Miután most mindenki a Tesco sztrájkról beszél, nem árt, ha egy kicsit mögé nézünk a dolgoknak.
Az, hogy a kereskedelemben nagyon alacsonyak a bérek, régóta tudott dolog. Sokan jönnek azzal, hogy az Aldi valamelyik boltjában valamelyik pozícióban bruttó háromszázezret ajánlanak, de ez inkább kiugró dolog, egyáltalán nem általános - olyan, mintha azt mondanánk, hogy Mészáros Lőrinc magyar állampolgár havi keresete mondjuk háromszázmillió forint, tehát a magyar állampolgárok jól keresnek. Ma egy bolti alkalmazott fizetése bruttó 150.000-180.000 Ft közé tehető, amiből elég nehéz megélni (egyedülállóknak különösen). Mindezért a bolti alkalmazott vállalja a több műszakos munkarendet - az igen kellemes hajnali műszakkezdést vagy a késő éjszakába nyúló délutáni műszakot, esetleg az éjszakázást, mely teljesen ellentétes az ember általános bioritmusával. Vállalja a kemény fizikai munkát, ahol műszakonként több mázsa vagy osztálytól függően akár több tonna árut mozgat meg, illetve azt, hogy több fronton is helyt kell állnia, hiszen nemcsak árut tölt, hanem címkéz, rotál, rendez, segít a vásárlónak, illetve vannak egyéb finomságok is, de most nem akarom idecitálni egy átlagos bolti dolgozó munkaköri leírását. Szóval a munka cseppet összetettebb annál, mint amit vásárlóként látsz, mert az csak egy pillanatkép, és ugyanolyan sztereotípiákat szül, mint pl. a hivatalnokok csak kávéznak vagy az ügyintézők csak fészbukoznak (gyönyörű szó!).
A Tesconál azért érdekes a helyzet, mert míg a mai dinamikusan fejlődő kiskereskedelemben a konkurencia fejleszt, addig a Tesco a hatékonyság jegyében visszafejleszt. Míg a Lidl vagy az Aldi sorra nyitja az új boltokat, az Auchan beszáll a szupermarket piacra, a Spar megújítja áruházait, addig a Tesconál arról hallhattunk, hogy áruházakat zárnak be, illetve megszabadulnak a középvezetői rétegtől. Ez utóbbi különösen nagy hiba volt, hiszen rengeteg szaktudás távozott a cégtől, valamint pont azt a réteget veszítették el, amelyik közelről látta, hol lehetne jobbá tenni a Tescot, hiszen a "frontvonalban", azaz az áruházban tevékenykedett a vásárlóhoz közel. Ehelyett lett egy nagy központi vízfej, mely teljesen elszakadt a valós áruházi folyamatoktól, és egy erősen centralizált döntéshozatali rendszer, mely úgy próbál beleszólni az áruházi folyamatokba, hogy fogalma sincs, milyen ott egy átlagos nap. Rövidtávon ez minden bizonnyal költségcsökkenést és megtakarítást hozott, hosszútávon viszont már látszik, hogy rombolást. Mindez párosul egy olyan bérrendszerrel, mely annyira alacsony, hogy lassan lasszóval kell fogni azokat, akik egyáltalán hajlandóak lennének vállalni a fentebb leírt munkát. Mindez egyre jobban meglátszik az áruházakon, kevés emberrel végeztetnek nagyon sok munkát, ami azt jelenti, hogy sok munka nincs elvégezve, és a Tesco vásárlói szemmel egyre nagyobb szutyoknak tűnik.
A szakszervezet követelése, azaz a komolyabb béremelés illetve a külsős munkaerő visszaszorítása tulajdonképpen a vállalat érdeke is. Érdekes dolog és több más vállalatnál is bevett gyakorlat volt a külsős munkaerő alkalmazása, hiszen ez nem a bérköltség soron jelenik meg, amivel lehet villogni az anyacég előtt, valójában viszont ugyanolyan költség, csak marha drága, és hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Jogos a dolgozók követelése, hogy ezt a pénzt inkább fordítsák új, saját dolgozók felvételére illetve béremelésre a munkatársak motiválása érdekében. Meg hogy ne lépjen ki a régi, tapasztalt dolgozó csak azért, mert ennyi pénzből nem tud megélni. Komolyabb bérrel több olyan jelentkező is lenne, aki valóban hajlandó dolgozni, tehát az alkalmazotti állomány minőségét is javítani lehetne, és hosszú távon a hatékonyságot is. Csak hát a Tesconál a rövid táv mindent felülír, és továbbra is a "jobb ma 2 Ft költségmegtakarítás, mint holnap 3 Ft nyereségnövekedés" érvényesül, hiszen az állandó vezetőcserék miatt mindenki azonnali sikereket akar.
Kíváncsi vagyok, mi lesz a bértárgyalás vége, de úgy érzem, ez nemcsak a béremelésről szól, hanem a Tesco hosszú távú stratégiájáról is, ahol inkább a szakszervezet gondolkodik a Tesco sikeressége érdekében. Mi, vásárlók pedig jobban szeretünk olyan boltba bejárni, ahol az áru ki van töltve a polcokra, illetve találunk eladót, mint ketrecekkel telezsúfolt, üres polcokkal teli boltba, ahol az a kevés alkalmazott tiszta stressz. És végül is legvégső esetben mi, vásárlók döntünk egy bolthálózat sikerességéről.