Azok számára akik nem olvasták a Milla blogon Csigó Péter bejegyzéseit leírom, röviden arról szól az elemzés, hogy az elmúlt két évben alapvetően átrendeződött Magyarország politikai hangulata és a pártok népszerűsége. A hagyományos nagy pártok elvesztették erejüket, az Mszp már 2010-re, a Fideszt pedig a 2010 óta tartó kormányzása során elhagyta korábbi szavazóinak fele, mégpedig az európai gondolkodású fele, így a maradék tábor már gyakorlatilag egy halmazként kezelhető a Jobbikkal. A felduzzadó elégedetlen tömegekből pedig alapvetően baloldalon alakulóban van egy harmadik erő, ahogy Csigó Péter nevezi: harmadik pólus, amelyek alapvetően az LMP, a Milla és a 4K! körül szerveződnek és európai, liberális és zöld eszméket vallanak.

A történet álomszerű, az EURÓPAI, a ZÖLD és a LIBERÁLIS olyan hívószavak, amelyek megvalósulása tényleg ideális és kívánatos lenne. Mégis miért álomszerű? Mert gazdasági válság idején pont ezek a szempontok szoktak háttérbe szorulni. Ez nem a véletlen műve, egész egyszerűen válság idején spórolni kell, aminek elsők között szokott a környezetvédelem áldozatul esni. Válság idején a legtöbb közgazdasági iskola szerint erősebb állami szerepvállalásra van szükség a gödörből való kikerüléshez, ami a liberalizmust szorítja visszább. Valamint válság idején hajlamosabbak az államok a közös európai eszme helyett inkább a rövid távon eredményeket hozó protekcionista intézkedéseknek teret adni. Tehát ha pusztán elméleti alapon gondolkodunk kicsit, arra kell jutnunk, hogy eléggé valószínűtlen, hogy pont ilyen válságos körülmények között alakul ki nálunk az európai-liberális-zöld eszmerendszer széleskörű tömegbázisa.

Mindezeken túl sajnos a számok, a közvéleménykutatási eredmények sem ezt mutatják. Miközben a Milla blog alapvető politikai átrendeződésről, a pártnélküliek soha nem látott tömegéről beszél, a valóság egyáltalán nem ilyen drámai. A 2006 és 2010 közötti pártpreferencia változások nagyságrendjét meg sem közelíti a 2010 és 2012 közötti változás. A párt nélküliek száma ugyan tényleg magas most, de a növekedés szintén nem drámai mértékű. A Milla blog és Csigó Péter dolgozatát egy kis saját véleménnyel fűszerezett elemzéssel szeretnénk cáfolni.

Elemzésünkben 2006-ig nyúlunk vissza. Az első ábrán azt láthatjuk, hogy az országgyűlési választásokon milyen változások történtek 2006 és 2010 között a pártpreferenciákban. (Adatok forrása: Országos Választási Bizottság [OVB]) Aztán ennek ismeretében elemezzük a 2010 óta eltelt pártpreferencia változásokat, ugyanis a Nívó blog szerint inkább egy gyenge visszarendeződés tapasztalható jelenleg a 2006-os állapotok irányába, semmint egy új pólus kialakulása.

Az látszik, hogy 2006 és 2010 között tényleg alapvető változások történtek: Az Mszp támogatottsága 16%-kal (százalékponttal) csökkent, a Fideszé 7%-kal nőtt. Közben pedig létrejött két új párt, a Jobbik és az LMP. Felhívjuk még a figyelmet a táblázat legalsó sorára, ami a nem szavazókat, illetve az egyéb kis pártokat támogatókat összesíti. (Saját feltételezésünk szerint az történt, hogy az Mszp-től távozó 16%-ból 7% a Fideszhez, 9% pedig a Jobbikhoz pártolt. A megsemmisülő Szdsz szavazói pedig jórészt az LMP-hez vándoroltak. Ezt erősíti, hogy mind az Szdsz, mind az LMP budapesti bázisú. Összességében tehát a szavazókorúak 21%-a, a ténylegesen szavazóknak pedig kb. 33%-a váltott pártpreferenciát.) Mint látható nem csak ma, hanem 2006-ban és 2010-ben is a párt nélküli nem szavazó tábor volt relatíve a legnagyobb. Pedig aki nem szavaz, vagy törpe pártra szavaz, annak a szavazata elveszik. Aki nem szavaz, az gyakorlatilag elfogadja a többi szavazó véleményét, olyan, mintha a legerősebb pártra adna egy fél szavazatot! Ez választás-matematikai törvényszerűség. Részben ezért is történhetett, hogy 2006-ban az Mszp kormány 28%-os támogatottsággal további 4 évig folytathatta kormányzását, valamint hogy a Fidesz 2010-ben 34%-os támogatottsággal 2/3-ados többséget szerzett.

