Most mondja azt valaki, hogy nem az! Valójában nem is értem azt a sok acsarkodót, akik itt a neten olvashatók.

De akkor nézzünk egy mérleget az elmúlt egy évről:

Negatívumok:

1. Magánnyugdíj rendszer átalakítása. Ez egyértelmű negatívum, ha az egyének szempontjából nézzük, hiszen teljesen világos, hogy akár az állami, akár a magánnyugdíjat választotta valaki, így is, úgy is rosszabbul járt a vegyes rendszerhez képest. Valójában én azt nem értem, aki ezen meglepődött. Gyakorlatilag a csapból is az folyik évek óta, hogy a mai fiatal generációnak már nem lesz nyugdíja, mert felborul az aktívak és az inaktívak aránya. Gyakorlatilag nem történt más az átalakítással, mint igazodás a realitásokhoz.

2. Adójóváírás kivezetése az SZJA rendszerből. Ez egy teljesen egyértelmű adóemelés az alacsony jövedelműek számára. Gyakorlatilag egyetlen menekülési lehetőség ennek elkerülésére a gyermekvállalás. Két gyerekkel családi szinten havi bruttó 158 ezer forintig, három gyermek mellett havi bruttó 492 ezer forintig adómentes a család jövedelme. Persze ez nem vigasz az 50-es korosztálynak, ahol a gyerekek már kirepültek, és a gyermekteleneknek sem.

3. Munka világában várható szigorítások. Itt még egyelőre jórészt csak tervezetekről van szó, de a várható irány egyértelmű: Ne az állam tartsa el segélyekkel és (korengedményes/rokkant)nyugdíjakkal azokat, akik egyébként képesek lennének önmagukról gondoskodni, mert egészségi állapotuk és koruk alapján munkaképesnek tekinthetők. Ez nyilván megint nagyon fáj annak akit érint, de közvetve másoknak is, hiszen majd mindenkinek a családjában előfordul valakinél ez az élethelyzet.

Itt általában a tűzoltót szokták példaként említeni, aki hova ugráljon még a tűzbe őszülő fejjel, meg egyébként is hosszú évek óta kockáztatta az életét rendkívül aránytalanul kevés fizetésért, megérdemli a korai nyugdíjat, hogy aztán még amellett egy kis mellékest tudjon keresni magának. Nehéz is ezzel vitatkozni. De nézzünk csak egy másik példát: Egy ismerősöm 56 éves és még 8 éve van a nyugdíjig, pedig 18 éves kora óta dolgozik szakmájában, eleinte állami vállalatnál, majd a rendszerváltás után a magánszektorban. Egy másik ismerősöm 57 éves, szintén 18 éves kora óta dolgozik ugyanabban a szakmában egy állami vállalatnál, két éve nyugdíjban van, korengedményes nyugdíjjal. Hogy is van ez? Oké, hogy az adott cégnél a kollektív szerződés szabályozza, hogy x évente y év korengedményes nyugdíjazásra jogosult mindenki, de azért ordító kontraszt van a két pálya között. És miért is? Gyakorlatilag ugyanazt csinálták egész életükben, mégis az egyikük 55 évesen, a másikuk meg csak 64 évesen mehet nyugdíjba.

És én itt be is fejeztem a negatívumok listáját. Lehet, hogy kihagytam valamit, például az új alkotmányt, vagy a médiatörvényt, esetleg a kettős állampolgárságot, de ezek mind olyan gumicsontok, amin rengeteget lehet rágódni világnézeti alapon, de valójában SENKI anyagi helyzetét nem befolyásolják érdemben. Nem is csoda, hogy egy szűk ellenzéki hangadó rétegen túl a kutyát nem érdekelték. Arról nem is beszélve, hogy ezek megítélése rendkívül ellentmondásos. Valaki negatívumként ítéli meg, valaki üdvözli, de véleményem szerint a többség számára semleges döntések.

És akkor nézzük a pozitívumokat, szintén egy rövid listában:

1. Gyermekvállalás támogatása és családcentrikusság. Egyértelmű pozitívum. Aki gyermeket vállal annak azért, aki meg nem, annak meg közvetve azért mert ha tényleg növekedne a gyermekszám, akkor növekszik azon potenciális járulékfizetők száma, akik majd a mi nyugdíjunkat biztosítják.

2. Szociális háló átalakítása. Persze minden átalakítás azzal jár, hogy egyesek rosszabbul járnak, de azért ha a globál képet nézzük, akkor mi történt: Ha valaki három hónap elteltével nem talál munkát, nagyobb eséllyel kap közmunkát, ami persze nem egy nagy összeg, de mégiscsak ad valamekkora anyagi biztonságot. A napokban bejelentett lakáshiteleseknek nyújtandó védő mechanizmusok is növelik az ember biztonságérzetét. A 180 forintos árfolyamgáttal 15-20%-kal csökkennek a havi törlesztők. Nagy könnyebbség ez százezreknek. Persze a fanyalgók itt is mondják, hogy csak a problémák elodázásáról van szó, de azért mégiscsak van négy évük a lakáshiteleseknek, hogy ráncba szedjék anyagi helyzetüket. Ezalatt ki tudja, lehet, hogy a svájci frank is visszagyengül valamelyest. Ha meg nem, akkor még mindig ki lehet dolgozni egy következő programot.

3. Államháztartási reformok elindítása, államadósság csökkentése. Persze ez a legvitatottabb pont. Abban talán a nagy többség egyetért, hogy az államháztartás hiányát és az államadósság szintjét alacsonyan kell tartani, az eszközökben azonban már nagy viták vannak. Az azonban egyértelmű, hogy ha tényleg sikerül fenntartható pénzügyi egyensúlyt teremteni (akár a Széll Kálmán-csomaggal, akár mással) az minden állampolgárnak jó. Nyilván sokan lesznek, akiket a reformok eleinte negatívan érintenek, de azután akiknek sikerül alkalmazkodniuk az új helyzethez, azok utólag nem fognak majd panaszkodni.

És akkor ami még hátravan a szimpla anyagiakon és világnézeti dolgokon túl és a jövőben kezdeni kellene valamit: egészségügy javítása, tömegközlekedés javítása, közbiztonság javítása, oktatási rendszer javítása.

Egészségügy. Itt egyértelműen pénzre lenne szükség, ami ugye jelenleg nincs. Túl kellene már haladni azon, hogy ha az ember egy kórházba, vagy orvosi rendelőbe belép, akkor a ’60-as években érzi magát. Másik dolog pedig az egészségügyi dolgozók bérének emelése. Ehhez szintén pénz kell. És van még egy harmadik dolog, ami nem pénzkérdés, de mégis alapvetően az első két pont megoldása oldhatná meg ezt is: a szervezeti kultúra változása. Valami Vészhelyzet, vagy Klinika színvonalra legalább.

Tömegközlekedés. Szintén ’60-as évek fíling. Friss hír, hogy csökkentik az M1-M7 bevezető szakaszának áteresztő kapacitását az Erzsébet-híd felé buszsáv kialakítása miatt. HELYES! Tegyék ezt, minden más vonalon is. A belváros nem arra való, hogy azon ingázók tömegesen áthaladjanak, vagy parkoljanak. Tereljünk át minél több embert tömegközlekedésre, kerékpárra, stb. DE! Pont ezekkel az alternatívákkal van a baj. Még éppen csak május van, de a metrón és az elővárosi vonatokon már most meg lehet fulladni a hőségtől. A tömegről nem is beszélve, szerintem a reggeli és esti órákban kapacitásai határán működik a fővárosi tömegközlekedés. Legfontosabb lépésként biztosítani kellene, hogy a tömegközlekedési eszközökön ne legyen több 25-26 foknál. Ez persze pénzbe kerül, de szerintem hamarabb megtérülne, mint mondjuk a 4-es metró. Második lépésként a késéseket kellene kiküszöbölni, de legalábbis jelentősen csökkenteni. Igazából nem tudom, hogy technológiai, emberi, szervezési, vagy más okai vannak a késéseknek-kimaradásoknak, de bosszantó, hogy minimum kéthetente becsúszik egy minimum félórás késés az elővárosi vonatközlekedésben. Egy szakértő talán elmondja ezt nekem hozzászólásban, hogy mi hiányzik a rendszerből.

Közbiztonság. No ez az a probléma, aminek megoldása legkevésbé pénzkérdés. Amíg nem hagyhatom lelakatolatlanul a városban a biciklimet, mint Hollandiában, vagy nem hagyhatom kerítés nélkül a házamat, mint Ausztriában, addig egymillió rendőr is kevés lenne. Kulturális kérdés ez, esetleg vallási? Nem tudom. NE LOPJ! Ez lenne a lényeg. Generációknak kell még kihalniuk, és felnőniük, hogy ebben valamilyen lassú változás bekövetkezzen.

Oktatás. No ez az a terület, ahol én nem igazán látok óriási problémákat. Leszámítva a ’60-as évek fílinget, de itt még ezt is betudhatjuk patinának. Szerintem akinek jó esze van, az akár most, akár 10, 20 vagy 40 évvel ezelőtt kitanulhatta az őt érdeklő tudományok minden csínnyát-bínját, amivel aztán sokra vihette az életben. Talán egy dolgon lehetne még mindig javítani, az esélyegyenlőségen. Bár szerintem itt is jelentős előrelépést jelentett annó a diákhitel bevezetése és a tandíj eltörlése.

No! Kb. így látom én. Mondom, itt most a világnézeti dolgokat és az elveken való rugózást félretettem, és pusztán praktikussági szempontból vizsgáltam az ország helyzetét. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy hosszú távon nem költhet az ország többet, mint amennyit megtermel, félretesszük világnézeteinket, magyarul túl tudunk lépni azon, hogy a Fidesz elvette a nyugdíjunkat és pusztán praktikussági szemszögből vizsgálódunk, akkor szerintem nehéz más következtetésre jutni.