Tényleg ne! Nekem ez az új nyugdíjrendszer nagyon tetszik. Nem, hülye leszek visszalépni az államiba, inkább “társadalmon kívüli” leszek, ahogy Matolcsy megfogalmazta, egy fekete bárány. Megtartom magamnak a 10%-ot, befektetem, és majd abból tengetem nyugdíjas éveimet - ha megélem.

Számoljunk csak egy kicsit! Az állami nyugdíjrendszer olyan, mint a kutya vacsorája - a befizetésektől és a mindenkori kormány jóindulatától függ, mennyi nyugdíjat kap az ember, és elnézve Magyarország demográfiai folyamatait, nem vagyok olyan biztos abban, hogy én 34 év múlva kapok. De ez csak egy dolog.

Számoljunk tovább! 34 évem van a nyugdíjig, alapesetben ha minden hónapban félreteszek húszezer forintot, és pusztán az inflációval megegyező hozamot érek el, tehát tartom a reálértékét, akkor ez azt jelenti, hogy nyugdíjba vonulásom után 17 évig élvezhetem az életet havi negyvenezer forintból.

Azt feltételeztem, hogy a jelenlegi átlagjövedelmet (kb. bruttó 200.000 Ft) keresem egész életemben, és ennek 10%-át (kb. a munkavállalói nyugdíjjárulék) teszem a saját nyugdíjalapomba. Ja, és van már pénzem a magánnyugdíjpénztárban, azt most nem is számoltam...

Ez az alapeset. Ha infláció feletti (reál)hozamot sikerül elérnem, akkor már pluszban vagyok. Infláció feletti hozamot elérni nem olyan nehéz, jelenleg az összes banknak van olyan betétje, mely meghaladja ezt. De vehetek állampapírt is, ha olyan kedvem van, esetleg befektetési jegyet, vagy berakhatom a pénzt egy magánnyugdíjpénztárba. Sőt, megjátszhatom ezek kombinációját is, hogy terítsem a kockázatot. Ha meg a keresetem több, mint az átlagkereset, akkor tovább nő az a fenti, első hallásra nem túl szívderítő, mai negyvenezer forintnak megfelelő nyugdíj. A kamatos kamatot nem is számoltam... Így a nyugdíjam a saját ügyességemtől (meg fegyelmemtől, hogy ne használjam el a pénzt másra) függ.

Magamban meg valahogy jobban bízom, mint az államban. Én nem fogom lenyúlni a saját vagyonomat, nem fogom felesleges dolgokra költeni, sok tisztviselőt fenntartani belőle, nem fogom egy hirtelen ötlettől vezérelve odaadni a nyugdíjasoknak választás előtt. Az én nyugdíjam nem a jövő politikusaitól, demográfiai viszonyaitól fog függeni, hanem magamtól. 
Az állam így sem panaszkodhat, a munkáltatói nyugdíjjárulék továbbra is hozzá megy; ennek nem örülök, de kénytelen vagyok betudni annak, hogy ez az ára a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer fenntartásának, magyarul hogy a mostani nyugdíjasok kapjanak nyugdíjat. Ez egy olyan örökség, amit még cipelni kell egy darabig.

És a legjobbat nem is mondtam még: nyugdíjkorhatár? Kit érdekel? Ha esetleg jobban sikerülnek a terveim, és gyorsabban gyűlik a pénzem, egyszerűen elmegyek hamarabb nyugdíjba, és tojok én a kormányra! Hiába, nincs is jobb a szabadságnál, főleg ha nemcsak szóban van meg, hanem valamennyire pénzügyileg is!