyet, és minden megy tovább, három nap múlva meg nem is emlékszik az egészre. Hol van már például Tocsik 800 milliója, amibe Horn belebukott? Ennek többszörösét is kiutalhatod akármelyik vazallusodnak, legfeljebb rövidhír lesz a híradóban két oroszlánkölyök között. Gyurcsány sem abba bukott bele, hogy eladósította az országot, hanem abba, hogy böszme meg kurvaország.

Na meg a 300 forintos vizitdíjba. Figyelj, Viktor, az átlagembert nem érdekli, mire költöd az adóját. Azt be kell fizetni, befizetjük, aztán történik vele valami, hogy mi, azt kevesen követik. Viszont ha az emberek pénztárcájában és életében is elkezdesz turkálni, akkor elég morcosak lesznek! Az, hogy Gyurcsány hogyan-miből-mennyiért épített autópályát, nem érdekel senkit. Nem közvetlenül az emberek pénzéből ment, illetve közvetlenül nem érzik meg ennek költségét. A 300 forintos vizitdíjat viszont megérezték - azt az összeget ki kellett venni a pénztárcából, és odaadni másnak. Ennyivel kevesebbet tudott költeni a boltban. Az áfacsalt cukor-olaj százmilliárdjai sem mozgattak meg sok embert: megnézték a tévében, mit mond Horváth András, csóválták a fejüket, majd elmentek a boltba, és megvették az áfacsalt cukrot-olajat.

Érted már? Ha építesz még két futballstadiont Felcsúton százmilliárdért, kevés ember megy ki tüntetni. Egy párszáz forintos internetadót viszont mindenki megérez, nem csoda, hogy ugrottak az emberek. De mondok más példát is: nagyon nagy húzás volt a rezsicsökkentés, és igen, azért a pár száz-ezer forintért lett meg az újabb kétharmadod. Hidd el, többet nyertél a választáson ezzel, mintha 20%-kal csökkented az államadósságot. Viszont az emberek mérgesek lesznek, ha nem vásárolhatnak vasárnap, vagy ha nem nézhetik az RTL-t, mert erkölcsileg éppen ezt tartjátok helyesnek.

Ennyire egyszerű, Viktor. "Fent" azt csinálsz, amit akarsz, felvehetsz milliárdokat, építhetsz dinasztiát, meg hat új házat Szíjártónak, senkit nem érdekel. Viszont ha elkezded baszogatni az embereket, és bele akarsz szólni az életükbe, igen mérgesek lesznek, és ne csodálkozz ha elzavarnak egy olyan hülyeségért, mert nem tudják megnézni a Barátok közt című csodaműsort

Szóval csak annyit tudok üzenni: mi befizetjük az adót, te elköltöd amire akarod, de cserében ne mondd meg, mit és hogyan akarunk! Ez szerintem nem olyan nagy kérés.

Találgatások már voltak, hogy mennyibe kerül ez a KDNP javaslat az országnak (legyenek zárva a boltok vasárnap), most kísérletet teszünk arra, hogy pénzben kifejezzük eme hatás mértékét.

A témáról szóló eddigi posztjaink: 

Engem ne védjen meg a KDNP! - a vasárnapi zárva tartás dolgozói szemmel

Legyen a vasárnap a családé - azaz mi mindent lehetne még betiltani a cél érdekében

Sarcoljuk tovább a hipereket - az élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak nagyon káros hatásai lehetnek

Két közvetlen hatást próbálunk meg forintosítani: mennyi áfa-bevételtől esik el az állam a forgalomcsökkenés miatt, valamint mekkora adó- ás járulékbevétel fog hiányozni a közös kasszából a várható elbocsátások miatt. (Aztán lehetne tovább is csűrni-csavarni a dolgokat, pl. az elbocsátások miatt csökken a családok bevétele, ez mekkora fogyasztáskieséssel jár, illetve mennyibe kerül az elbocsátottak állami ellátása, akinek van kedve, majd végigszámolja, de ez már meghaladja egy blogposzt terjedelmét.)

Azt az egyébként nagyon vitatott kérdéskört, hogy a vasárnapi zárva tartás forgalomcsökkenéssel jár, előző posztomban már körbejártuk: nem igaz, hogy a forgalom teljes egészében áttevődik az előző napokra. Röviden azért ejtsünk róla szót: egyrészt elmaradnak az impulzív vásárlások, másrészt fizikai akadályai is vannak, pl. ha szombaton is eszem fagyit és vasárnap is, akkor vasárnapi zárva tartás miatt nem fogok szombaton két fagyit enni; harmadrészt meg a pénteki-szombati megnövekedett tömeg-stressz hatás miatt, valamint az áruházak korlátozott kapacitásai (raktár, pénztár, áruszállítás, stb.) miatt sem lesz lehetséges folyamatosan kiszolgálni a várható tömeget. De erről bővebben lehet olvasni a fent hivatkozott posztban, kár lenne még egyszer elismételni ugyanazt. Ráadásul nincs is élő példánk arra, hogy mekkora lenne ez a kiesés - ugyan most is vannak olyan napok, amikor a boltok zárva tartanak, de ezek legtöbbször nem vasárnapok, ráadásul ilyenkor is ünnep miatt vannak zárva a kereskedelmi egységek, és az ünnepi szezonális termékek torzítják a eladási adatokat (pl. karácsony előtt sok műfenyő fogy, karácsony után meg szinte semmi). Így képtelenek leszünk pontos adatokkal szolgálni, becsült értékkel fogunk dolgozni - viszont a nagyságrend érzékeltetésére jók lesznek az adatok.

Mekkora a vasárnap aránya a heti forgalomban? A Pénzcentrum megszerezte az erről szóló adatokat, és e szerint vasárnap a forgalom 11%-a bonyolódik le. Kettő gond van ezzel az elemzéssel: egyrészt az FMCG, azaz a napi fogyasztási cikk piacot vizsgálja (az élelmiszer-vegyiáru-illatszer rész forgalmát) - magyarul amit megtalálsz mondjuk egy kisboltban vagy Coopban -, és ebben nincsenek benne azon termékek, amikben a nagy hiperek többet tudnak nyújtani, azaz ruházat, aprócikk vagy bazár termékek (barkács-autó-játék, stb.) illetve a háztartási gép-tévé-számítógép termékkör sem. Másrészt máshogy alakul egy kisbolt és egy nagyobb forgalma is: vasárnap inkább hiperben vásárolnak az emberek, ezáltal a vasárnapi forgalom a hiperekben nagyobb súllyal esik latba, mint a kisboltokban. És mivel a KDNP javaslata a hipereket sújtaná, az ő adataikat kell nézni, ami nyilvánvalóan nagyobb, mint 11%, kérdés mennyivel. Most csalok, pontosabban pontosítok, megnézem a mi hiperláncunkban mekkora arányt képvisel a vasárnap, ez olyan 15%, tehát a heti forgalom 15%-a vasárnap bonyolódik le egy hipermarketben.  

