Bejelentette a kormány a Széll Kálmán csomag 2.0-át, ami újabb 600 milliárdos államháztartási kiigazítást tartalmaz. A legtöbb internetes fórum arról a parttalan vitáról szól jelenleg, hogy ez megszorításnak minősül-e, vagy sem? Átháríthatók-e ezek a terhek a lakosságra, vagy sem?

A viták általában minden szakmai alapot nélkülöznek, leginkább a pártállás határozza meg a vitázó felek álláspontját.

A Nívó blog azonban utánaszámolt a dolognak. Kiszámítottuk, hogy különböző háztartásokat milyen mértékben érint az új kiigazító csomag. A bejelentett 600 milliárd forintos kiigazítás, annyit jelent, hogy fejenként csecsemőtől az aggastyánig minden magyarra havi 5000 forint jut belőle (600milliárd Ft / 10millió lakos / 12hó= 5000 Ft/fő/hó). Ha tehát a lakosság terhei elérik ezt a szintet, akkor elmondhatjuk, hogy egy az egyben lakossági megszorítások történtek, ha nem, akkor valóban valamiféle tehermegosztás történt a gazdaság szereplői, a jövedelemtulajdonosok között.

Három háztartás példáján próbálom levezetni, hogy mekkora terhet jelent a Széll Kálmán csomag a különböző társadalmi helyzetű csoportoknak. Az első háztartás egy átlagnyugdíjból élő egyedülálló nyugdíjas, a második háztartás egy négytagú csalág két áltagfizetéssel, a harmadik háztartás pedig egy átlag felett kereső diplomás szingli.

A lakosságot közvetlenül érintő terhek a következők: Pénzügyi adó 0,1%, Telefonadó 2Ft/perc vagy SMS, Biztosításadó 10-15%, valamint a gyógyszerkassza csökkentéséből bekövetkező gyógyszerdrágulás. Az egyszerűség kedvéért most az elméleti maximummal számolunk, vagyis azzal, hogy ezeket a tételeket 100%-ban áthárítják a szolgáltatók a fogyasztókra.

A feltételezéseink a három háztartásra a következők:

A nyugdíjas havonta egyszer felveszi a nyugdíját a bankból (80 ezer Ft), abból befizeti a csekkeket (30 ezer Ft). Ezeket leadózza 0,1%-kal, a többi pénzét pedig elkölti a boltban adómentesen. A négytagú család 330ezres havi jövedelméből feltételezzük, hogy 280ezret költ el, a többit megtakarítja. Befizetnek 50ezer Ft értékű csekket, valamint megtakarításaival bonyolít néhány tranzakciót és ezeket leadózza 0,1%-kal. A szingli diplomásunk hasonlóképpen költ is, megtakarít is, és megtakarításait forgatja is. A pénzforgalmi adót mindhárom esetben viszonylag könnyen meg lehet határozni, hiszen annak mértékét alapvetően a havi összjövedelem befolyásolja.

A telefonadóval már kicsit nehezebb a helyzetünk, hiszen az egyes emberek telefonálási szokásai szélsőségesen eltérhetnek egymástól. Azért próbálunk átlagos adatokból kiindulni. A statisztikák szerint a 2011-es évben összesen 17,9 milliárd percet telefonáltunk. Ebből fejenként és naponta átlagosan kb. 5 percnyi telefonálás jön ki. Becslésünkben azzal kalkuláltunk, hogy a nyugdíjas ennél kevesebbet, napi átlag 2 percet telefonál, a négytagú családnál az átlagos 5 perccel számoltunk, a diplomás szinglinél pedig napi 15 percet vettünk alapul.

A biztosításnál két fő tétel van, a lakásbiztosítás, ami a tervek szerint 10%-kal adózik és a Casco, ami 15%-kal. Úgy vettük, hogy a nyugdíjasnak nincs autója, és viszonylag kisértékű lakásához alacsony biztosítási díj tartozik. A négytagú családnak autója is van és egy nagyobb lakásban laknak, a szingli diplomás pedig egy értékesebb autót, és egy kisebb lakást birtokol.

A gyógyszerkassza megkurtítása megint nehéz téma. A 40 milliárdos csökkentésből egy emberre átlagosan 330 Ft jut. Feltételeztük, hogy a nyugdíjasunk és a 4 tagú családban a gyerekek az átlagosnál jóval több gyógyszert fogyasztanak, míg a szülők és a fiatal szingli jóval kevesebbet.

Ezzel a Széll Kálmán csomag közvetlen hatásaival meg is volnánk. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mind a pénügyi tranzakciós adó, mind a telefonadó hatással van a vállalkozások, cégek költségeire is, amit pedig próbálnak majd szolgáltatásaik árában érvényesíteni. Ahogy Simor András fogalmazott: "Nem állíthatjuk magabiztosan, hogy az inflációs cél teljesíthető jövőre, a tervezett adóintézkedések emelik az inflációt, de a keresletszűkítés miatt a másodlagos hatás mérsékelt lesz." Összességében 2%-os inflációs többletet tartunk reálisnak a következő feltételezések alapján: A vállalkozások költségeinek 5%-át vettük telefonköltségnek, amit az adó 10%-kal megemel, tehát szolgáltatásaik árának emelése 0,5%-kot jelent inflációban. A maradék 1,5% infláció a 0,1%-os pénzforgalmi adóból keletkezik akkor, ha a cégek havi árbevételének megfelelő összeget havonta 15-ször megforgatják.

Összefoglalva a három elképzelt háztartásra jutó hatásokat az alábbi táblázat tartalmazza:

A táblázatból az látszik, hogy a 600 milliárdos csomag egy főre jutó havi 5000 forintos értéknek kb. a felét lehet áthárítani az átlagnyugdíjas és az átlagfizetéssel rendelkező négytagú családra, míg a jól kereső diplomás egyedülállót az átlagos mértéknél valamivel jobban sújtják a bevezetendő intézkedések.

Durva tippként azt modhatjuk, hogy a 600 milliárdos csomagból nagyjából 350-400 milliárdot, tehát az összeg 2/3-át közvetve vagy közvetlenül mindenképpen a lakosságnak kell állnia, elsősorban fogyasztásának és jövedelmének nagysága arányában. Ez alól kivétel a gyógyszerfogyasztás, amely alapvetően a nyugdíjasoknak és a gyerekeseknek jelent többletterhet. A maradék 200-250 milliárd pedig a gazdaság többi szereplőin csapódhat le.

Konkrétan egy átlagnyugdíjas nagyjából 2600 Ft, egy négytagú átlagcsalád 8800 Ft, egy jól kereső diplomás szingli 5800 Ft körüli többletteherre számíthat. Reméljük, hogy az összefoglaló táblázat olvasóink többségének támpontot nyújthat, hogy őt kb. mennyivel érinti majd a Széll-Kálmán terv 2.0.

És ebben még nincs benne az elektronikus útdíj, amely személyautókra 2013-ra még nem lép életbe.