Szigorúan ellenőrzött vonatok avagy a doboz új élete

A múltkor írtam egy dobozról, amit nagyon édes barátaimtól kaptam és fogalmam se volt, hogy mit csinálok vele. Egyet tudtam biztosan, teteje az lesz!

Ilyen volt:

Gondolkodtam, hogy mit tudnék vele kezdeni, aztán ránéztem a komódon szétömlő csekkekre, számlákra és eldöntetett. Számlatartó- szortírozó lesz belőle. Fehér akril alapozóval lefestettem-csak úgy- átabotában. Ettől olyan uszadékfa fílingje lett. Előre csavaroztam két lábat, hogy hátrafelé dőljön egy kicsit, ne csússzanak ki a csekkek, aztán minden  fakkra szegeltem egy kis fatáblát, ami jelzi, milyen számlák gyűlnek itt "hűs halomban". Tetejére, oldalára pecsétmintát transzferáltam ( és ekkor jutott eszembe  Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok c. film...hátha valaki nem látta itt, egy kép...)

Na, vissza a valóságba! Ilyen lett:

Ilyen a teteje:

Csekk-hegyek:

Oldalról, felülről:

Itt a vége, fuss el véle. Ja és teteje nem lett!

Ez volt mára a blogajánló rovatunk a Bútormesék blogról. Nekem tetszik! Ötletes és kreatív. Mondjuk én inkább a falra rögzíteném valahol az előszobában. Meg is lenne a helye. Úgyhogy ha esetleg a bloggerina sorozatgyártásba kezdene, én vevő lennék egyre! :)