Helyreigazítás 05.18.: A cikkben tévesen szerepeltettük, hogy a második idézet is Kövér Lászlótól származik. Valójában az interneten hiteles forrásban sehol sem szerepel a második idézet szó szerint, csupán annak egyes részletei, és az sem Kövér László szájából. Sajnos bedőltünk az interneten terjedő, valószínűleg baloldali köröktől származó álhírkeltésnek. Ezt az álhírt egyik ellenzéki beállítottságú törzsolvasónk itt a blogon is terjesztette (LINK a hozzászóláshoz), érvként használva azt politikai vitákhoz. Mindez persze nem ment fel minket, olvasóinktól ezúton is elnézést kérünk, hogy olyan poszt született alább, amelynek az alapinformációinak nem néztünk kellően utána. A hibás részeket áthúztuk, bízunk benne, hogy a poszt mondanivalója ettől még valamennyire megmarad.

Külön elnézést kell kérnünk Kövér Lászlótól, hogy valótlan mondatokat tulajdonítottunk neki.

“….közismert, hogy az akácfa a magyar tájtól, a Kárpát-medencétől idegen, és rendkívül kártékony növény. (…) Találóbb jelképre a szocialisták nem is bukkanhattak volna: az akác is csak egy súlyos történelmi tévedés Magyarországon.”

“Mi a magyar akácot hungarikumnak tekintjük, a magyar táj elválaszthatatlan része. Nem osztjuk azt a véleményt, ami a balliberális oldalon megfogalmazódik, hogy Észak-Amerikából behurcolt özönnövény lenne az akác. A magyar tájban vannak olyan területek, ahol csak akácfát lehet ültetni, értékes épület- és tűzifa, és a magyar méhészet is elképzelhetetlen a kiváló akácméz nélkül, hiszen az erdőállománynak egyharmadát alkotja az akác, az évente megtermelt mézmennyiségnek pedig közel felét.”

A két idézetben több közös dolog is van.

Mindkettő Kövér László szájából hangzott el, az első 2002-ből, a második 12 évvel később.

Mindkét állítással odacsap Kövér a baloldalnak, hol erről, hol arról. Ehhez persze arra volt szükség, hogy mindkét oldal véleménye 180 fokos fordulatot vegyen attól függően, hogy éppen kormányon vannak, vagy pedig ellenzékben. Valahogy kormányoldalon mindig a rövid távú gazdasági szempontok kerülnek a politikusok szempontrendszerének első helyére, míg ellenzékben a hosszú távra érvényes szép és hangzatos elvek.

És az is közös a két idézetben, hogy Kövér László politikai adok-kapokon kívüli ténymegállapításai mindkét esetben igazak.

Mert hát valóban, az akác a Kárpát-medencétől idegen, rendkívül kártékony, Észak-Amerikából behurcolt özönnövény, amely nagy károkat okoz a természetvédelmi területeken azzal, hogy gyors és kontrollálhatatlan szaporodásával, terjeszkedésével és kiirthatatlanságával kiszorítja az őshonos növény- és állatvilágot.

És valóban, az akác nagyon régóta a magyar táj elválaszthatatlan része, vannak területek, ahol csak akácfát lehet ültetni, értékes épület- és tüzifa, a magyar méhészet fontos növénye, az évente megtermelt méz fele akácméz, ami a legjobb ízű és minőségű magyar termelésű méz.

Ami biztos, hogy Kövér László nagy öngólt rúgott a két ellentétes tartalmú mondatával. Ez az ő baja, így járnak azok a politikusok, akiknek a szakmai szempontoknál mindenekelőtt fontosabbak a politikaiak. De hát a politikusok azért politikusok, hogy a politikai szempontokat tartsák a legfontosabbnak. Ebből aztán időnként születnek ilyen öngólok. Emlékezzünk csak a Fidesz Kínával kapcsolatos álláspontjára ellenzékben, és most, kormányon. Ellenzékben a kínai demokrácia és az emberi jogok helyzete voltak a legfontosabbak, kormányon pedig a hazánk számára kedvező gazdasági kapcsolatok előmozdítása. Ugyanígy emlékezhetünk 2002 tájékáról Pokorni Zoltán napi szintű D209-es ügynöközéséről, amíg ki nem derült, hogy a saját apja is hasonló kódszámmal jelölve volt ügynök évtizedeken keresztül. 

A politikai érvelésekben benne van az ilyesféle öngólok lehetősége, amiért a politikusokat folyamatosan elvtelenséggel lehet vádolni. A politikában ugyanis sajnos mindennek vagy feketének, vagy fehérnek kell lennie. Egyértelmű kijelentéseket, üzeneteket igényelnek tőlük az emberek. Mert hát olyan emberre mégsem bízhatjuk az ország vezetését, akik ebben vagy abban a dologban bizonytalankodnak. Szakmai szempontú érveléseknél nehezebb ilyen hibákba botlani, mert a szakmai következtetések nem a fekete vagy fehér, ördög vagy angyal szintjén állnak, hanem szépen felsorolják az előnyöket és a hátrányokat. Amennyiben ezek az előnyök és hátrányok összemérhetők egymással, akkor szakmai szempontból is lándzsát lehet törni egyik vagy másik irány mellett. Azonban ha az előnyök és a hátrányok nem összemérhetők, lásd az akácügyben a természetvédelmi hátrányok vs. gazdasági előnyök, akkor a szakmai szempontokat előtérben tartó tudós ember nem mondhat egyértelmű Á-t vagy BÉ-t a kérdésben.

No persze az internetező közönség is elsősorban politizál, semmint szakmai-tudományos szempontokat mérlegelne, így aztán a fő következtetés csak annyi lehet, hogy Kövér hülye, a Fidesz elvtelen, le kell őket váltani. Az akác problematikája pedig senkit sem érdekel többé, az csak egy eszköz volt a történetben, ami betöltötte szerepét.

De mi a Nívó blog vagyunk, ezért a szakmai szempontokat is fontosnak tartjuk, legalább olyan fontosnak, mint a politikai szempontokat. Beszéljünk tehát kicsit az akácról amellett, hogy ki kell mondjuk, Kövér László elvtelenül viselkedett ebben a kérdésben, tulajdonképpen lejáratta az ügyet mindkét oldalról.

Az biztos, hogy természetvédelmi szempontból káros az akác, hiszen a gazdasági célú ültetvényekről egykönnyen kiszabadulva ott is megtelepszik és elszaporodik, ahol nem kellene. Veszélyezteti megmaradt értékes természetes élőhelyeinket.

Viszont az egyik legjobb mézadó növény az akác és a szintén veszélyes özönnövény, a selyemkóró, amely ráadásul még a magyar táj részeként sem aposztrofálható, hiszen eléggé visszataszító külsejű növény, ahogy a neve is utal rá. Érdemes a témáról például EZT A LINKET elolvasni. Itt most csak idézünk belőle néhány mondatot:

"A selyemkóró mezőgazdasági kultúrákban való jelenléte esetén helyenként a hasznos növény 10-30%-os terméscsökkenéséről számoltak be. Sűrű állományai az őshonos növényeket teljesen kiszoríthatják. A napraforgó és más, rovarmegporzású növényekről elcsalogatja a méheket. Erdőtelepítésekben a csemeték fejlődését is gátolja. Nektárhozama miatt a méhészek meglehetősen kedvelik, ezért nagyban elősegítik terjedését.
A növényvédelmi törvény – a parlagfűhöz hasonlóan – kiemelkedően kártékony fajnak minősíti. A selyemkóróval fertőzött területek tulajdonosait, valamint a föld használóját akár kétmillió forintos bírsággal is fenyegeti. Sajnos az Alföldön mára már szinte mindenhol megtalálható, veszélyeztetve ezzel nem csak a mezőgazdasági termelés sikerességét, hanem az értékes védett területeinket is."

Mindezeken túl az is biztos, hogy gazdasági szempontból előnyös az akác, tüzifa, épületfa és méztermelés szempontjából.

Az egyenleg megvonására mi nem vállalkozunk, inkább próbáljuk meg relativizálni, és helyére tenni az akáckérdést.

Gazdasági szempontból nézve Magyarországon mintegy 20ezer ember foglalkozik méhészettel, és ezzel az Európai Unió egyik legnagyobb méztermelője vagyunk. Fentiek miatt azonban eléggé kétes dicsőség ez, úgy tűnik a méztermelés eléggé környezetterhelő tevékenység, és az ilyeneket az EU nyugati fele igencsak szereti kívülre helyezni saját határain. Ők tehát saját környezetüket védve inkább importálják a mézet.

Azonban nem szabad túlértékelni sem az akác károsságát, pláne nem szabad a hazai természetes környezet első számú ellenségének tekinteni az akácot. Elég csak belegondolni abba, hogy mondjuk a búza, a kukorica, vagy éppen a napraforgó mekkora területeket foglal el Magyarországon, és hogy azokon a területeken mekkora a biológiai sokféleség, mennyire vannak kiszorítva az őshonos növények. Azon túl persze, hogy egy szép búzaföld kombájnnal, vagy egy virágos napraforgótábla ugyanúgy része a magyar alföldi tájnak.

Fentiek persze csak gondolatfoszlányok, okosak sajnos nem tudunk lenni a kérdésben. Politizálni, vagy politikusokat szidni sokkal könnyebb. Egy biztos: Kövér Lászlóra senki ne hallgasson az akác kérdésében.

Mai online szavazásunk az akác és a politika körül mozog.