A múltkori, kissé provokatív stílusú posztban sokaktól megkaptam, hogy mit osztom én az észt, hogy kell minimálbérből megélni. Próbáljam csak ki egy hónapig, hogy milyen az. Ilyen típusú felszólítások sokszor elhangoznak egyébként politikusok irányába is.
Szóval kapva az ötleten, én most elhatároztam, hogy január 1-től kis családommal egy hónapig (vagy ha tart a lendület akkor akár kettőig is) minimálbérből fogunk megélni. Néhány kivétel persze lesz ez alól, de ezek csak olyanok lesznek, amelyek a tényleges gazdálkodási eredményt nem érintik.
A témáról egy posztsorozatot írok, a január 1-ig terjedő időszakban arról írok, hogy hogyan képzelem el mindezt, tervezek egy költségvetést, amit aztán megpróbálok majd betartani. Aki tehát most kapcsolódik be, annak mindenképpen érdemes elolvasnia az előző posztot is, ahol a fix költségeket szedtem össze, saját példám alapján.
A mai téma, hogy két minimálbért kereső szülő két kisgyerekkel milyen lakásban tudja lakhatását megoldani, és honnan teremti elő a rávalót.
Legolcsóbb megoldás a szülőknél való lakás, legalábbis amíg összejön egy kis önerő, mert hát spórolni így a legegyszerűbb. Ha albérletbe költözünk, akkor amellett lakáscélú takarékoskodásra minimálbérből már nemigen telik. Ott van még az újraindított szocpol, ami két gyerek után 2012-ben 1,1 millió forint lesz, ha jól tudom. Ez jól ki tudja egészíteni az önerőt.
Bonyolultabb a helyzet, ha nem olyanok a családi viszonyok, hogy a többgenerációs együttlakás megoldható legyen, vagy esetleg a fiatalok másik településen képzelik el a jövőjüket, iletve a munkájuk oda köti őket. Albérlet ilyen esetben sem javasolt, és kisgyerekekkel nem is egyszerű történet. A főbérlők leginkább problémamentes egyedülállóknak, de legalábbis gyermekteleneknek esetleg diákoknak szeretnek lakást kiadni. A gyerek, főleg ha kettő is van, sokszor kizáró tényező. Lehetőségként megmarad még valamilyen önkormányzati bérlakás, de ezekből általában kevés van, nagy szerencse kell, hogy az ember egy ilyenbe bekerüljön. Felmerülhet még a szocpol+lakáshitel segítségével egy lakásvásárlás, de a mai 10-12 %-os hitelkamatok mellett megfizethetetlen törlesztő részletek jönnek ki.
Szerencsés helyzetben van az, akiket a családjuk támogatni tud valamekkora önerővel. Mondjuk valamilyen korábbi előtakarékoskodásból, esetleg idős családtagoktól származó örökségből.
Összességében azt lehet mondani (és ezzel valószínűleg nem mondok senkinek sem újat), hogy manapság kizárólag saját erőből nagyon nehéz, szinte lehetetlen minimálbérből egzisztenciát teremteni úgy, hogy mellette gyerekeket nevelünk, és a mindennapi megélhetésre is maradjon. A többségnek marad tehát a szülőknél lakás kezdésnek.
Mi lehet a kitörési pont? Csakis az előtakarékoskodás, amit kis összegben már a gyerek születésénél el kell kezdeni. Erről majd a következő posztban.
Az utolsó 100 komment: