Bizony, éppen tíz éve, 2002. április 10-én hunyt el a magyar humor talán legnagyobb alakja, Hofi Géza.

Hofit nem kell méltatni, szerintem nincs olyan, aki ne hallott volna róla, és ennél nagyobb elismerés nem is kell egy művésznek. Vasárnapi kabaré sorozatunkban is gyakran hallhatóak a művész úr művei, és kivétel nélkül mindegyik nagy látogatottsággal bír.

Mi lehetett Hofi titka? Ez a kérdés nagyon összetett, és sokan sokféleképpen magyarázzák; én azt emelném ki, hogy Hofi a színpadon levetette a sok művész által hordott "én egy sztár vagyok!" köntöst, és magánemberként, végig kommunikált a közönséggel. Nem is annyira a poénjai voltak különlegesek - sokszor egy-egy ismert humoros történetet vagy egy "pesti viccet" épített fel kiválóan -, hanem ahogy ezt előadta: kiszólt a közönségnek, bevonta őket a műsorba, és cinkosan összekacsintott velük: "ugye, milyen hülyék ezek (mármint a vezetők)?". Politikai szókimondása (melyről megoszlanak a vélemények, hogy vajon Hofi volt ilyen bátor, vagy a rendszer hagyta őt működni, afféle "biztonsági szelepként") mindenesetre legendássá vált, és az emberek hozzászoktak, hogy Géza bizony szidja a rendszert, és be mer szólni a rettenthetetlen vezetőknek. (Tegyük hozzá, Hofi magánemberi viselkedése megosztja az embereket: van, aki szerint egy bűbájos, emberi figura volt, és van, aki szerint gőgös, sokakat megalázó személyiség. De erről az tudna nyilatkozni, aki igazán ismerte.)

Hofi azóta egy mércévé vált, és ma már minden humoristának meg kell küzdenie azzal a dologgal, hogy a közönség azt mondja: "jó volt, jó volt, de bezzeg mikor még Hofi mondta a vicceket!". Hadd védjem meg a mai humoristákat is (különösen a stand-up generációra gondolok): más korban humorizált Hofi, és más korban a maiak. A hasonlóság talán csak annyi, hogy Hofi is, és a maiak is szeretik a haknikat, mivel ebből meg lehet élni; de míg a maiak egy felgyorsult, rohanó világban próbálják megtartani műsorukat, addig Hofi egy lényegesen lassabb, nyugodtabb világban élt. Ma csak nagyon kevés humoristának jut egy egész estés (vagy legalábbis egy-kétórás) műsor egy színházban, míg Hofinál ez természetes volt. Ma ha egy humorista elmond egy poént, holnap már az egész ország ismeri - megnézi a tévében, a youtube-on, stb. -, míg Hofi ugyanazt a poént hónapokon át is mondhatta a mindig változó közönségnek. Ebből kifolyólag a ma humoristájának állandóan valami újjal kell jelentkeznie, hiszen a régi poénokat gyorsan megunja  a közönség, míg Hofi gyakran évenként váltott műsort, és ebből kifolyólag jóval több ideje volt  készülni a következőre. És ne feledjük, Hofi képzett színész volt, míg a maiak gyakran az utcáról, a civil életből kikerülve lépnek fel, kevés tapasztalattal. De azért vannak követői :-)

Ritka dolog, hogy egy művész halálának évfordulóját röhögéssel "ünnepeljük", de most tegyük ezt: a bőség zavarával küszködve blogunk a "Nevezz csak Cucinak!" című jelenettel emlékszik a halhatatlan művészre.