A második ábrán a 2010 és 2012 közötti változásokat láthatjuk. (Adatok forrása: 2010-ben az OVB, 2012-ben a négy nagy közvélemény kutató legfrissebb kutatási eredményeinek az átlaga.)

Láthatjuk, hogy a változások nagyok, de messze nem olyan széleskörűek, mint az előző ciklusban. A kormánypárt támogatottsága 14%-kal csökkent, amiből 4% visszatért az Mszp-hez, 10% pedig nem választott új pártot magának. A két új párt, a Jobbik és az LMP támogatottsága gyakorlatilag változatlan, korábbi szavazóik kitartanak, de új támogatókat nem sikerült szerezniük az elmúlt két évben. A szavazókorúak 14%-a változtatott véleményt, valamennyien Fidesz szavazók. Saját feltételezésünk szerint a Fidesz 14%-os veszteségéből 7% volt az, akik 2006 és 2010 között az Mszp-től csatlakoztak a Fideszhez, ebből 4% már visszatért az Mszp-hez, 3% pedig a pártnélküliek közé lépett, de valószínűleg előbb utóbb ők is az Mszp-hez térnek vissza ha nem javul a helyzet. A másik 7% veszteség viszont már a Fidesz törzsszavazói közül került ki, ők is a bizonytalanok közé kerültek át. E 7%-nyi szavazóréteg preferenciáinak további alakulása a legnagyobb kérdés szerintünk, ők dönthetik el a következő választást. Miután Fidesz törzsközönségről van szó, nehezen tudjuk elképzelni, hogy az Mszp-hez csapódjanak.

Marad tehát két út, vagy egy jó kampánnyal és némi kormányzati eredménnyel, sikerekkel – ami nagyon ránk férne már - sikerül visszacsábítania őket a Fidesznek, ez esetben garantált a Fidesz 2014-es győzelme. Vagy pedig csatlakoznak az új baloldali LMP-4K!-Milla pólushoz. Azonban az a tény, hogy az LMP támogatottsága nem nőtt a választások óta, kétségessé teszi, hogy valóban ők lennének a kialakuló új pólus alapja, van-e átjárhatóság a Fidesz táborból az új pólus irányába. Láthatóan ugyanis egyelőre a kiábrándult Fidesz-szavazók közül senki, de senki nem csatlakozott hozzájuk.

Ugyanez a helyzet a Jobbikkal is. Szerencsére úgy tűnik, hogy a Fidesz táborban lévők többségétől távol áll a radikális szélsőjobbos politizálás, bármennyire is szeretné a két pártot és tábort összemosni Csigó Péter és a Milla. A Fidesz táborból nincs átjárás a Jobbik irányába. Jelenlegi szavazói is többségében a szocialistákból kiábrándult szavazókból kerül ki. Ez egyértelműen látszik az első táblázatból.

A képlet innentől nagyon egyszerű a Fidesz számára, ha a 2014-es választásokig tekintünk előre. Ha érzékelhető gazdasági sikerek jönnek a választásokig akkor a Fidesz visszacsábíthatja korábbi törzsszavazóit és nyerni fog, vagy pedig nem lesz sikeres a gazdaság, és akkor nem térnek vissza ezek a szavazók, sőt további lemorzsolódás várható egyszersmind kétségessé téve (teljesen jogosan), hogy a Fidesz folytathatja-e a kormányzást, vagy sem. Aki tehát ősbalos és mindenáron kormányváltást szeretne annak véleményünk szerint bizony a gazdaság további stagnálásában, visszaesésében kell reménykednie (amolyan hazaáruló módon :)), más esély a kormányváltásra a Nívó blog szerint nincs. Ugyanígy kis esélyét látjuk egy új pólus kialakulásának. A Fidesz eddigi veszteségeiből eddig csak az Mszp tudott profitálni, az LMP nem.

Mai szavazásaink: