Pedig logikus lett volna, hogy a Fidesz egy centrumpárt, két oldalán a két szélsőséget jelentő Jobbikkal és MSZP-vel, csak sajnos egyelőre ezt nem sikerült megvalósítaniuk. Sőt, ki lehet jelenteni: ez a stratégia hibás volt, mégpedig két okból is.

1. hiba: A Fidesz nem számolt az LMP-vel

Az egyik ok, hogy nem számoltak az LMP-vel. A Fidesz által képzelt három osztat helyett ugyanis négy osztat van, ebből kettő a Fidesztől balra. (Jobbik-Fidesz-LMP-MSZP)

A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok alapján az látszik, hogy ha az Mszp és az LMP szavazóinak számát összeadjuk, akkor ez az együttes tábor nagyságban ugyanakkora, egyes mérések szerint már egy kicsit nagyobb is, mint a Fidesz tábora. Mindez pedig kétségessé teszi azt a régóta fennálló állapotot, hogy a Fidesz abszolút esélyese a 2014-es választásoknak.

Megegyezhet egymással az Mszp és az LMP?

Kérdés, hogy össze lehet-e adni ilyen egyszerűen az Mszp-s és az LMP-s szavazatokat? Ehhez ugyanis szükség van arra, hogy az Mszp és az LMP harmonizálja programját, közös egyéni jelölteket, esetleg közös listát állítson, valamint megegyezzenek egy közös miniszterelnök jelöltben, majd pedig ha megszerezték a mandátumok többségét, akkor koalícióban kormányozzanak. Olyan koalícióban, ahol az Mszp dominál. (A közvélemény kutatók szerint az Mszp 16%-on, az LMP pedig 5%-on áll.)

Kísértetiesen hasonlítana ez a hajdani Mszp-Szdsz koalíciókra. Ebből következik, hogy ha az LMP 5%-os támogatottsággal kormányzati pozíciót vállal, azzal saját sírját ássa meg. A kapitány ugyanis a jóval nagyobb Mszp lenne, aki mellett az LMP csak nehezen tudná szándékaikat érvényesíteni.

De ez már egy másik történet. Lényeg, hogy egy esetleges választási szövetségben a népszerűségi adatok alapján eséllyel indulnának együtt. Kérdés, hogy akarja-e ezt az LMP? 2010-ben nem akarta, megváltozott azóta valami?

2. hiba: A Fidesz nem áll centrum pozícióban a Jobbik és az Mszp tábora között

A másik hiba a Fidesz centrális erő stratégiájában, hogy valójában nem is áll a két szélsőségnek nevezett Jobbik és Mszp között. Valójában a Fideszt megkerülve az Mszp és a Jobbik szavazói szépen vándorolgatnak a két ellenzéki párt között. Erős a gyanú, amit több elemzés is boncolgat, és a számok is azt mutatják, hogy a Jobbik szélesebb szavazótábora az Mszp-től pártolt át a radikális párthoz.

Ahogy a fenti táblázat is mutatja (Forrás: OVB), az Mszp 2006 és 2010 között 16%-nyi szavazót vesztett, pont annyit, mint amennyit a Fidesz (+7%) és a Jobbik (+9%) megnyert. Valószínűleg az Mszp-ben csalódott szavazók pártoltak át a Jobbikhoz és a Fideszhez.  A kis pártoknál pedig az Szdsz 4%-ról lenullázott 2010-re, miközben az LMP nulláról 5%-ra erősödött. Emlékezzünk, az Szdsz és az LMP is alapvetően budapesti bázisú párt. Kísérteties hasonlóság.

Tehát ha ezek a korábban az Mszp-től a Jobbikhoz csapódó választók azt látják, hogy két nagy pólus van kialakulóban, a Fidesz, és a Fidesz ellen szövetkezett Mszp-LMP páros, akkor bizony a Fideszt mindenképpen leváltani akaró jobbikos szavazók könnyen visszatáncolhatnak az Mszp-hez, semminthogy a Jobbikra adjanak egy elvesztett szavazatot. Az ugyanis már most látszik, hogy a Jobbik nem fog labdába rúgni 2014-ben. 2010 óta jottányit sem sikerült növelniük táborukat, sőt mostanában belső pártviták okoznak bizonytalanságot. Tiszaújváros, mint jobbikos mintaváros sem szárnyal valami magasan.

E jobbikos szavazatokkal pedig könnyen átfordulhat a mérleg nyelve az ellenzéki szövetség felé, de egyszersmind tovább csökkentené az LMP súlyát egy felálló, Mszp-LMP kormányban.

Van-e a Fidesznek tartaléka?

Fentiek alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz mellett jelenleg kitartó szavazótábor könnyen kevésnek bizonyulhat a 2014-es választások megnyerésére. Ha pedig Orbán Viktor nem akarja azt mondani 2014-ben, hogy sokan voltunk, de már megint nem voltunk elegen, akkor szavazók és szövetségesek után kell néznie, illetve felül kell vizsgálnia a hibás centrális erőtér stratégiáját.

Vissza kell szerezni a 2010 óta elpártolt szavazókat

De mely szavazók jöhetnek szóba? Elsősorban az óriásira duzzadt bizonytalanok tábora, tehát a 2010 óta elvesztett szavazókat, vagy legalább azok egy részét kellene visszaszerezni. Bár az utóbbi időben születtek olyan írások, elemzések, amelyek ebből a Fideszből kiábrándult bizonytalan tömegből egy új pólus kialakulását vizionálták – ilyen például Csigó Péter Milla blogon megjelent posztsorozata - ezek a spekulációk azonban könnyen beláthatóan nem valósak, mint azt már a Nívó blog is kifejtette egy múlt heti írásában. Nincs harmadik pólus! Fidesz, Mszp, Jobbik és LMP van.

Ahogy a fenti ábrán is látszik (Forrás: OVB és 4 nagy közvélemény kutató legfrissebb adatai), 2010 és 2012 között egyetlen jelentősnek mondható választói preferenciaváltozás történt, a Fidesztől elpártolt 14%-nyi szavazó. Ebből a 14%-ből 4% visszatért az Mszp-hez, ahonnan érkeztek, a többi 10% viszont a bizonytalanok táborába került. Feltűnő, hogy a Jobbik, és az LMP egy jottányit sem erősödött, tehát jelenlegi politikájukat a kiábrándult Fidesz szavazók nem tekintik alternatívának a Fidesszel szemben.

A bizonytalanok tábora most jórészt olyanokból áll, akik vagy sosem szoktak szavazni a választásokon - miért pont most tennék -, vagy pedig Fideszből kiábránduló, de más pártot nem találó emberekről van szó. Kérdés, hogy vissza lehet-e csábítani a korábbi Fidesz-szavazókat a párthoz, és hogyan? Valószínűleg nem lesz könnyű. Jelentős gazdasági sikereket kellene végre elérni ehhez, amelyekből érezhető módon lehetne emelni az életszínvonalat. Be kell bizonyítani, hogy működik a Matolcsy-modell, érdemes volt meghúzni a nadrágszíjat a kormányzás elején.

Fidesz – LMP koalíció?

A másik lehetőség a Fidesz számára a szövetségi politikájának a felülvizsgálata. A jelenlegi 2/3-ados kormányzás lehetővé tette az erőpolitizálást, ami az LMP-t a korábban a Fidesztől és Mszp-től egyenlő távolságról értelemszerűen az Mszp-hez lökte közelebb. De ettől még nem törvényszerű egy Mszp-LMP frigy. Kívánatos lenne, ha a Fidesz engedne bizonyos elveiből, ha a szükség úgy hozná. Főként szimbolikus ügyekre gondoljunk, olyanokra amit a választók döntő többségét hidegen hagyják, de az LMP-nek és az LMP szavazóinak nagyon fontosak. Ilyenek egyes szimbolikusnak mondható kérdések a demokratikus garanciákról, a médiaszabályozás, vagy az igazságszolgáltatás rendszerének felülvizsgálatáról, vagy esetleg alkotmánymódosító kompromiszumokat is lehetne kötni. Hangsúlyosabbá tehetné a Fidesz a környezetvédelmi programját is, ami az LMP-nek szintén kedves lehetne, nem mellesleg az ország is jól járna vele.