Gyötröm tovább a kedves olvasót a módszertanommal, ha még nem fáradt bele (mennyivel egyszerűbb lenne írni egy húszsoros posztot, hogy Orbáááán!, aztán mehetne a címlapra :-): mennyi lehet a bezárással kapcsolatos forgalomkiesés, azaz a forgalom hány %-a nem megy át a megelőző napokra? Itt szerintem használjuk a fenti adatsort, azaz tételezzük fel hogy a vasárnap 15%-os piacrészéből 11% átmegy, mert FMCG termékekből értelemszerűen többet vesz az ember, így elveszik 4% piacrész, azaz ha eddig 100%-nak vettük a hipermarket heti forgalmát, feltételezzük, hogy a vasárnapi zárva tartással az eddigi heti forgalmának csak 96%-át éri el a hiper. (Azt hiszem, elég gáláns voltam a számokkal, mert szerintem ez még kevesebb lenne, hiszen a tömeg miatt nem lenne annyi idő nézelődni, mint vasárnap, azaz a vásárlási idő nem adódna össze.)

Akkor már csak azt kell megnézni, hogy kiket érint hátrányosan a szabályozás: a gond itt is az, hogy egyszerűbb lenne azt megnézni, kit nem, mert szinte minden hipert, szupert, nagyobb szaküzletet, plázát, azaz a Mediamarktól a Praktikeren át a Tescoig mindenkit érint, és ezek összforgalmát (webes értékesítés nélkül kis alapterületű boltjaikat leszámítva) nehéz becsülni. De próbáljuk meg: 2013-ban a kiskereskedelmi összforgalom 7000 milliárd forint volt; ebből a hagyományos hiperek illetve barkácsáruházak árbevétele kb. 2300 milliárd forint, a többi pedig megoszlik a kisebb láncok között, ahol már jóval nehezebb megmondani, melyik boltjuk mekkora részesedéssel bír a forgalomból. Miután a törvény eléggé kizáró, szóval legtöbbjüket bezárná, de hagyna lehetőséget helyi mérlegelésre, és ne felejtsük el a 400 négyzetméteres szabályt sem, ezért legyünk bőkezűek: becsüljünk úgy, hogy azon boltok éves összforgalma, melyet érint a bezárás, 4000 milliárd forint. Ha 96%-os megmaradt forgalommal számolunk, akkor az árbevétel kiesés kb. 160 milliárd forint lesz, ami áfában olyan 35 milliárd forint kiesést jelent az államnak. 

És mennyi embert bocsátanának el? Erre van pontos adat: élelmiszerkereskedelemben 400 négyzetméter feletti üzletben 120.000 ember dolgozik (részmunkaidős is benne van). Bérköltséget - nagyvonalakban - úgy szoktak tervezni, hogy megnézik, hogy adott terület mennyi darab terméket ad el, meghatározzák ennek normáját (pl. hogy a cél az, hogy 120 db termék legyen eladva munkaóránként), és ennek függvényében megadják a szükséges óraszámot. Nekünk egyszerűbb a forgalomalapú megközelítés, ami hasonlóan működik, csak a termékszám helyett forgalmat kell érteni: beszélünk 400 milliárd forint forgalomról és 120.000 dolgozóról, tehát 4% forgalomkiesésnél számolhatunk úgy, hogy élelmiszerkereskedelemben 5000 emberre nem lesz a továbbiakban szükség. És a nem-élelmiszer területen mi várható? Gépjárműkereskedelmet leszámítva ott is dolgozik úgy 240.000 ember, hogy ebből hányan dolgoznak 400 négyzetméternél nagyobb üzletben, nem tudni, de szerintem ott is számolhatunk egy könnyed 5000 fős elbocsátással; így alaphangon tízezer ember válik munkanélkülivé a javaslat következtében. Adó- és járulékkiesésben ez 14,5 milliárd forint kiesést okoz 200.000 Ft-os szuperbruttóval számolva.

Összegezzünk: legalább 35+14,5 milliárd, azaz majdnem 50 milliárd forint bevételkiesést jelent a vasárnapi zárva tartásos ötlet a költségvetésnek. (A KDNP szemszögéből nagyon gálánsan számoltunk, és nem vettünk figyelembe semmilyen közvetett hatást!) Ez nagyon nagy pénz, ebből - figyelj, Viktor - 12 felcsúti stadiont lehetne építeni; kiesésével viszont olyan adót kell találni, mely bepótolja ezt a költségvetésbe ezt az összeget. 

Például két internetadót...

Bevallom, most, hogy a kormány megtárgyalta és elfogadta a KDNP javaslatát a vasárnapi hiperes zárva tartásról, én is megvilágosodtam. Igazuk van! Az embereknek vasárnap otthon, a családjukkal a helyük; kirándulgassanak, főzzenek egy jó ebédet, és nevessenek sokat, ne hagyják, hogy a multik ezen a napon is kizsigereljék őket! Sőt, javaslom, hogy terjesszük ki ezt a vasárnapi törvényt annak érdekében, hogy tényleg megvalósuljanak eme nemes célok!

Itt van például az internet: mindannyian ismerjük azt a jelenséget, mikor a családtagok nem egymással foglalkoznak, hanem nyomogatják azt, amijük van (okostelefon, tablet, számítógép, stb.). Zárjuk be vasárnap az internetet, mert nem lehet tőle családi programokat szervezni! Pár kivétellel persze: a kormany.hu vagy a fidesz.hu legyen elérhető, mert némi információra azért szüksége lehet az embereknek.

Vagy ott a tévé: sok család mit csinál vasárnap? Leül, és nézi a tévét. Nem kirándul, nem templomba megy, hanem tévézik. Zárjuk be vasárnap a tévét, nincs adás, nincs Berki, sem X-faktor vagy tudom is én hányadik reinkarnációja, sőt, még Hupikék törpikék sem, mert hogy néz ki, hogy a család azért nem tud együtt lenni, mert a gyerek már megint azt a kibaszott mesét nézi? Na! Persze javaslom, hogy a Hír TV maradjon, hogyha valami fontos dolog lenne, pl. Orbánnak beszélhetnékje támad, nehogy lemaradjanak róla a családok!

De nem kellenek a telefonok sem. Ismerős, mikor egy családtag órákon keresztül a semmiről beszél valakivel, miközben a család nem tud együtt lenni? Ne legyen vonal vasárnap, hogy mindenki 100%-ban a család rendelkezésére álljon!

És ne dolgozzanak vasárnap a mentősök, a rendőrök, az orvosok, a tűzoltók, a gyári munkások, a politikusok (jajj, bocsánat, ők hétköznap sem szoktak), a papok, senki, abszolút senki, mert mindenkinek alanyi joga, hogy vasárnap a családjával legyen!

Milyen jó lesz majd! Vasárnap együtt lesznek a családok, lesz sok móka és kacagás, miközben anyu főzi a pörköltet, apu meg a régmúlt időkről sztorizik, majd délután elmegy a család kirándulni, és vidáman énekli, hogy "mint a mókus fenn a fán", és este, mikor hazaérnek, még mindig lesz idő - például elmenni tüntetni a kormány ellen. Hiszen mi is tartaná össze jobban a családokat, mint mikor minden torokból zúg az "Orbán, takarodj"!

És amilyen hülye ez a kormány, hogy ilyen piszlicsáré dolgokkal hergeli az embereket, mint a netadó vagy ez a vasárnapi zárva tartásos história (persze a haveri cégeknek nem), meg is érdemli, hogy elzavarják őket a francba. Majd választunk egy másikat, amelyik - szemernyi kétségem sincs - legalább annyira korrupt lesz, mint az eddigi kormányok voltak, de legalább békén hagyják az embereket, és nem hergelik feleslegesen.

Orbán Viktor miniszterelnök végül azzal a felütéssel vetette el az internetadó (bocsánat: távközlési adó kiterjesztése) bevezetését, hogy az az embereknek nem csak hogy nem tetszik, de ésszerűtlennek is találják. Mint mondta, olyan intézkedést be lehet vezetni ami az embereknek nem tetszik, ugyanakkor ésszerűnek tartják, de olyat nem, ami nem csak hogy nem tetszik nekik az embereknek, de ésszerűtlennek is találják.

Miután a 2015-ös költségvetés még csak most formálódik, így talán van még lehetőség ésszerűtlen dolgokon változtatni. Ezért a Nívó blog szeretné felhívni a figyelmet az adórendszer egy olyan elemére, ami az embereknek tetszik ugyan, viszont teljességgel ésszerűtlenül működik. A béren kívüli juttatások (elterjedtebb, bár kevésbé magyaros nevén kafetéria) rendszeréről van szó.

A béren kívüli juttatások legfőbb elemei jelenleg a következők:

Erzsébet utalvány
SZÉP kártya (szállás és vendéglátás alszámlákkal)
Egészségpénztári befizetés
Önkéntes nyugdíjpénztári befizetés
Iskolakezdési támogatás
Tömegközlekedési bérlet támogatás
Lakáscélú támogatás

Mit tartunk ésszerűtlennek a rendszerben? Először is az adókulcsokat, amit a juttatások után kell fizetni. Vannak adómentes juttatások (lakáscélú támogatás), vannak 35,7%-os (!!!!!!) kulccsal adózó juttatások (SZÉP kártya, Erzsébet utalvány, egészség- és nyugdíjpénztár), és vannak 51,17%-os (!!!!!!!!!) kulccsal adózó juttatások. Ez utóbbiak az adóhátrány miatt jellemzően kikoptak a rendszerből. Az alkalmazott adókulcsok mértéke mindenképpen ésszerűtlen, a rendszer toldozgatási-foltozgatási kísérleteit mutatja. De ez a kisebb gond.

A nagyobb gond, hogy a béren kívüli juttatások céljainak elérésével, pontosabban el nem érésével van. Az alapcél persze méltányolható, és az emberek valószínűleg támogatják is ezt: Bizonyos fogyasztási cikkekre, előtakarékossági célokra szóló juttatásokat a normál adózáshoz képest kedvezményesen lehessen nyújtani a munkavállalóknak. Ilyen a hideg- és meleg élelem, az alapvető fogyasztási cikkek, a belföldi turisztikai/rekreációs jellegű szolgáltatások, az iskolakezdéshez szükséges cikkek, valamint a nyugdíj- és egészségügyi kiadásokra vonatkozó előtakarékosság.

A jelenlegi rendszer azonban nem szolgálja ezen célok elérését! Nézzük sorban, hogy miért.

1. Az Erzsébet utalvány tulajdonképpen pénzként funkcionál. Tejre és kenyérre éppúgy elkölthető, mint kaviárra lazacra, vagy éppen csokira és chips-re, pedig ez utóbbiak nyilván nem lehetnek céljai a kedvezménynek. Már csak azért sem, hiszen más adókkal épp ezeket a termékeket pluszteherrel sújtják (chipsadó). Abszolút ésszerűtlen, hogy például a chips-ek fogyasztását egyfelől adókedvezménnyel támogatja, másfelől különadóval sújtja az állam. Teccikérteni? Kétféle adótörvény, az egyik támogat, a másik sújt, csak azért, hogy aztán ugyanoda jussunk ahonnan elindultunk. Ráadásul az ilyen széleskörű felhasználhatóság és kvázi pénz funkciója révén kisebb boltokban tulajdonképpen pénzként fogadják el, így akár alkoholos termékekre is (ez utóbbi ugyan szabálytalan, de szinte ellenőrizhetetlen) is felhasználható, sőt akár visszajárót is adnak utána, ami szintén szabálytalan, ámde teljességgel ellenőrizhetetlen. Ugyanezért magas az Erzsébet utalványok "feketepiaci" árfolyama is. Kivel ne fordult volna már elő, hogy valamilyen okból pénzszűkében lévő ismerősünknek pénzre váltottuk Erzsébet utalványát, vagy éppen a korábban kölcsönkért összegért cserébe Erzsébet utalványt is elfogadtunk kiegyenlítésként.

2. A SZÉP kártya szállás alszámlája nevezhető a rendszer egyik legsikeresebb és leghatékonyabb elemének. Piacot teremtett a belföldi turizmus számára, amely ennek is köszönhetően rendkívüli fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, állások sokaságát létrehozva. A SZÉP kártya keresletet szipkázott el a külföldi desztinációk felől is, belföldi pihenés felé terelve az embereket, ami makrogazdasági, külső egyensúlyi szempontból is előnyös. És nem utolsó sorban, az emberek is szeretik.

3. A SZÉP kártya vendéglátás alszámlájával már más a helyzet. Az eredeti cél a munkahelyi meleg-étkeztetés támogatása lehetett, elősegítve az egészségesebb életmódot és táplálkozást a munkavállalók számára, ámde ugyanezen juttatást luxuséttermekben ugyanúgy elfogadják, mint mondjuk a McDonald's-ban, amelyek viszont távol esnek az adókedvezménnyel támogatásra érdemes kategóriáktól.

4. Az iskolakezdési-, tömegközlekedési-, valamint lakáscélú támogatások ellen talán senkinek sincs túlzott kifogása, az viszont érthetetlen, hogy a lakáscélú támogatás a maga teljes adómentességével miért érdemel ki ilyen kiemelt státuszt a többi nemes céllal szemben.

5. A nyugdíjpénztári juttatások rendszerét számos egyéb adótörvénnyel való összehangolatlanság torzítja, és így hátráltatja a célok elérését. Azzal gondolom mindenki egyetért, hogy a nyugdíjcélú juttatások támogatása egy jó dolog. És mégis, az a munkáltató jár el munkavállalóival kapcsolatban anyagi szempontból előnyösebben, aki NEM nyugdíjcélú béren kívüli juttatást nyújt, hanem mondjuk azonnal felhasználható Erzsébet utalványt, vagy SZÉP kártyát. Miért? Azért, mert ha a munkavállaló saját nettó béréből tesz félre önkéntes nyugdíjpénztárba bizonyos összegeket, azt az állam a befizetett összeg további 20%-ának megfelelő összeggel kiegészíti SZJA adókedvezmény formájában. Ugyanez a 20%-os állami kiegészítés nem jár abban az esetben, ha a munkáltató utal béren kívüli juttatás keretében összegeket alkalmazottja önkéntes nyugdíjszámlájára. Ha tehát a munkaadó inkább kvázi pénzként felhasználható Erzsébet utalványt ad a munkavállalónak, aki az így felszabadult pénzét teszi be a nyugdíjpénztárba, 20%-kal előnyösebb helyzetbe kerül mint az, aki béren kívüli juttatásként nyugdíjpénztári befizetést kap, holott a munkáltatónak adózási szempontból mindkét verzió ugyanannyiba kerül. Ez az ordító ésszerűtlenség már egy évtizede így működik, és senkinek nem tűnik fel!

6. A nyugdíjpénztári juttatásokhoz nagyon hasonló ésszerűtlenség áll fenn az egészségpénztári befizetésekkel kapcsolatban is. Ráadásul az egészségpénztári rendszer fenntartása még egy további szempontból is nagyon aggályos. Az oda befizetett összegeknek 6-8-10%-át is levonhatják a pénztárak saját működési költségeik fedezésére. Végtére is mára ott tart a rendszer, hogy az állam adókedvezményt ad olyan juttatások nyújtásához, amelynek egy jelentős részét az egészségpénztárak saját működésik finanszírozására levonnak, ráadásul további összegeket vonnak le a munkavállalóktól is, például az egészségkártya éves kártyadíja is évi több ezer forintba kerül. Végeredményként oda jutottuk, hogy a nagyon nemes cél (az emberek egészségügyi kiadásának támogatása) hatalmas pénzekbe kerül az államnak, miközben az emberek vajmi kis segítségben részesülnek, hiszen az állami támogatások és adókedvezmények zöme elmegy az egészségpénztárak működésének fenntartására, egészségkártyák kibocsátására, valamint a bürokratikus szabályok miatt nagyon sok plusz adminisztrációra. Ennél a rendszernél sokkal hatékonyabb és költségkímélőbb lenne, ha mondjuk az állam csökkentené az egészségügyi termékek és szolgáltatások ÁFA tartalmát.

Szumma szummárum a jelenlegi béren kívüli juttatások rendszere nem hatékony, nem éri el a kívánt célokat, nem oda juttatja a támogatásokat, ahová célszerű lenne, ráadásul rendkívül költséges az egész rendszer.

A Nívó blog alternatív javaslata a következő:

1. Meg kell szüntetni az Erzsébet utalványt! Ezzel kapcsolatban amúgy is vitában állunk az EU-val, hiszen a kormány kiűzte a külföldi tulajdonú utalványkibocsátókat, akik korábban a piacot uralták, és nem mellesleg busás hasznot értek el e tevékenységükön. Ráadásul az Erzsébet utalvány kvázi pénz funkciója miatt nem is tud céljának megfelelően funkcionálni. Vagy ha meg nem is szüntetjük az utalványt, felhasználhatósági körét jelentősen szűkíteni kellene tényleg alapvető élelmiszerekre: tej, kenyér, tésztafélék, cukor, liszt, zöldség-gyümölcs.

2. Meg kell szüntetni az egészségpénztári rendszer adókedvezményekkel történő támogatását. A rendszer rendkívül költséges az állam számára, miközben elhanyagolható előnyöket biztosít az emberek számára. Mondhatjuk úgy is, hogy az erre költött állami milliárdokat sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni népegészségügyi célokra.

3. Meg kell szüntetni a SZÉP kártya vendéglátás alszámláját, vagy legalábbis felhasználhatóságát szigorúan korlátozni kell a munkahelyi meleg étkeztetésre. McDonald's-os, vagy éttermi számlák kiegyenlítésére nagy luxus állami adókedvezményeket adni.

4. A fenti elemek megszüntetése vagy jelentős korlátozása mellett a felszabaduló forrásokat a béren kívüli juttatások többi elemére lehetne koncentrálni. Adómentes lakáscélú juttatás, adómentes tömegközlekedési bérlet támogatás, adómentes iskolakezdési juttatás. Emellett a nyugdíjcélú juttatások esetén a 20%-os állami kiegészítést ugyanúgy nyújtani kellene a béren kívüli juttatás esetén, mint a munkavállalói befizetés esetén is.

Véleményünk szerint egyszerűbb, hatékonyabb, célzottabb, ésszerűbb és költségkímélőbb lenne az általunk javasolt kafetéria rendszer. Ajánljuk a döntéshozók figyelmébe. Az pedig egy költői kérdés, hogy miért működhet ilyen régóta egy ennyire ésszerűtlen rendszer? A miniszterelnök logikáját követve talán azért, mert ésszerűtlen ugyan, de az embereknek tetszik?

Szegény hipereket mostanában az ág is húzza: nem elég a KDNP javaslata a vasárnapi zárva tartásról, valamint az ingyenes buszjáratok megszüntetéséről, itt az újabb sarc, aminek nagyon szép neve van: élelmiszerlánc-felügyeleti díj. Ami igazság szerint nem új, mert már eddig is volt, csak éppen mértékét jelentősen emelni kívánják az eddigi 0,5%-ról sávosan akár 6%-is is! A szándék - mint mindig - fennkölt és méltányolható: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) költségvetését kívánják növelni belőle, hogy több és alaposabb ellenőrzéssel tudják garantálni azt, hogy jó minőségű és higiéniai-egészségügyi szempontból kifogástalan élelmiszer kerüljön a vásárló asztalára. A probléma ezzel az, hogy pont ellenkező lesz az intézkedés hatása - mindjárt megmagyarázom, hogy miért. Előző posztomban a vasárnapi zárva tartás hatásait saját kereskedelmi tapasztalatomból vezettem le; ez most sem lesz másként, konkrétan meg kívánom mutatni, hogy mit jelent ez a (gyakorlatilag) különadó egy hipermarket esetében, és miért nagyon káros.

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj emelkedését kétféleképpen tudja kitermelni egy hiperlánc: vagy áthárítja a vásárlóra, vagy csökkenti költségeit. Az áthárítás az egyszerűbb: meg kell emelni az árakat; igen ám, de a kiskereskedelemben hatalmas a verseny (csak gondolja végig a kedves olvasó, hogy a lakókörnyezetében mondjuk 20 km-en belül mennyi kereskedelmi multi van - az Alditól a CBA-n és a Pennyn át a Tescoig), így nem olyan egyszerű ez a történet, különösen a sávos emelés miatt, ami a nagyobb láncokat sújtja! Ráadásul nem hinném, hogy bármelyikünk is tapsikolna örömében annak, hogy hurrá, ismét emelkednek az árak... A másik lehetőség a költségek csökkentése: ez sok mindent takarhat, de mondjuk ki nyíltan, főleg elbocsátásokat jelent. (Itt többen bizonyára felhördülnek: és a harmadik lehetőség miért marad ki, hogy a hiperek a hatalmas profitjukból egyszerűen kipengetik? Erre egyszerű a válaszom: tessék elővenni a tavalyi vagy a tavalyelőtti hiperes eredménybeszámolókat, és megmutatni benne azokat a hatalmas profitokat! Online is elérhető.) 

A másik lehetőség pedig a költségcsökkentés, amit legegyszerűbben a humán költségek csökkentésével lehet elérni. Mennyi ember elbocsátásával járna a díjemelés? Levezetem a mi áruházunkon keresztül (a sávosság miatt arányosítok, és úgy számolok, hogy az adó alapjának csak az élelmiszer szektor éves nettó árbevételét veszem alapul): a mi hiperünk eddig évi 6 millió forintot fizetett a Nébihnek ezen jogcímen, és ez 2015-re mintegy 20 millió forintra növekedne. Ha ezt az évi 14 millió forintos növekményt ki akarná gazdálkodni az áruház, az 6 ember elbocsátását jelentené. (A teljes kiskereskedelmi szektornak amúgy 20 milliárd forint többletterhet kellene elviselnie - hogy összesen hány embert kellene leépíteni, nem szeretném kiszámolni, mert eltérő bérekkel dolgoznak az áruházláncok. Több ezres nagyságrend lenne, az biztos.)

Mielőtt valaki azt képzeli, hogy a kiskereskedelemben van ennyi "humán tartalék", azaz hogy ennyi ember elbocsátását nem érezné meg egy áruház és legfőképpen a vásárló, az nagyot téved. A kereskedelemben dolgozók tudják, hogy a létszám igen ki van számolva, az itt dolgozók elég rendesen hajtva vannak, tehát a kieső emberek munkáját igen nehéz lenne pótolni, valamelyik munkafolyamatnak ki kellene maradnia. Megmondjam, melyik munkafolyamat lenne ez? A higiénia. (Nem hivatalosan, hallgatólagosan.) Kevesebb idő jutna rotálásra, a lejárt termékek felkutatására-beszedésére, a megfelelő minőségellenőrző lapok vezetésére (HACCP), és ez bizony pont ellentétes lenne a javaslat céljával. És semmiképpen nem támogatandó.

Persze mondhatnánk, hogy semmi gond, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj a Nébihhez fut be, majd felvesznek embereket, akik sűrűbben járnak az áruházakba és majd lerotálnak ők - igen ám, csak ha a hatóság talál lejárt terméket, akkor már büntetést is kiszab mellé (több milliósat), ez meg kicsit olyan, mintha levágnák a lábad, aztán meg kiraknának egy futóversenyre, hogy hajrá, nyerjél! Másrészt - megint tapasztalatból mondom - a Nébih emberei nincsenek képben egy hipermarketben található dolgokkal, és - hogy fogalmazzunk finoman -, nem feltétlenül a legdurvább részeket nézik, ahol tényleg baj van, hanem sokszor lényegtelen dolgokat. Persze, ennek az áruház örül, hogy jajj de jó, hogy ezt nézték és nem azt, mert ezt most néztük mi is, azt meg már régen... Most arról nem is beszélek, amikor a Nébih emberei gyakorlatilag időt tölteni jönnek csak, csinálnak valami fal jegyzőkönyvet, hogy ők ezt meg azt megvizsgálták, aztán meg lemennek vásárolni - úgyis jön a karácsony, nézni kell valamit a gyereknek. Az vesse rájuk az első követ, aki nem szokott munkaidőben "lazítani". (Kényesebb kérdés: és ha lefizetik az ellenőröket, hogy ne találjanak semmit? Én még ilyet nem tapasztaltam, de az élet annyi területén előfordul, itt miért ne fordulhatna elő?)

Az előző, vasárnapi zárva tartásos posztnál is hiányoltam a konzultációt a kérdésről, és most is tennék egy konstruktív javaslatot: mi lenne, ha ezt az emelt díjemelést nem a hatóságnak adnák a hiperek, hanem ellenkezőleg, megtartanák, de törvényileg köteleznék őket, hogy kénytelenek legyenek élelmiszerbiztonságra költeni? Konkrétan nálunk ez azt jelentené, hogy áruházunkban lehetne alakítani egy 6 fős higiéniai csapatot, akik semmi mást nem csinálnának, csak rotálnának, leszednék a lejárt termékeket - esetleg a közeli lejáratosakat leáraznák, hogy ne menjenek selejtbe -, vezetnék a minőségellenőrző- vagy követéses lapokat, esetleg tudnának minőséget is ellenőrizni. Ezzel valóban biztosítani lehetne, hogy a vásárló asztalára megfelelő minőségű élelmiszer kerüljön! A 6 fő nálunk kényelmesen elég lenne erre a feladatra, és habár kiesnének az árufeltöltői csapatból, másrészt viszont elvinnék tőlük a higiéniai feladatokat. Win-win szituáció?

A jogalkotónak meg semmi mást nem kellene csinálni, minthogy jelentősen megemelni a bírságot a HACCP előírások megsértéséért, illetve ha lejárt termékek vannak a polcon. A Nébihnek meg rendesen kellene ellenőrizni - habár jelentősen megnövelt bírságnál és törvényileg előírt higiéniai csapatnál nem hiszem, hogy lenne áruház, amelyik kockáztatna. 

Biztos hogy jobb megoldás lenne, mint a megnövelt, ki tudja hová folyó élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak.

Végre elmúlt a netadó, de máris jön a következő ökörség: a KDNP javaslata szerint vasárnap kötelezően zárva kellene tartani a kiskereskedelmi egységeknek (persze vannak kivételek, mint pl. dohánybolt, 400 négyzetméternél kisebb üzletek, stb.). A témával kapcsolatban sok érv és ellenérv van - nem kívánom leírni újra az összeset, hogy a kedves olvasó a 28. blogon is ugyanazt olvassa, inkább csak hozzátennék a témához, mint 10+ éve kiskereskedelemben dolgozó emberke. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert sok témához tartozó hozzászólásban látom, hogy az illetőnek fingja sincs a kiskereskedelemről, de tévhiteit nagy meggyőződéssel hangoztatja. Szóval:

Jó-e a dolgozóknak a vasárnapi műszak? Elsősorban őket (bennünket) kellene megkérdezni a témáról, már ha tényleg nekünk akarnak jót, és ne ott, "fent" döntsék el olyanok, akiknek fogalmuk sincs erről. Mit jelent a vasárnapi műszak? Pluszpénzt (pótlékok miatt + 50%-ot), illetve sok embernek másodállást. Sok olyan dolgozónk van, aki hétköznap dolgozik valahol, és bizony rákényszerül arra, hogy hétvégén is dolgozzon. (Szomorú dolgok ezek, hogy bizony mind a pótlékra, mind a másodállásra szükség van, de hát ez van, a kiskereskedelemben dolgozók finoman szólva sincsenek agyonfizetve. Ezen álláshelyek nagy előnye viszont az, hogy a multiknál dolgozók be vannak jelentve, és viszonylag biztos állásoknak tekinthetők ezek, ugyanis például a Tesco nem tud olyan könnyen kivonulni, bármennyire is szeretnék egyesek. Zárójel bezárva.) A vasárnapi műszak megszüntetésével elvennék a vasárnapi pótlékot, ami azért pár ezer forintos tételt jelent egy árufeltöltőnek, és ez nem jön rosszul a sokszor 70-80 ezer forint körüli nettó alapbér mellett. (És sokan még ennél is kevesebbet kapnak!) Anyagilag a dolgozó tehát egyértelműen rosszabbul jár.

Sokszor hallom azt az érvelést, hogy vasárnap amúgy sincs forgalom, csak nyűg a kereskedőnek. A valóság: a vasárnap a hét 3. legforgalmasabb napja (a szombat és péntek után), tehát kiesése nagy érvágás lenne a boltoknak. És itt jön a leggyakoribb érv: sokak szerint ez a forgalom áttevődne a megelőző napokra, főleg szombatra. Logikusnak tűnik, hogy amit megvásárolna az ember vasárnap, azt ezután majd szombaton megveszi, tehát péntek-szombaton az emberek tartanának egy eddiginél nagyobb nagybevásárlást, és ez ellensúlyozná a kieső vasárnap forgalmát. Matematikailag: régi péntek+szombat+vasárnap forgalma = új péntek+szombat forgalmával. Szerintem ez nem igaz, heti szinten forgalomkieséssel járna a dolog; a magyarázatom egy kicsit összetett.

Az emberek többsége ugyanis nem racionálisan vásárol. Kinek van pl. heti bevásárlólistája, összeírva, mi kell erre a hétre? Szerintem szinte senkinek. Na, és napi bevásárlólista? Az már jóval többnek. Szoktak kérdezni ilyen bevásárlólistás emberkék, bevásárlólistát mutogatva, hogy ez meg az hol található - nos, érdemes lenne megállítani őket, és összehasonlítani kosaruk tartalmát a bevásárlólistán leírtakkal. Elárulom a titkot: sokkal több dolog van a kosarukban, mint a listán. A magyarázat az un. impulzusvásárlással magyarázható - jé, de olcsó ez a fogkrém, megveszem. De szép ez a virág, megveszem. Jó ára van a kakaós csigának, itt van a listán, de veszek belőle többet. A vásárlót minden vásárláskor új impulzusok érik, és erre rájátszanak az áruházak, pl. a sorvégeket és a kiemelt, bejárati részeket rendszeresen változtatják, hogy a vásárló mindig valami újat lásson, heti rendszerességgel új akciós újsággal jelentkeznek, napi, heti akciókat tartanak, abból a célból, hogy a vásárló minden egyes vásárláskor minél több terméket rakjon a kosarába. A vasárnapi zárva tartással kevesebb esély lenne az ilyen impulzusvásárlásokra, hiszen egyrészt nem lenne igaz, hogy a vasárnapi vásárlási idő hozzáadódna a szombatihoz, sőt, pénteken és szombaton nagyobb tömeg lenne, a tömeg stresszt szül, és idegesen az ember gyorsabban le akarja tudni a vásárlásokat, és kevesebbet "korzózik" a sorok között. Másrészt a vasárnapi vásárlás azért sem adódna hozzá a szombatihoz, mert nem tudna: pl. aki szombaton és vasárnap is grillcsirkét fogyaszt egy hiperben - egészségére -, az szombaton nem enne két grillcsirkét, pusztán azért mert vasárnap nincs nyitva a bót'. 

Ebből következik a harmadik dolog is, ami gyakran felmerül érvként a javaslat ellen: a vasárnapi zárva tartás elbocsátásokkal járna. Itt az még hagyján, hogy a vasárnapi munkaórákat talán át lehetne pakolni péntek-szombatra - bár ez nem olyan egyszerű, mert a Munka Törvénykönyve elég sok dolognak gátat vet, hála istennek, pl. nem lehetne a vasárnapi 8 órát péntekhez hozzácsapni és "letizenhatórázni", de egyáltalán, korántsem biztos, hogy az áruházi kapacitások elbírnák a hirtelen áttevődő többletforgalmat. Ha pl. 20 kassza van, és mindnél áll a sor, akkor ott nincs mit tenni - hiába hívok be 21. kasszást, nem érek el vele semmit. A polcok feltöltése sem megy olyan egyszerűen, ahogy ezt egyesek elképzelik: eleve, csütörtök-péntekre be kellene raktározni a péntek-szombati megnövekedett árumennyiséget (legközelebb tessék bekukkantani a raktárajtón, micsoda árumennyiség van ott a "mostani rendszerben" is, és tessék elképzelni, hogy azt mind kihozzák, és nagyjából záros határidőn belül el is fogy!), illetve a töltés sem olyan egyszerű a nagyobb tömegen keresztül. Ezt a jelenséget a dolgozók ismerik, főleg karácsony előtt, ahol elszalad a gyeplő, a boltok a karácsonyi bevásárlás miatt tele vannak áruhiánnyal, szitkozódó vevőkkel, akik ezt észlelik, és tehetetlen dolgozókkal, akik fizikailag képtelenek mindent újratölteni, mert a vevőn nem húzhatják keresztül a békát! A vasárnapi zárva tartás ráadásul azt is jelenti, hogy az eddigi három nap helyett két nap kellene kitölteni a megnövekedett árumennyiséget, miközben több vevő van az áruházban - nem leányálom, sem a dolgozónak, sem a vevőnek. Hidd el, nem örülnél, ha dobozokon, raklapokon keresztül jutnál csak a kívánt termékhez.

Mindezektől függetlenül megértem azon dolgozókat, akik a vasárnapjukat szeretnék családjukkal tölteni és kirándulgatni, mint ahogy egyesek ezt romantikázva elképzelik (bár akkor ne legyen internet se vasárnap, nehogy ez legyen az akadálya a kirándulgatásnak!), és erre lenne egy javaslatom: a vasárnapi munkavégzés legyen választható. Azaz vasárnap csak az dolgozhatna, aki vállalná. Persze ezt az államnak be kellene tartatnia, nehogy kényszerítés legyen belőle - azaz a dolgozó vagy dolgozna vasárnap, vagy kirúgnák -, de hát ilyen alapon számon lehetne kérni a munkavállaló kötelező bejelentését, a 8 órás munkaidőt meg miegymást - és ez messzire vezet.

Apropó, adnék egy tippet a KDNP-nek - ha jót akarnak a kereskedelmi alkalmazottaknak, érjék el, hogy minden szektorban dolgozót a Munka Törvénykönyvének megfelelően foglalkoztatnak, a Tesco-ban, a CBA-ban vagy a kisboltokban. Ha ezt elérik, többen mennének templomba, mint a vasárnapi zárva tartás idején.

Hírek szerint az amerikai kitiltási botrány után az Európai Unió is akcióba lendül, avagy Háromfrontos támadás várható Brüsszelből. Jelent meg csütörtökön a sajtóban.

Mi ez a három front a híradások szerint?

1. Az EU vizsgálódásba kezd a magyar költségvetési hiány ügyében, szükség esetén újraindítva a túlzott deficit eljárást, ami újfent korlátozhatja a magyar gazdaságpolitika szabadságát, leginkább gondolom a multiadók ügyében, valamint végső esetben eredményezheti az EU-ból érkező felzárkóztatási támogatások felfüggesztését.

2. Az EU vizsgálódna a demokratikus viszonyok magyarországi érvényesülése ügyében, szükség esetén életbe léptetve a lisszaboni 7-es cikkelyt, amely végső esetben Magyarország szavazati jogának és a felzárkóztatási támogatások felfüggesztését eredményezheti.

3. Az EU vizsgálódna magyarországi korrupciós ügyek vonatkozásában, amely végső esetben a már eddig megítélt támogatások visszavonását is eredményezheti.

