Két érdekes nyilatkozatot hallottam a tegnapi hírműsorokban a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatban. Két hír, amelyekre külön-külön szinte már csak legyint az ember, de így együtt nagyon ütős.

Először egy sertéstenyésztéssel is foglalkozó gazda panasza szólt, miszerint Magyarországon ma nem rentábilis a sertéstartás, mert 400 forint körül van a kilónkénti átvételi ár, ami még az önköltségeket sem fedezi, haszon meg végképp nincs rajta. Nem is véletlen, hogy a korábban tízmilliós magyar sertésszám mára hárommillióra csökkent. A gazda hozzátette, hogy az a pletyka járja, hogy a jövő héten további 15 forinttal csökken majd az átvételi ár. Ilyen körülmények között pedig egyszerűen nem éri meg ma Magyarországon sertéstartással foglalkozni.

Egy másik műsorban a Surjányhús Kft. egyik vezetője nyilatkozott. A cég az egyik legjelentősebb munkaadó Törökszentmiklós környékén, és leginkább sertéshús feldolgozással (pl. kolbász, felvágott) foglalkozik a riportban bemutatott magas technikai színvonalon és minőségben. Az ő problémájuk viszont pontosan a túl magas hús alapanyagár, melyet a feldolgozott termékeik piacán nem, vagy csak nehezen tudnak elfogadtatni, így az ő nyereségességük is kritikus szinten áll. Elmondta továbbá, hogy a Magyarországi sertéstenyésztés az Alföld közepén olyan kis mennyiségű, hogy jórészt külföldről behozott import sertéshúst (lengyel és horvát) dolgoznak fel. Az import hús viszont eléggé drága, főként a mostani 300 forint körüli euró árfolyam mellett, ami megint csak a rontja a kilátásaikat.

Namost kérdem én laikusként, hogy van ez? Magyar sertéstenyésztés nincs, a külföldi meg drága? Így a sertéstenyésztés visszafejlődése után a következő lépés az élelmiszer feldolgozóipar leépülése lesz?

Botrány, hogy import sertéshúst kell behoznunk egy magyaros kolbász elkészítéséhez, mert itthon nem vagyunk képesek megtermelni. Mit tudnak a horvát és a lengyel sertéstenyésztők, amit mi nem?