Helyzet van, 250 Ft körül mozog a svájci frank, áll a bál. Mondhatják sokan, hogy „engem nem érint a dolog, nekem nincs frankhitelem”, de ez egyszerűen nem igaz, kivétel nélkül mindenki megszenvedi ezt a szituációt. Többen hivatkoznak arra, hogy a kiskereskedelmi forgalom (és a belső fogyasztás) azért nem tud magához térni, mert az egyre drágább devizahiteltörlesztés miatt egyre kevesebb marad az emberek zsebében – hogy ez konkrétan hogyan néz ki, ezt szeretném egy példával megvilágítani.
Ma kb. 1,25 millió devizahiteles van az országban, és ezek 90%-a svájci frank alapon vett fel hitelt. A példában az egyszerűség kedvéért számoljunk 1 millió svájci frankhitelessel – a kedves olvasó majd látja, hogy óvatosságból igyekszem alulbecsülni a hatásokat. Szóval egymillió frankhiteles szív most ezerrel a 250 Ft-os svájci frank miatt. Hogy konkrétan mennyivel szív? A hiteleket többségében 150-160 Ft-os árfolyamon vették fel, abban a hiszemben, hogy ha minden rosszul alakul, akkor 180 Ft-ra is drágulhat a frank, de a többség 200 Ft-ig még tudta fizetni, afelett kezdődtek a bajok igazán, itt léptük át a lélektani határt. Legyen ez a 200 Ft a bázisérték (azaz ennyinél a háztartások többsége még bír fizetni, és marad pénze költeni is), és vegyük úgy, hogy efelett kezdődnek a problémák, amikor már felvetődik a kérdés, hogy „törleszteni vagy enni?”. A jelenlegi 250-es árfolyam azt jelenti, hogy a törlesztőrészlet minden egyes frankja 50 Ft-ot von el a család fogyasztásából.
Na de mennyit törleszt egy átlagos frankhiteles havonta? Nehéz megmondani, mivel egyrészt egy frankhitelesnek nem feltétlenül csak egy hitele van, hanem több is, másrészt meg a hitelállományban benne van a nagyobb törlesztőjű lakáshitel ugyanúgy, mint a karácsonyra vett nem túl nagy értékű tévé hitele. Éppen ezért most hasamra ütök, és az óvatosság kedvéért igyekszem valami kis számot mondani: vegyük úgy, hogy egy átlagos frankhiteles havi 200 frankot törleszt vissza, ami kezdetekkor kb. 32.000 Ft-ot jelentett (160-as árfolyamon), viszont jelenleg már 50.000 Ft ez az összeg – havonta. (Már hallom, hogy sokan mondják, hogy „bárcsak ennyi lenne”, meg „a kamatok, kezelési költség, és a többi apróság is sokat dob a dolgon”, de ne felejtsük el, most pusztán az árfolyamváltozás hatásait vizsgáljuk). Ha idevesszük a már fent megállapított frankonkénti 50 Ft-os fogyasztáscsökkenést, akkor megállapíthatjuk, hogy egy devizahitelesnél havi 10.000 Ft-ot jelent ez – vagyis ennyit bukik a kereskedelem azon, hogy a frankhiteles nem költ annyit a nagybót'ban, mert drága a hiteltörleszrés. 1 millió frankhitelesnél ez havi 10.000.000.000 Ft-ot jelent, betűkkel is kiírom: tízmilliárd forintról beszélünk.
Mit is jelent tízmilliárd forint? Saját tapasztalat: egy meglehetősen nagyméretű böhöm hiperbolt egy havi forgalma kb. 2 milliárd forint. Ez, hangsúlyozom, egy böhöm nagy bolt, mint például a budaörsi Tesco vagy Auchan, ne a ceglédi Tescora tessék gondolni. A havi tízmilliárd forintból tehát még öt áruházat tudnánk eltartani (akár magyar tulajdonút is, nem feltétlenül külföldi multiról beszélünk). Egy ekkora áruházban kb. 500 ember dolgozik, többségük teljes munkaidőben, tehát 5 áruház esetén 2500 embert tudnánk foglalkoztatni – pluszban. Azt szokták mondani, hogy egy ilyen munkahely még egy munkahelyet generál – beszállítói kör, beszerzés, stb. - tehát úgy 5000 extra munkahelyről van szó. Aki ezt kevesli, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy a győri Audi most kapott egy nagyobb adag kormányzati pénzt és „szeretetet”, mert teremtett kb. 1800-2100 munkahelyet.
És akkor még egyszer hangsúlyoznám: pusztán a frank árfolyamváltozását számoltam végig, és meglehetősen alulbecsült adatokkal, és csak azt a hatást vizsgáltam, hogy hány munkahely hiányzik emiatt a kereskedelemből. Igen, óvatos becslés szerint is 5000 munkahelyet bukunk azzal, hogy ennyire drága a frank. És azt a részt, hogy mennyit bukik ezen a kormány – kiesett áfa, adóbevételek, az ötezer embernek nem kell segély, stb. - ki sem merem számolni.
Durva, nem?