A Nívó blog a maga részéről nagyon üdvözölné, és lelkesen támogatná ilyen típusú EU-s vizsgálódások megindulását. Mára ugyanis nagyon  fajultak a dolgok. Förtelmes mondatokat hallani ugyanis hazánkról külföldön és belföldön egyaránt. Mint például:

Magyarországon diktatúra kiépítése zajlik, a kormány leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Nem független a bíróság.

Nem szabad a sajtó.

Törvénytelen, nemzetközi vagy EU-s jogszabályokba ütköző adók kerültek bevezetésre.

Korlátozzák a civil szervezetek működését.

Korrupt, a kormány által kézivezérelt a NAV vezetősége, nem is érdemes adót fizetni nekik.

Az ország gazdaságát bemutató makroszámaink nem a valóságot mutatják, trükköznek, kozmetikázások zajlanak az adatokkal.

Satöbbi, satöbbi. Órákig lehetne még folytatni. Épp a napokban írtunk arról, hogy az EU, illetve Magyarország EU-s tagsága mennyire jó. Jó a gazdasági fejlődésünk, stabilitásunk, a demokratikus berendezkedésünk, és a korrupció elleni küzdelem szempontjából egyaránt. 

Véleményünk beigazolódni látszik. Az EU-s tagság ugyanis azt is jelenti, hogy az ország lemond szuverenitásának egy jó részéről. Amíg az EU tagjai vagyunk, bizonyos kérdésekben csorbulnak a nemzeti intézményeink, választott vezetőink jogosultságai, azok nemzetek feletti (csúnya szóval szupranacionális) Uniós szervezetekhez lettek átcsoportosítva, hiszen erről mi magyarok népszavazással döntöttünk.

Az EU jogosult, sőt köteles a közös európai normák, szabályok betartatására tagállamaival szemben. Vitás ügyekben európai szervezetek, bíróságok döntenek. Olyan államközi szervezetek, amelyek esetében kétség sem férhet hozzá, hogy az egyes nemzetállami érdekektől függetlenek, nem tartoznak senkinek a kézi vezérlése alá. Olyan FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK ezek, amelyek leépítését oly sokan kritizálják idehaza. Ilyen ügyek a magyar gazdaságpolitika, a magyar demokratikus normák, vagy a korrupció. Olyan FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK, amelyeket nemzeti kormányok nem építhetnek le, győzzenek bármekkora arányban a nemzeti választásokon. Olyan FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK ezek, amelyeket csak összeurópai összefogással lehet módosítani. Ezért is jó az EU, ezért is támogatja a Nívó blog lelkesen az EU-s tagságunkat. Aki mást mond, annak véleményünk szerint nincs igaza!

Lássuk hát, hogy igazuk van-e a bírálóknak! Induljanak meg az EU-s vizsgálatok mihamarabb! Lássunk végre konkrétumokat! Mely jogszabályokról, mely jogalkalmazásokról, mely korrupciós ügyekről, mely hamis statisztikai adatokról van szó? Nem üres szavakra van szükség, hanem bizonyított tényekkel alátámasztott független bírósági ítéletekre.

Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! Tényleg korrupt és diktatórikus a kormány? Tényleg leszakadást okozó gazdaságpolitikánk van konvergencia helyett? Tényleg túlzott a magyar deficit? Vizsgáljuk meg, vizsgálják meg pártatlanul! Világos, egyenes beszédet várunk, nem pedig homályos célzásokat, diplomáciai virágnyelven megfogalmazott kódolt üzeneteket, vagy éppen törvényekre hivatkozva bizonyítékok elhallgatását.

Bízzunk az európai bíróságokban és szervezetekben, higgyünk az európai eszmékben, az európai normákban! Brüsszel nem Moszkva!

Elvárjuk, sőt követeljük, hogy az EU vizsgálódásai során tisztázza Magyarország helyzetét! Elvárjuk, és követeljük, hogy az EU fogalmazzon meg egyértelmű módosító javaslatokat azokban az ügyekben, amelyeket nem tart az EU-s normák szerint elfogadhatónak. Ugyanakkor elvárjuk és követeljük a magyar kormánytól is, hogy ezeket a javaslatokat legkésőbb egy EU-nak igazat adó Európai Bíróság általi jogerős döntés után maradéktalanul hajtsa végre. Ha erre nem hajlandó, akkor mondjon le! Vagy ha erre nem hajlandó, akkor demokratikus úton váltsuk le. Remélhetőleg lesz olyan politikai formáció, akire szavazva ezt megtehetjük. A Nívó blog szerint van alternatíva arra az esetre, ha a Fidesz csődöt mond. Ott van például az LMP, vagy ott van a Bokros Lajos vezette Modern Magyarországért Mozgalom. Persze nem tökéletes egyik sem, de legalább nem kell feltétlenül a bukott baloldalt, vagy a szélsőséges Jobbikot hatalomra juttatnunk a Fidesz leváltása érdekében.

De egyúttal elvárjuk azt is, hogy a kettős mérce elkerülése érdekében amennyiben a Magyarországon kritizált elemek más tagállamokban is felmerülnek, azok ott is kerüljenek módosításra. Ne legyenek kivételek, ne legyenek felmentések! Ez így igazságos és így hiteles!

Lássuk hát a medvét! Igazolódjanak be, vagy omoljanak össze a vádak! Azután pedig lépjünk túl ezen a dolgon egyszer és mindenkorra! Derüljön ki, hogy Magyarország Orbánisztán-e, vagy esetleg az EU mintaállama? Ha pedig ez kiderült, annak legyenek meg a következményei is! Mindenkinek ez az érdeke. 

A demokratikus hozzáállás pedig megköveteli, hogy a független európai.bíróságok ítéletét, döntéseit annak tartalmától függetlenül elfogadjuk.

Hajrá Európai Unió!

Mai online szavazásunk az EU-ról szól:

Szögezzünk le néhány nagyon fontos és alapvető dolgot! Az EU jó! Az EU tagságunk jó! Az EU-ból kilépni rossz! Az EU-val rosszban lenni rossz! Amerikával rosszban lenni rossz. A demokratikus világgal jóban lenni jó. A demokrácia jó! A diktatúra rossz! Amerika jó, de lehetne jobb. Az EU jó, de lehetne még jobb! Magyarország jó, de lehetne még jobb! Kína, Oroszország, a keleti világ nem túl jó, lehetne jobb. Mi a jobb hozzáállás velük kapcsolatban? A pragmatikusság, vagy az elvek elsősége? Hmmm. Ezt nem tudom.

De mégis! Ha az ember, a kormány (vagy éppen mondjuk Kövér László) tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz, akkor könnyebb eldönteni, hogy mi a jobb, és mi a rosszabb!

Hogyan tanulja meg az ember, hogy mi a jó, és mi a rossz? Megtanulja egyáltalán?

És még néhány dolog: A korrupció rossz! A hazugság rossz! Ha nincs szabadság az rossz, ha van, az jó!

Hajrá EU! Hajrá magyarok! Hajrá jók!

Győzzük le a rosszat!

Készül a jövő évi költségvetés, és a kormány ennek örömére új adót jelentett be minap: a péniszadót. Az adó mértéke a szerszám centiméterben kifejezett méretének százszorosa, és a munkáltató fizeti alkalmazottja után, havonta (ha az adóalany nem dolgozik, akkor az fizeti, aki a TB járulékot is, pl. önkormányzat). A kormány reményét fejezte ki, hogy az adót nem hárítják át a lakosságra, illetve közölték, hogy az új adónemből évi 200 milliárd forintot vár a Közgép költségvetés.  

Az új adó először megdöbbenést majd nagy felháborodást váltott ki a lakosság körében. Először páran humorosan megjegyezték, hogy mi a fene, mobilszolgáltatók, a bankok illetve a multik profitja után most már ANNAK is szeretné a hasznát élvezni a kormány, bár erre voltak olyan javaslatok, hogy pontosan mit és hová kellene dugni a pénzügyminiszternek, hogy mindez egyszerűbben is teljesülhessen. Többen bírálták, hogy az új adónem nincs rendesen előkészítve és kidolgozva, ezáltal rengeteg kérdést vet fel. Például: mire alapozzák a 100 milliárd forintos bevételt? Egyik neves blogunk kiszámolta, hogy ha Magyarországon ma 5 millió férfi él és az átlagos magyar szerszám 15 cm, akkor ez 12X15X100X5000000, azaz 90 milliárd forintot jelentene, de ez hol marad a tervezett 200 milliárdtól? Ezt az aggodalmat egyébként eloszlatták a blogposzt alatti kommentek, melyben a hozzászólók kifejtették, hogy az övék legalább 30 cm, és naponta többször is, szóval értitek - ennek volt egy pozitív hatása is, mert a Durex bejelentette, ha ez igaz, akkor az összes gyárát hazánkba hozza, és mostantól csak magyar piacra termel. Aztán felmerült a kérdés: milyen állapotban kell a méretet mérni; téli hidegben jégeralsóban, erekció előtt, erekció után vagy például Schmidt Mária meztelen fényképét látva, mert mindezek jelentősen befolyásolják az adónemből adódó bevételeket! Aztán ott voltak az egyébként nem elhanyagolható, de ehhez képest apróságnak tekinthető dolgok: a kormány miért diszkriminál, a nőknek miért nem kell fizetni, egy csecsemőnek miért kell fizetni, amikor még úgy nem élvezi a hasznát, és egyáltalán, miért havonta, miért nem minden légyott után számolják fel az adót?  

Pár napon belül a kormány bejelentette, hogy megértették és elemezték a lakosság panaszait és a legújabb közvéleménykutatások gyalázatos eredményeit is, ezért finomítják az adó alapjait: csak a 18-49 év közötti férfiakra vonatkozik, az adómérték az erekcióban lévő szerszámra vonatkozik, és az adót minden egyes szexuális együttlét után meg kell fizetni. A halmozottan hátrányos rétegnek annyi kedvezményt adnak, hogy 15 cm-ig adójóváírásban részesülhetnek, és csak az e feletti részt kell megfizetni, illetve bevezetnek egy felső plafont is, azaz alkalmanként az adó mértéke maximum 10000 Ft lehet. Utóbbival kapcsolatban az ellenzék jelezte, hogy 100 cm-nél nagyobb maximum azon kormánypárti képviselőknek lehet, akik annyira felizgulnak, hogy Putyinnal álmodnak előtte, de erre olyan válasz érkezett, hogy az ellenzékieknek sem kell aggódni, a norvég alap minden bizonnyal beleszáll a pénisznövelésbe is, ha túl kicsinek érzik. Az adó önbevalláson alapul, és továbbra is a munkáltató vagy a TB járulékot fizető fizeti be, és a befolyt összeget teljes mértékben kormányközeli vállalkozók támogatására adósságcsökkentésre fordítják.

A beterjesztést természetesen megszavazták (annak ellenére, hogy több képviselő is jelezte, hogy a szavazógombon kívül ő már nem tud mást nyomni),  az új adó hatályba lépett, azonban volt pár következmény, amire senki nem számított. Leghamarabb a vállalatok reagáltak: új munkatárs toborzásánál a szolidabbak csak finoman fikszírozták a férfi jelentkezők nadrágját, a keményebb HR-esek azonban kurvákat is bevetettek annak érdekében, hogy kiderítsék, mekkora adóterhet jelent az új munkatárs alkalmazása. Persze az adóbevallással is sok gond volt, hiszen az adóalanyok szándékosan nem jelentették be légyottjaikat a NAV-nak, hogy elkerüljék az adót, így egyre több lett a feketeszex, és a Híradó is naponta számolt be olyan esetekről, amikor a TEK rácsapott az adóelkerülő, de szeretkező párokra. A kormány elkülönített pár százmilliárd forintot az új adó népszerűsítésére, melyet a megfelelő médiaügynökségek kaptak meg. A plakátokon és a reklámokban olyan szlogenek tűntek fel, hogy "Szeretkezzünk minél többet az államadósság csökkentéséért - Magyarország, én így szeretlek", illetve reklámarcnak felkérték Deutsch-Für-Peszeki-Nagyember-EU-Für-Tamást, hogy segítsen népszerűsíteni az adót. Azonban a rengeteg elköltött pénz sem hozta meg a sikert - az első negyedévben mindössze 233400 Ft folyt be az államkasszába ilyen címen, így a NAV úgy döntött, hogy az adóelkerülő férfiak után ők is bekeményítenek. Prostituáltnak álcázott NAV ellenőrök járták az országot, és az aktus után figyelték, hogy a másik fél rendesen kitölti-e az adóbejelentőt a helyes adatokkal, illetve befizeti-e az adót a szeretkezés után. Rögtön más értelmet kapott a férfiak azon kívánsága, hogy "Itt vagyok, büntess meg!", habár ekkor meg polgári engedetlenségi mozgalom indult, amelynek tagjai csak gumi nélkül voltak hajlandók csinálni, azért, hogy a társadalom számára terhes ellenőröket szó szerint terhessé tegyék a társadalom számára, ezzel is kivonva őket a forgalomból. Ezen a ponton a NAV elnöke bejelentette: ő már cselekvőképtelen.

Az adónem teljes kudarcot jelentett a kormány számára: habár a kormányközeli vállalkozóknak számtalan jogcímen sikerült pénzt osztani, de az adóból alig folyt be valami, és az összes környező ország azon röhögött, hogy a magyarok most már hivatalosan is milyen aszexuálisak és impotensek. Ráadásul a lakosság is háborgott, hogy amúgy is rengeteg adónemen fizetnek adót, miért kell még ezért is - és itt a kormány meghátrált. Bejelentették, hogy a péniszadó megszűnik - ennek hatására mindenki nagyon boldog volt.

... és a következő évi költségvetésnél a bevételek növelése érdekében a pénzügyminisztérium új adónemet jelentett be: a székadót. Az adó alapja a háztartásonként megtalálható szék lesz, és mértéke a székek számának ezerszerese. Az adót a háztartáshoz legközelebb eső bankfiók fizeti, és a kormány reményeit fejezte ki, hogy ezt nem hárítják át a lakosságra...