Hiba volt az országot bóvli kategóriába sorolni, teljesen egyértelmű, hogy sohasem voltunk azok. Az utóbbi egy hét nagy ralit hozott a magyar eszközök számára. Erősödött a forint, zuhantak az államkötvény hozamok. A magyar államkötvények hozamai forintban 7-7,5% körül, euróban 4-4,5% körül alakul. Ez utóbbi tulajdonképpen megegyezik az IMF hitel kondícióival.

Budapest pénzügyeiről kimondták, hogy a jelenlegi hitelminősítésénél jobb szintre lenne jogosult a tekintélyes likvid tartalékai miatt, de hát a szabály az, hogy a főváros minősítése nem lehet magasabb az ország minősítésénél. Megjegyzem ilyen alapon az ország hitelminősítésének is sokkal jobbnak kellene lennie, hiszen az állam devizatartalékai is rendkívül magasak, sőt az elmúlt háromnegyed év nagy cirkuszai, pénzpiaci hisztijei, leminősítései alatt is mindvégig rekordszinten álltak. Márpedig mint tudjuk csődbe az jut, aki fizetésképtelen, aki nem képes fizetési kötelezettségeinek eleget tenni. Úgy pedig nagy mutatvány csődbe menni, hogy közben a kassza tele van. Már pedig Magyarországgal ez a helyzet. Ráadaásul úgy van tele a kassza, hogy közben még MOL-t, Rábát, vízközműveket is vett az állam, százmilliárdos mobiltelefon hálózatépítéseket tervez. Belátható, hogy mindezek nem egy csődhelyzetben lévő állam viselkedésének fő jellemzői. És azt se feledjük, hogy mindemellett az államadósság GDP-hez mért arányát is sikerült a 2010. második negyedévi állapothoz, tehát a kormányváltáshoz legközelebbi állapothoz képest 85% feletti szintről 79% alatti szintre mérsékelni. Az ország tehát nem bóvli, és soha nem is volt az. Úgy tűnik ezt egyre többen felismerik, és talán érik Magyarország hitelminősítési besorolásának javítása is. A fundamentumokat nézve nincs értelme bóvliban tartania minket senkinek.

Teljesen egyértelmű, hogy nem fog az ország csődbe jutni. Nagyot nyertek azok a befektetők, akik a pénzpiaci turbulenciák csúcsán, 10%-os hozammal jegyeztek magyar államkötvényeket. Ők most dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen éveken keresztül besöpörhetik a magas kamatokat pénzük után.

Az is szépen látszik, hogy Magyarországnak tényleg nincs nagy szüksége hitelre. Éppen elég az a kis bizalmi többlet, amit az IMF tárgyalások adnak. Mi következik ebből?

Az, hogy teljesen feleslegesen szívózna az IMF szigorított feltételekkel, szoros ellenőrzéssel, meg hasonlókkal. Egyszerűen el kellene fogadnia, hogy Magyarország nem elsősorban hitelt szeretne, hanem biztonsági hálót. Ennyi épp elég is lenne nekünk. Hiszen fura módon ezt a biztonsági hálót már a tárgyalgatások ténye, korábban a tárgyalások hamarost történő elindulása is megteremtette. Mint ahogy annak idején a törököknek is elég volt ennyi a túléléshez.

A helyzet tehát az, hogy az IMF-nek kötelessége tárgyalnia velünk ha a feltételeket teljesítjük, hiszen ezzel a céllal lett megalapítva a szervezet, és ezzel akarva akaratlanul nyújt egy biztonsági hálót. Jó lenne ezt a dolgot legalizálni. Ha egyszer egy tagország biztonsági hálót kér, akkor azt kell neki adni és kész. Legyen vele boldog. És boldogok is lennénk vele, hiszen látható módon milliárdokat, tízmilliárdokat, vagy még többet spórolna vele az ország a kamatkiadásain.

Összességében tehát a Nívó blog nem gondolja, hogy az IMF alapvető gazdaságpolitikai változtatásokat követelne meg a kormánytól. Ahogy az már többfelől elhangzott, az IMF célja, hogy az általa kölcsönzött pénzt az adós ország kamatostól visszafizesse. Ehhez pedig nincs másra szükség, mint egyensúlyi költségvetésre, ami nagyjából meg is van. Efelől senkinek nem lehet kétsége, hiszen a kormány a konvergencia programot az eddigi kormányzása alatt teljesítette, és hitelt érdemlően bizonyítja azt is, hogy a jövőben is teljesíteni kívánja. Finoman szólva is vicces, mikor Simor András és a jegybank olyan hangzatos közleményekkel áll a sajtó elé, hogy a költségvetésen ilyen meg olyan lyuk tátong, és a hiánycélt a kormány elvéti, hiszen 2,5% helyett 2,8% lesz az idei hiány, és ez egy katasztrófa. Ugyanaz a Simor mondja ezt, aki néma, vagy legalábbis halk szavú volt hosszú éveken át, amikor is a szocialista kormányok alatt 6-8%-os meg még nagyobb hiányok tomboltak, az aktuális konvergencia programokhoz köze nem volt az akkori pénzügyi folyamatoknak, és elszabadult a lakosság és az önkormányzatok devizában történő eladósodása. Ha Simor most az ujját felemeli, akkor a szocialista kormányok alatt rekedtre kellett volna kiabálnia magát. Mégis, mintha pont fordítva lenne ez. Vajon miért?

Amin egyébként vita lesz a kormány és az IMF között, az pontosan ez a kis apróság, hogy hogyan sikerül a kormánynak tartania a hiányt, mi lesz azzal a néhány tizedszázaléknyi véleménykülönbséggel, kicsit jobban alá kellene dúcolni fedezettel a munkahelyvédelmi akcióprogramot. Problémának én ezt, és esetleg a tranzakciós adó jegybankra vonatkozó részét látom. Ezeket úgyis kezelni kell, az IMF-től teljesen függetlenül is. Ha nem most, akkor legkésőbb jövő ilyenkor, amikor már látszani fog, hogy valóban szükség van-e még 100-150 milliárd forintos szorításra.

De az semmiképpen nem várható, hogy az IMF beleszólna az állami jövedelem újraelosztásba. Ilyenekbe, hogy egykulcsos adó helyett legyen inkább ingatlanadó, vagy hogy ne Bélát adóztasd, hanem inkább Ferit.

2008-ban más volt a helyzet. Akkor még 13. havi nyugdíjat fizettünk amelyről ordított, hogy meg kellett szüntetni, 5%-os áfa emelés kellett, és a többkulcsos, rendkívül progresszív jövedelemadó mellett még ingatlanadóra is szükség volt a költségvetés kiegyensúlyozásához. Ez utóbbit ugye az alkotmánybíróság elkaszálta, és az így kialakult helyzetet már a Fidesz-kormánynak kellett kezelnie.

Ja, és ami a legjobban tetszik nekem az üggyel kapcsolatban, az a Gyurcsány-vezette Demokraikus Koalíció megnyilatkozása, mikor azt mondták, hogy a magyar nép érdekeit ezúttal az IMF fogja képviselni a Fidesz-kormánnyal szemben. Végül is ez is egy vélemény…