Tévhit, hogy csak a külföldön dolgozók és a közmunkások javítják a foglalkoztatási adatokat.

Az alábbi ábra mutatja, a KSH adatai szerint, hogyan változtak a foglalkoztatottsági számok 2014 első három hónapja, és 2010 első három hónapja között.

 Annyi magyarázat szükséges az adatokhoz, hogy 2010-ben a KSH még nem tartotta nyilván elkülönítve a külföldi telephelyen dolgozókat, ezért jobb híján 2010-es számukat nullának vettem. A valóságban valószínűleg 2010-ben is voltak néhány tízezren, akik külföldi telephelyen dolgoztak, de Magyarországon tartottak fenn háztartást.

Összességében látható, hogy a 2010-es 3 millió 719 ezres foglalkoztatotti létszám 2014-re 4 millió 78 ezerre, 359 ezer fővel bővült. Ebből a 359 ezres bővülésből a legtöbben a piaci szektorban helyezkedtek el, 184-ezren. A második legnagyobb növekedés a közmunkás létszámban volt, 114 ezer. Bővült a külföldi telephelyen elhelyezkedő, de Magyarországon háztartást fenntartók száma is, de a fenti bekezdésben írtak alapján valószínűleg az ábrán jelzett 95 ezernél kisebb mértékben.

Fontosnak nevezhető fejlemény, hogy eközben ha csak kismértékben is, de csökkent a nem közmunkás közszféra létszáma, és még pozitívabb adat, hogy 128 ezerrel csökkent a munkanélküliek létszáma is.

Szintén jelentős fegyvertény, hogy a magyarok munkaerő piaci aktivitása is sokat erősödött. Míg 2010-ben a foglalkoztatottak és a munkakeresők együttes létszáma  4 millió 217 ezer főt tett ki, addig 2014-ben 231 ezer fővel többet, 4 millió 448 ezret.

Talán ezek a számok is hozzájárultak a Fidesz választási győzelméhez, hiszen a munkahelyek számának örvendetes növekedésével sokan a bőrükön érzik a gazdaság erősödését, amit a kormánypártoknak tulajdoníthatnak. Összefügghet ezzel a bizalmi indexek másfél éve tartó javulása is, hiszen csúcson van mind az üzleti szféra, mind a lakosság bizalmi indexe. Az üzleti bizalom új munkahelyekben ölt testet, míg a lakossági bizalom a munkahelyek számának növekedésével, a munkanélküliség csökkenésével, a munkanélküliségtől való félelem csökkenésével függhet össze.

Szólni kell még arról is, hogy úgy tűnik, helyes lépés volt a közmunkaprogram nagymértékű kiterjesztése (jelenleg két és félszer annyi közmunkás van, mint 2010-ben volt). Válságok, gazdasági visszaesé, növekvő munkanélküliség esetén tankönyvszerűen jót tesz az állami keresletépítés és közvetlen állami munkahelyteremtés, az anticiklikus gazdaságpolitika. Arra kell csak figyelni hogy a piaci munkahelyek további növekedésével párhuzamosan el kell majd kezdeni leépíteni a felduzzasztott közmunkáslétszámot, hogy a válság elmúltával és a növekedés tartós beindulásával visszaálljon az egészséges szerkezetű munkaerőpiac.