Bár a politikában elég nehéz az előrejelzés, én most mégis ezzel próbálkozom. Nem mondom, hogy Orbán Viktor nyitott könyv előttem, de azért eléggé kiszámíthatónak tartom, hogy mikor hogy reagálnak.
Alapvetően ott kezdődött az őszi politikai szezon, hogy kijött a KSH második negyedéves jelentése, miszerint leállt a magyar gazdaság növekedése (most tekintsünk el azoktól, akik szerint soha nem is növekedett), ezzel szinte biztossá vált az idei költségvetés bukása, hiszen kisebb gazdaság kisebb adóbevétellel jár.
Aztán felmerült az a hüvelykujj-szabály, amelyet egyébként Matolcsy maga vezetett be jó egy évvel ezelőtt, miszerint 1%-os gazdasági növekedés 100 milliárd forint állami bevételt jelent. Mivel most tehát ennyivel kisebb a gazdaság, keletkezett egy 100 milliárd forintos lyuk a költségvetésen. És nem csak az idein, hanem a jövő évin is, hiszen ha jövőre a tervek szerint növekedne is a gazdaság, az az 1% akkor is hiányozni fog. Ezek így olyan egyszerűen levezethető gondolatmankók, hogy bárki megértheti. A továbbiakban azonban a sorok között kell olvasnunk.
Szóval az adatok megjelenését követően először az elemzők reakcióját (gyorselemzéseit/spekulációit) hallhattuk, miszerint megszorítások fognak következni. Megszólalt Chikán Attila és Mellár Tamás is, akik kórusban a Matolcsy-féle gazdaságpolitika csődjéről, és gazdaságpolitikai fordulat szükségességéről beszéltek.
Az említett urak megszólalása - valljuk be - pikáns, a baloldalon valóságos eufóriát kiváltó esemény volt. Hiszen mindkét szakember jobboldali kötődésűként van számon tartva. Svédcsavar a történetben, hogy Mellár Tamás írása nem máshol, mint a Magyar Nemzetben jelent meg.
Most nem szeretnék részletesen kitérni a két „jobboldalon is mértékadó” szakértő személyes motivációira, csak amennyiben feltétlen szükséges. Chikán fő üzenete ugyanis ez: „Matolcsy gazdaságpolitikája tankönyvszerűen megvalósíthatatlan, Melláré pedig a következő: „Megbukott Orbánék gazdaságpolitikája”. Előbbiből kitűnik, hogy Chikán elsősorban Matolcsyra fúj. Ez nem is csoda, hiszen az első Orbán-kormány idején Matolcsy éppen Chikánt váltotta a gazdasági miniszteri pozícióban. Tíz éves történet, már nem emlékszem pontosan, hogy miért került sor a váltásra, de azért felmerülhet, hogy talán azért, mert anno megbukott a Chikán féle tankönyvszerű gazdaságpolitika? (ez persze csak az én rosszmájúságom:)
Mellár esete kicsit más. Ő már korábban is „kinyittotta a száját és elkezdett beszélni”, nem sokkal a 2010-es kormányváltás után, mikor világossá vált, hogy Orbán semmilyen pozícióban nem számít a munkájára. Persze, hogy ennek mi az oka, lehet találgatni, lehet, hogy éppen az, hogy már a kormányalakítás időszakában is szakmai nézetkülönbségek feszültek egymásnak.
Mindenesetre egyikőjük szakmai felkészültségét sem illik senkinek sem lebecsülnie. Azonban egy fontos kérdés mégiscsak adódik: Kinek van igaza? Mert például a kormányhoz közel álló és nem kevésbé elismert szakemberek, mint például Járai Zsigmond vagy Varga Mihály egyelőre nem osztják látványosan a kritikai véleményeket. Megjegyzem a helyzet sajátos pikantériája az, hogy jelenleg kizárólag a jobboldalon zajlik szakmai vita a gazdaságpolitikáról. Az ellenzék szakértői ugyanis vagy némák, vagy nem is léteznek. A Gyurcsány kormányból például sem Veres János, sem Kóka János nem exponálta magát a kérdésben, Mesterházy-t, vagy Szanyi Tibort meg nem sorolnám az elismert gazdaságpolitikai szakértők sorába. Oszkó Péter ellenben nagyon aktív, többször kritizálta már elsősorban az egykulcsos adórendszert, de ez meg tőle azért hiteltelen a szememben, hiszen pont az ő pénzügyminisztersége idején foglalták törvénybe a 2011-es szja törvényt, amelyben éves 15 millió forintra (havi szuperbruttó 1.250.000 forintra) tolták ki az alsó sávhatárt. Ez kvázi egykulcsos adórendszer, hiszen (sajnos) nem sokan vannak ma Magyarországon, akik ekkora bérrel vannak bejelentve. És ott van még a Jobbik, valamint az LMP. Ha valaki tudja, hogy kiknek a személyében tisztelhetjük ezen pártok gazdaságpolitikai szakértőit, az írja meg egy hozzászólásban. (Biztos én is ki tudnám keresni a neten, de ha most így kapásból nem ugrik be, akkor valószínűleg nem olyan nagy kaliberekről lehet szó. Persze lehet, hogy tévedek.)
Tovább haladva az időrendi sorrendben, megszólaltak a kormány részéről is. Szíjjártó Péter, (akinek már a neve is szitokszó egyes körökben) egyértelműen kiállt az egykulcsos adó mellett, és Orbán Viktor sem beszélt fordulatról, csak az előttünk álló nehéz időkről.
Ez a hosszú felvezető csak azért volt, hogy érthetővé váljon, milyen gondolatmenet alapján folyt elmélkedésem. No és akkor most következzen az én előrejelzésem az előttünk álló őszről. Kicsit növelve mondandóm súlyát és mellőzve minden álszerénységet azt kell mondjam, hogy eddigi előrejelzéseim számomra is meglepő módon eléggé kis hibaszázalékkal váltak valóra.
Véleményem szerint nem várható gyökeres gazdaságpolitikai fordulat, haladunk tovább a ’liberális beütésektől hemzsegő’ jelzővel nyugodtan ellátható úton. Én az „ország átszervezésének” felgyorsítására, még radikálisabbá tételére számítok. Szintén liberális gondolat az az Orbán által mondott félmondat, miszerint el kell gondolkodni azon, hogy bizonyos feladatok ellátásából kivonul az állam, 100%-os költségcsökkentést végrehajtva. Kíváncsian várom, hogy mely területek lesznek ezek. Nem sok jót jósolok az államapparátusban dolgozók számára sem, létszám- és bércsökkentést is elképzelhetőnek tartok.
Nem számítok viszont a szuperbruttó kivezetésének halasztásával, pedig ez lenne a legkönnyebb út, hiszen ennek halasztása kb. 160 milliárd forint bevételi hatással járna, és még megszorításnak sem lenne tekinthető, hiszen nem adóemelésről, csupán halasztott adócsökkentésről van szó. Szintén felröppentek olyan (kormány által irányított?) rémhírek, miszerint a most 12100 forintos adójóváírást jövőre egy lépésben megszüntetik, súlyos csapást mérve ezzel az alacsony keresetűekre. Ezt én egy jó trükknek tartom, hiszen aztán ha mégis többlépcsős lesz a kivezetés, az érintettek még talán örülni is fognak, hogy a semminél többet kapnak.
Amire viszont számítok, hogy a kormány túllövi azt a bizonyos 100 milliárdos kiigazítást, minimum 200 milliárdos megtakarítás bejelentés várható szerintem. Ez tök jó lesz, hiszen a külföldi befektetők (ez utóbbiak bizalmára láthatóan nagyon épít a kormány az utóbbi időkben) bizalomerősítő lépésnek fogják tartani, talán még a forint is erősödni tud majd, könnyítve a frankhitelesek terheit.
Gyurcsányi értelemben vett megszorításokra tehát nem számítok. Annó ugye ilyenek voltak, hogy egységesen megemelték az egészségügyi járulékot mindenkinek 3-4%-kal. A Matolcsy-féle kiigazító lépések – ahogy eddig is – valószínűleg csak bizonyos, eddig kivételezett csoportokat fognak érinteni. Lesznek tehát akik nagyon rosszul járnak majd, és lesznek akik meg sem érzik, sőt akár jobb helyzetbe is kerülhetnek, mint eddig voltak. Kérdés, hogy ezek a lépések mennyire találkoznak majd az emberek igazságérzetével? Szerintem találkozni fognak. Így továbbra sem számítok arra, (egyes elemzők, újságírók és bloggerek már hónapok óta harsogják, hogy zuhan a Fidesz népszerűsége, ha pedig nem az a kormány agymosó politikájának és propagandájának köszönhető, pedig nem) hogy a Fidesz támogatottsága a biztos szavazók körében 50% alá essen az ősz folyamán.