(Gondolom, már mindenki epekedve várja, mit ír a "Fidesz blog" a kormány első két évéről :-)

Nagy elemzésre ne számítson senki, egyrészt mert már sokan megírták, mit gondolnak a témáról, másrészt meg egy komolyabb elemzés túlmutat egy blogbejegyzés határain. Vannak dolgok, amiket jól csináltak Orbánék, és vannak, amiket nem. Inkább pár gondolatot tennék hozzá az eddig megjelent posztokhoz, gondolatébresztés gyanánt:

- Ha egy mondatban kellene összefoglalni Orbánék gazdasági ténykedését, azt mondanám, hogy az állam helyzetét jelző mutatószámok úgy-ahogy rendben vannak, de közben a gazdaság szenved. Persze sokan felteszik a kérdést: jó-e, hogy a kormány mindent alárendel az államadósság és az államháztartási hiány csökkentésének érdekében? Ezt majd az idő eldönti szerintem.

- Ha belegondoltok, rendkívül egyszerűen lehetne fordítani a fenti gazdaságpolitikán: felvesz az állam egy-két ezermilliárd forintnyi hitelt, kiszórja a gazdaságba (nyugdíjemelés, adócsökkentés, állami beruházások, stb.), és kérem, mindjárt növekszik a belső fogyasztás, ez magával húzza a gazdaságot, munkahelyeket teremt, és lesz itt móka és kacagás. Persze kérdés, hogy mekkora áron kapna az állam ilyen célra hitelt a mai pénzszűkében (bár lehet, van olyan kamatszint...), és hogy mi lesz azután, mikor elfogy a hitelt, és vissza kellene fizetni. Vajon ez a gazdaságpolitika lenne megfelelő a mai recesszióban? Van, aki szerint igen.

- Jó-jó, már hallom a kórust: csökkenteni kell az állami újraelosztás mértékét, kiadáscsökkentésen alapuló gazdaságpolitika kell, és ezzel egyidejűleg mérsékelni kell a vállalkozások és a munkavállalók terheit. Így van, így van, csillagos ötös! De most nagyon csúnyát fogok mondani: abszolút megértem és felmentem az összes eddigi kormányt, hogy ezt nem lépte meg! Emlékeztek például, mekkora balhé volt, amikor hozzányúltak a rendőrök nyugdíjkorhatárához? "50 éves rendőr fusson a rabló után?" - ilyen kérdésekkel volt tele a közbeszéd, még tüntetés is volt ez ellen. Kérdezem én, ha egy ilyen egyszerű kérdésben nem sikerül konszenzust kialakítani, akkor milyen kiadáscsökkentést akarunk? Hogyan fogunk ennél sokkal durvább dolgokhoz hozzányúlni, mint pl. a nyugdíjrendszer vagy az egészségügyi rendszer? És miért kell politikai alapon hiszterizálni a népet gazdasági jellegű döntések ellen? (Igen, egyetértek, a Fidesz ugyanezt csinálta ellenzékben, lásd 2008-as népszavazás!)

- Sokan számonkérik a Fideszen a reformokat is, abszolút jogosan, hiszen kétharmaddal könnyen belevághatnának. De itt is azt látom, amit az előbb leírtam: az emberek többsége szerint ami a zsebemet nem érinti, reform (éljen!), ami meg igen, megszorítás (a JQA a kormánynak!). Hozok egy példát erre: sokak szerint pl. rengetegen dolgoznak az állami szférában, létszámleépítés kellene, ki kellene rúgni az ott dolgozók legalább tíz százalékát. Egyetértesz ezzel? Elviekben a többség azt fogja mondani, hogy igen, ez valóban így van. És ha a kérdést úgy teszem fel, hogy egyetértesz-e azzal, hogy kirúgják a közszférában dolgozó anyádat? Szerintem rögtön jönnének a tüntetések, meg az ellenzéki szólamok, hogy "a kormány több százezer ember megélhetését lehetetleníti el". Nem is csoda, hogy a kormány inkább vállalja a pénzbeszedés politikáját, az valahogy kevésbé fáj.

- A Fidesz egy dolgot zseniálisan csinál: úgy adóztatja meg az embereket, hogy azok szinte nem is tudnak róla. Itt van például a telefonadó: 2 Ft/perc, de nem ám az emberek fizetik, hanem a szolgáltatók! A szolgáltató meg persze áthárítja az emberekre, így végeredményben mégis az emberek fizetik, de a szolgáltató szedi be. De ugyanez van a bankadóval is. (Apropó, telefonadó: jókat vigyorogtam az olyan jellegű hozzászólásokon, hogy ki hogyan fog Skype-ra meg egyéb eszközökre váltani a 2 Ft miatt. Az eddigi felháborító 30-40 forintos percdíjak nem ütötték még ki a biztosítékot, bezzeg ez a két forint!) 

- És végül, összefoglalva az eddigi két évet: az elején keménykedtek a fiúk, mint egy hisztis óvodás kisgyerek, de megkapták a pofont az óvónénitől, aztán szép csendben beálltak játszani az ortodox óvodástársak közé. Most meg persze próbálkoznak hízelegni az óvónéninek, de ő még emlékszik a reggeli hisztire, viszont már elkezdte megbocsátani. Itt tartunk most.