Legszebb szín a zöld! Festményeken meg pláne. Ugyanakkor nagyon nehéz kikeverni, megtalálni és alkalmazni a megfelelő zöld árnyalatokat.
Sorozatunk folytatásaként Munkácsy Mihály néhány képét szeretném bemutatni. Munkácsyról elsőre sokaknak a Krisztus trilógia, valamint a sötét helyen játszódó témák jutnak eszébe, dominánsan a fekete szín használatával, esetleg erős vörös színű vagy kék motívumokkal, rikító fehérrel, de semmiképpen nem zölddel. A fekete, és az idővel sötétülő képek persze részben a festési technológiának is köszönhető.
Pedig Munkácsy nagyszerűen alkalmazta a zöld színt is festészetében. Ilyen képeiből gyűjtöttem ma egy csokorra valót:
Magyar lovas
Itt van rögtön a Magyar lovas című könnyed kép. Csupa világos, vidám színek, világoskék égbolt, üde zöld mező. A középen lévő fehér ló a fókuszpont. Ez is, és az eget beborító felhők is már-már fényképszerű hatást adnak. A lovak kidolgozottsága rendkívül részletes, hozzájuk képest a lovas egy arctalan figura, akinek inkább a ruházata és a testtartása tűnik ki.
Igazi tájkép, lám nem kellenek ehhez fák. A füves, lankás, kövecses, zsombékos talaj ábrázolása is lenyűgöző, sokáig elkalandozhat rajta a tekintet. Az ide felrakott kép nem adja igazán vissza a hatást, élőben még sokkal hatásosabb lehet.
Pálmaházban
Ez a kép már jobban beleillik a fent vázolt „Munkácsy-sztereotípiába”. Sötétbe hajló belső tér, elől világító fehér ruhás emberek. Háttérben kb. a kép negyedét foglalja el a dominánsan zöld pálmaház.
Érdemes kipróbálni: először a képet egészében megnézni, majd a bal fölső sötét részt kezünkkel kitakarva újra. Látjátok a különbséget? Mintha egy másik kép lenne így ugye? Erős hangulati kontraszt van az ódon, kopottas belső tér és a fehérben pompázó fiatal asszonyok illetve a gyermek között. Ezt az idős-fiatal párba állítást erősíti a háttérben lévő zöld növények életerőt sugárzó burjánzása is.
Amit még kiemelnék, az a remek kék színű kaspó és az azonos színű szőnyeg. Ez utóbbi nagyon szép kompozíciót alkot a rajta lévő piros terítős kisasztallal. Ha nagyon megnézzük, több csendélet kompozíciót is láthatunk a képen.
Sétány a Parc Monceau-ban
Egy igazi telizöld kép, a zöld szinte minden árnyalatát felvonultatva. Még az út szélén lévő pad is zöld színű. Nem is tudok mást hozzáfűzni. Élőben kellene ezt a képet is megnézni. Szerintem fenséges. Elfogadnék egy ilyet a nappaliba.
Testvérek – Ne sírj!
A mai négy kép közül nekem ez a kedvencem. Itt nem is a monumentális tájábrázolás, inkább a gyermeki érzelmek uralják a képet. Saját pelenkás korú gyermekeim jutnak eszembe a képről, akik már ilyen kis korban is mennyire képesek szeretni egymást! A képen is ezt láthatjuk, ahogy a síró gyermeket vigasztalja testvére. Muszáj vigasztalnia, mert ha nem derül gyorsan jobb kedvre, akkor ő maga is elszontyolodik. Pedig szomorúnak lenni rossz dolog, ezt mindenki, ők is tudják tudják.
A kép üzenete lehetne tehát: Don’t worry, be happy!
Ha ez is tetszett, a képsorozatunk jövő szombaton folytatódik.