Nemrég még mindenki az LMP-ről beszélt, hogy szakadnak-e vagy sem, pedig van a magyar politikai életnek még egy szereplője, ahol lassan hasonló kérdés merülhet fel: vajon szakad-e a Jobbik? Tudom, vadnak tűnik a kérdés, mert jelenleg erre semmilyen jel nem mutat, de véleményem szerint lassan eljöhet az az idő...
A hétfői Gyöngyösi-féle zsidós elszólás jól megmutatta a Jobbik határait: egy bizonyos szintig el lehet lenni a párttal, vannak jó meglátásaik, vannak jó elképzeléseik, de hajlamosak elmenni egy olyan irányba, ami inkább paranoiára emlékeztet, nem normális politizálásra. Ezt most még egyszerűbben leírom, hogy mindenki értse: az a dolog, hogy a Jobbik nem kedveli a cigány életmódú embereket, sok emberben pozitív hatást kelt, sajnos nem alaptalanul, mert vannak rossz tapasztalatok. (Figyelem! Nem véletlenül van kiemelve a "cigány életmód", ugyanis nagy különbség van az "utálom az összes romát" és az "utálom az összes ingyenélő, pióca típusú embert" között!) Ha ma valaki azt mondja, hogy igyekszik megregulázni ez utóbbi réteget, és megtanítja nekik, hogy "nincs ingyenebéd", az a társadalom jelentős részének helyeslésével találkozhat, és politikai tőkét is kovácsolhat belőle. Ez emelte fel a Jobbikot 2010-ben, és egyben ezzel üzentek a szavazók a magyar politikai elitnek, hogy elegük van a látszatmegoldásokból, erről a témáról beszélni kell, és hogy igenis, súlyos problémáról van szó! És van az a dolog, hogy a Jobbik bizony zsidózik is időnként, ami viszont kifejezetten visszatetszést kelt, mivel a zsidókérdést firtató Jobbikos hangok erősen megkérdőjelezhetőek, másrészt, ha létezik ez a jelenség, nem érzi olyan súlyos problémának a társadalom, hogy akkora feneket kellene keríteni ennek. Számos ennél jóval nagyobb és valósabb probléma van az országban. Tehát amit nyer a Jobbik a "cigányozással", legalább annyit veszít a "zsidózással".
Pont ez a párt továbblépésének a gátja: sok jobboldali szavazó áhítozik egy jobboldali értékrend mentén szerveződő normális pártra, amelynek akár esélye is lenne megszorítani a behatárolhatatlan értékelvű Fideszt (akik hol konzervatívok, hol szocialisták, hol kommunisták, hol meg elmebetegek), és adná magát a Jobbik, ha... ha nem lennének ezek a felhangok. És itt megint nem a rendpárti, esetleg enyhén cigányozós felhangokról van szó, mert amikor olyan történetekről olvasunk, hogy szinte nulla büntetéssel megússzák a tolvajok, akkor az emberek felhördólnek, hogy "de jó lenne helyretenni ezeket, és nem tökölni ebben a fene nagy demokrációban!" Az erőskezű, korrupciómentes hatalom egy normális gazdasági programmal simán nyerő lehetne, és ebben a Jobbik a legjobb: erőskezűnek erőskezűek lennének, korrupcióban talán ők érintettek a legkevésbé (ez mondjuk nem nagy dicsőség, igen alacsonyan van a mérce), normális gazdasági program meg... azt nem nehéz csinálni, bármelyik gazdasági területen tevékenykedő egyetemi tanár összehoz ilyet egy hét alatt, nagyvonalakban persze. (Na meg ez utóbbi területen tökéletes ütőkártya az, hogy "mé', mondjál már valakit, aki az elmúlt 20 évben koherens, hosszútávon is működő, tabukat döntögető. a társadalom érdekeit figyelembe vevő gazdaságpolitikát hajtott végre!") Szóval a Jobbik ezen a téren korántsem áll olyan rosszul, mint gondolnánk, és aktívabb, nyugodtabb kommunikációval ezt simán el tudnák ültetni a választók agyában.
De nem ezt teszik, a Jobbik kommunikációjában rengeteg olyan elem van, amivel meghökkentik az átlagszavazót: egy kis kommunistázás ide, egy kis multibérencezés oda, meghintve némi zsidózással, na meg a Gárdával - csakhogy ezzel képtelenek lesznek új szavazókat megszólítani, a régiek meg lehet, hogy megunják a meglehetősen eredménytelen parlamenti jelenlétüket. A kitörési pontot fentebb felvázoltam, és ha lesznek olyan Jobbikos politikusok, akik hasonlóképpen gondolkodnak, nem zárom ki, hogy pártszakadás lesz a "puha-" és a "keménymag" között. Márpedig a 2014-es választás nagy hívószó, és alighanem lesznek olyan mérsékelt jobbikos politikusok, akik nem szívesen adják fel képviselői helyeiket, mert pl. Gyöngyösi nem bír magával.