Kedden sikerült pánikolni egy kicsit: az EU ismét "válságos állapotba" került, a frank erősödött ezerrel, és a "nagy nemzetközi piac" is megtalálta az új (régi) slágerét: Olaszország. Sokan országcsődöket, az euro megszűnését és az EU felbomlását vizionálják - itt lenne a világvége?
A 2008-as pénzügyi válság gyorsan leszivárgott a „reálgazdaságba” is, az államok meg elkezdték tenni a dolgukat: volt, ahol fenntartották a pénzügyi rendszert (megmentették a bankokat), volt, ahol a gazdaságba próbáltak meg életet lehelni, és volt, ahol egyszerűen csak sodródtak az árral, és próbálták kinyögni a megnövekedett segélyeket. Végülis ez is az állam feladatai közé tartozik ebben a fene nagy kapitalista világban: óvja az emberek pénzét, segélyt ad a munkanélkülieknek, letörli az árvák könnyeit, tehát próbálja tompítani a piaci farkastörvények hatásait. Ezzel nem is lenne baj alapesetben, csak hát néhány állam (néhány? rengeteg!) kicsit átértelmezte saját szerepét, és olyan dolgokat is bevállalt korábban, ami nem lett volna a feladata: tizensokadik havi fizetés az állami alkalmazottaknak, presztízsberuházások némi korrupcióval fűszerezve, költekezés ezerrel, akkor is, ha nincs meg a fedezete, hát, ezek az országok most nyakig benne vannak.
Ott van például Görögország: az államadósság az éves GDP 150%-a; ki az, aki elhiszi, hogy ezt valaha is visszafizetik? Bocsánat, könnyebbet kérdezek: ki az, aki elhiszi, hogy ezt a közeljövőben leszorítják mondjuk 80% alá? Ha évente sikerül ezen 3%-ot faragniuk, akár szárnyaló gazdasági fejlődéssel („kinövik”), akár folyamatos megszorító politikával, akkor is évtizedekbe telhet, és ez még mindig nem a kánaánt jelenti, hanem azt, hogy a reménytelen helyzetet sikerül leküzdeni nagyon súlyosra. Ennek ellenére finanszírozza őket az euróövezet, habár ezt nem finanszírozásnak, inkább csodavárásnak nevezném, „próbáljuk eltolni az összeomlást, hátha addig valami isteni csoda történik” - hatásosnak nem hatásos, de cserébe rengetegbe kerül. Pedig mint a fenti példa mutatja, Görögország helyzete nem fog olyan egyszerűen megoldódni, és ha esetleg valami véletlen folytán el is jönne az Unió aranykora, nagy gazdasági fellendüléssel, mannával, akkor is, ha elkiáltja magát egy piaci szereplő, hogy „Görögország”, máris vakarhatja a fejét a német-francia pénzügyminiszter, hogy hogyan fogja ezt ismét a parlament és az adófizetők torkán lenyomni.
És ez még hagyján, ha csak Görögországról lenne szó, még valahogy el lehetne tusolni az ügyet, csak éppen fél Európa benne van. Az írek 80 milliárdot kaptak eddig, és most négy év kőkemény megszorító politikájával, és csodával határos gazdasági várakozásokkal várják azt, hogy talán sikerül faragni 16 milliárdot a költségvetésen. Négy év alatt 16 milliárdos megszorítás – 80 milliárdos felvett hitel. Ennek eltüntetése sem pár éves feladat lesz, és az is csak akkor fog menni, ha tényleg minden stimmel. A portugálokat nemrég segítették ki, a spanyolok és olaszok kisegítésére meg nem is mer senki gondolni, mert annyi pénz nincs. Pontosabban van, csak azt már senki nem fogja odaadni.
Nem volt igaza annak, aki azt mondta, hogy a 2008-as válság hatásain már túlvagyunk. Habár az államok sokat tompítottak a negatív hatásokon, hiszen gyakorlatilag fizették a csekk nagy részét, ez viszont az államadósság megnövekedésével járt, és ez több helyen is átlépte a kritikus szintet. Az államadósságot meg bizony az igen tisztelt adófizetők fogják kifizetni, de míg a saját állam adósságát még csak-csak elfogadja az állampolgár, vajon mit szól ahhoz, ha ezután más állam adósságát is gyakorlatilag neki kell fizetnie? Ehhez lehet, hogy már kevés lesz a nagy kék zászló meg az Örömóda...
Éppen ezért kérdezem: és akkó' most mi lesz?