Ráadásul egy Fidesz-LMP felállás egy olyan új formáció lenne, amilyen még nem volt, ellentétben egy Mszp-Szdsz koalícióra emlékeztető Mszp-LMP házasság.

Összességében elmondható, hogy ha az LMP úgymond demokratizálná a Fideszt, és számos LMP-s programpont beépülhetne az új kormányprogramba, kidomboríthatná ott ökopárt jellegét, akkor az egy nagyon kívánatos és nyerő felállás lehetne a jövőre nézve.

Sajnos az elmúlt két év nem éppen erről a közeledésről szólt. A Fidesz eddig nem érezte szükségét egy ilyen szövetségnek, az LMP pedig inkább balra kezdett el húzni. Ennek legeklatánsabb jele a munka világával kapcsolatos szerencsétlen, mondhatni demagógiába hajló népszavazási kezdeményezés volt. A Nívó blognak sikerült bebizonyítania azonban, hogy ez egy zsákutca, mert demagóg programnál mindig akad még demagógabb. Az LMP népszavazásra szánt témáiról blogunkon online szavazást rendeztünk, ahol 16 ezer szavazat alapján az jött ki, hogy az LMP javaslatainál nemcsak a még annál is demagógabb javaslatokra, hanem a Fidesz által alkalmazott jelenlegi gyakorlatra is több szavazat érkezett.

A Fidesz-LMP lehetséges jövőbeli szövetségének realitását mutatja azonban, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag csak az LMP-t tekinti szalonképesnek a jelenlegi országgyűlésben. Parlamenti közvetítéseket nézve egyértelműen megállapítható, hogy míg a kormányfő - a centrális erőtér stratégiáját követve - az Mszp-s politikusokhoz rendre fölényesen és lekezelően viszonyul, a Jobbikosokat meg tulajdonképpen hülyéknek és butáknak tartja, addig az LMP-s interpelláló képviselőkhöz a legnagyobb tisztelettel áll hozzá. Olybá tűnik, hogy bár az LMP keményen bírálja a kormányt, a Fidesz ennek ellenére sem akarja túl messzire eltaszítani magától a pártot.

Ráadásul előbb-utóbb az LMP-nek is felül kell vizsgálnia saját stratégiáját. A politikai baloldalt láthatóan nem sikerült elfoglalniuk, azt továbbra is az Mszp uralja. A kormány elleni korrupciós vádak sem hoztak áttörést, mint ahogy a demokráciáért aggódás sem hoz a jelenlegi LMP-seken kívül több szavazót lázba. Összességében a párt támogatottsága ugyanott áll, mint 2010-ben. Baloldali támogatókat nem sikerült szerezniük, esetleg megpróbálhatnának jobbról gyűjtögetni, mondjuk úgy, hogy a Fideszhez közeledve a kormánypártból kiábrándult, de még mindig Fideszhez húzó centrumpárti szavazókra hajt rá oly módon, hogy nem a Fidesz leváltását szorgalmazná, hanem vele koalícióban a hibák kijavítására törekedne az alapvető irány megtartása mellett. Ezek a szavazók ugyanis olyanok, akik láthatóan nem vevők a baloldali politikára, ellenben szimpatikus lehet nekik egy jobbközépen álló, egy esetleges Fidesz koalícióban a demokratikus garanciákért harcoló, markánsan környezetvédő, szalonképes stílusú és hiteles zöld párt.

Nos? Nagyon elvetemült ötlet egy Fidesz-LMP koalíció? Mint tudjuk, a politikában soha nincs olyan, hogy soha.

Mai szavazásaink ezeket a kérdéseket járják körbe: