Bár Schmitt Pál plágiumügyében blogunk eléggé megégette magát a múltkor azzal, hogy az általános netes közvéleménnyel szemben foglaltunk állást, most mégis úgy érzem, hogy Gyurcsány vélt plágiumügyében is állást kell foglalnunk, valószínűleg ezúttal sem túl sok népszerűséget besöpörve ezzel. No de mindegy, véleményszabadság van!

Tehát az elmúlt napokban Gyurcsány Ferenc is egyre jobban belemerült a plágiumbotrányba. Az ügy röviden annyi, hogy a volt miniszterelnök technika-biológia szakon 1984-ben „írt” szakdolgozatának összes példánya eltűnt, miközben annak bírálatát olvasva erős gyanú merült fel, hogy gyakorlatilag egy az egyben volt sógora, Rozs Szabolcs hat évvel korábbi dolgozatának egy részét sikerült leadnia, tehát plágium az egész. Ha tényleg így volt, akkor gyakorlatilag még nagyobb plágium, mint Schmitt Pálé volt, hiszen ő legalább több művet ollózott össze, néhány saját mondattal fűszerezve, az adatokat plusz egy olimpia eredményeivel kiegészítve, és néhány idegen nyelvű forrást magyarra fordítva. Tehát némi hozzáadott értéket mégiscsak felmutatva. De nem is ez most a lényeg.

Amit én viccesnek tartok az egészben, hogy egy olimpiai bajnok + Magyar Olimpiai Bizottság elnök + Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnök olimpiáról szóló szakdolgozata, valamint egy volt miniszterelnök technika-biológia szakon a szőlészetről írt diplomamunkája tartja lázban a politikai közvéleményt. Kérdem én, mi ennek a gyakorlati jelentősége?? Ez maximum egy bulvárhír lehetne.

Tegyük fel, hogy Gyurcsány Ferenc és Schmitt Pál is plagizáltak. Csúnya dolog, nem vitatom. Nem illik, nem szabad ilyet csinálni. A nehezebb utat választva, forrásmunkákat elemezve, tanulmányainkat, tapasztalatainkat és józan paraszti eszünket felhasználva kellene az ilyen diákmunkákat megcsinálni. Ez igaz.

Ugyanakkor sokan túlragozzák ezt a témát. Egy ilyen plágiumügyből kiindulva egyesek képesek kétségbe vonni az érintett úriemberek szakértelmét, politikai pályára való szakmai alkalmasságát. Ismétlem, egy olimpiáról és egy szőlészetről szóló szakdolgozatról beszélünk.

Másokban az kelt heves indulatokat, hogy Schmitt és a gyanú szerint Gyurcsány hazudtak, loptak, csaltak, és ezért mondjanak le, „takarodjanak” a politika közeléből is, hiszen jogosulatlan előnyhöz jutottak, tisztességtelen módon, más hátán, más kárára jutottak előre, avagy ezzel a cselekedetükkel annulálták a tisztességes munkával diplomát szerzett emberek diplomájának értékét. Mindezen érveket sokan a végletekig hiszterizálták.

E legutóbbi bekezdésben sorolt érvekkel egyet lehet érteni. Csalni, lopni, tisztességtelen előnyhöz jutni elítélendő dolog és kerülendő cselekedet! Ezek azonban szerintem egy szakdolgozat esetében nem sarkalatos bűnök, amiből messzemenő következtetéseket lehetne levonni! Én inkább egy húzósabb diákcsínynek tekinteném, ahol a büntetésnek nem kellene sokkal nagyobbnak lennie, mint a szakdolgozat elégtelen osztályzattal való ellátása, és az ebből fakadó közvetlen következményekért a felelősség vállalása.

A plagizálás hasonló bűn, mint amikor valaki áthajt a piros lámpán, túllépi a sebességhatárt, tilosban parkol, nem kér számlát a mosógép-szerelőtől, vagy éppen illegálisan letölt (ellop) egy filmet vagy zeneszámot a netről. Mind-mind csúnya dolog, jogosulatlan előnyhöz juttatja az elkövetőt, hiszen például a többi közlekedő kárára ér gyorsabban úti céljához, megrövidíti a zeneszám jogtulajdonosát, vagy éppen a számlakérés elhagyásával megrövidíti az államot és így az összes adófizetőt. Meg is kell, hogy legyen a következménye ezeknek a dolgoknak. Aki vét a KRESZ szabálya ellen azt bírságolják meg, akadályozzuk az illegális letöltéseket, fokozzuk az APEH (NAV) ellenőrzéseket.

De abból, hogy valaki tilosban parkolt, vagy letöltött valamit a netről, vagy éppen plagizált még nem következik az, hogy az illető a szakmájában nem hozzáértő. Most mondja azt valaki, hogy például Schmitt Pál nem ért az olimpiához!

Ha a plágiumot akarjuk büntetni, akkor vegyük el a diplomát vagy a doktori címet. Ha viszont az illető politikájával nem értünk egyet, akkor az egyenes út az, hogy azt kritizáljuk szakmai érvek mentén. Én személy szerint nem értek egyet Gyurcsány politikájával, de nem azért mert elmondta az őszödi beszédet, nem azért, hogy esetleg plagizált egy szőlészetről szóló diplomamunkában, de még csak nem is azért, mert mást ígért a kampányban, mint amit aztán végül kormányon tett. Hanem azért, mert politikájával legjobb szakmai meggyőződésem szerint (most és itt ki nem fejtve a részleteket) nem vitte előre a haza ügyét, sőt kifejezetten ártott annak.

Ezzel szemben mi folyik most az országban? Újságírók tucatjai böngésznek-elemeznek-veséznek hónapok óta több évtizeddel ezelőtti szakdolgozatokat, több száz újságcikk, blogbejegyzés íródik a témában, internetes hozzászólások tízezreivel megfűszerezve. Kedvencem az ellenzéki Ténytár blog zavarodott bejegyzése volt, akik korábban az egyik leghevesebben támadták Schmitt Pált, most pedig úgy kritizálják Gyurcsányt, hogy tulajdonképpen védik, hogy ez más, meg az ártatlanság vélelme, meg boncolgatva, hogy kinek állhatott ez érdekében, betámadva ezzel is a Fideszt. Produktív dolog ez? Jobb lesz ettől nekünk? Van ennek értelme? Szerintem nem sok. Botrány, hogy az országban nem a politikai-szakmai teljesítmény, és azok értő szakmai megvitatása alapján dől el a politikusok sorsa, hanem évtizedekkel ezelőtti diákcsínyeken.

Amúgy meg kurvából lesz a legjobb feleség! Rablóból lesz a legjobb pandúr!

Ezzel szemben azt a mentalitást látom megint felbukkanni, hogy az az ember, aki sokra viszi az életben, vagy akár csak egy kicsivel is sikeresebb az átlagnál, az minden bizonnyal nem tisztességes ember, hanem egy semmirekellő csaló gazember. Minél sikeresebb, annál nagyobb csaló, de legalábbis valami kivételezett, protekciós, esetleg kivételesen szerencsés. Olyan, hogy valaki valós teljesítménnyel ért el valamit, olyan szóba sem jöhet. Közben pedig azért elvárjuk, hogy aki olyan sikeres, hogy politikai csúcspozíciókba kerül az minimum egy makulátlan szent ember legyen. Hogy is van ez?

Egy minapi posztunk után a hozzászólásokban kialakult vitában például én is megkaptam a fejemre az alábbi beszólást, átlag feletti szintű jövedelmem miatt:

Kíváncsi lettem, vajon mivel foglalkozik a blogíró, hogy … Ft a fizetése... És vajon tudja-e, hogy szerencsés, vagy pedig meg van győződve arról, hogy szupertehetséges és szuperjómunkásember, és ez neki jár...

Mit lehet erre mondani? Most például annyit, hogy hagyjuk már a fenébe Gyurcsány plágiumügyét, foglalkozzunk inkább a Demokratikus Koalíció programjával! Foglalkozzunk inkább a kormány politikájával! Ne a bulvárral, ne a másik múltjával foglalkozzunk!

Persze ragozhatjuk azt is, hogy szent királyaink megérdemlik-e a szent jelzőt, avagy kétségbe vonjuk, hogy valóban csodát tettek-e, ami pedig a szentté avatás feltétele.

És akkor az elmaradhatatlan szavazás a végére: