A kormány újonnan bejelentett hét pontja semmilyen meglepetést nem tartogat: Matolcsyék továbbra is következetesen mennek tovább az általuk unortodoxnak gondolt, valójában Bokrost megszégyenítő megszorításokkal tarkított úton.
Jó hír, hogy a kormány mindenáron tartani akarja a 3%-os hiányt. Hát igen, ez - ismerve az "elmútnyócév" gazdaságpolitikáját -, mindenképpen dícséretes. Az elmúlt évtized elkúrása nagyban köszönhető annak, hogy a politika a gazdasági ésszerűség helyett inkább a hiányt növelte, mert azt nem látták az emberek: egy nyugdíjcsökkentést vagy egy közszféraleépítést népszerűségvesztés követett volna, míg az államháztartás hiányának alakulása maximum egy kishír volt, havonta egyszer, amit sokan el sem olvastak. Amiről meg nem tudunk, az ugyebár nincs. Persze a mostani "vaskéz" sem a kormány érdeme, hiszen ők a 2010-es választáskor még növelni is kívánták a deficitet, de ott kaptak egy elég egyértelmű utalást arra, hogy nem ezt mégsem kellene, és azóta megvilágosodtak.
A kormány politikájának másik jellemzője, hogy sosem ők viszik el a balhét, inkább elvitetik másokkal: a bankokkal, a szolgáltatókkal, többnyire a multikkal. Nem közvetlenül vetik ki az adót, hanem megadóztatják a szolgáltatót, aki majd továbbhárítja a fogyasztóra, ezáltal a fogyasztó, aki választó is egyben, elsősorban a szolgáltatóra lesz mérges, és csak másodsorban a kormányra. A kormány számítása, azaz hogy a szolgáltató-bank nem a teljes adót, hanem maximum egy kis részét hárítja tovább a fogyasztóra, szintén bevállt, lásd például a 2 Ft-os telefonadót, amit nem minden szolgáltató számlázott tovább.
Matolcsyék gazdaságpolitikájában még egy fontos elem található: a jövedelemtípusú adók helyett a fogyasztási típusúakat preferálja. Ha nem cigizel, nem érint a cigaretta jövedéki adójának emelése. Ha nem telefonálsz annyit, kevésbé érint a telekomadó. Persze, sejtjük, hogy a chipsadónak nem az az elsődleges célja, hogy a lakosság szokjon le az egészségtelen ételekről, de lehet egy ilyen járulékos hatása is.
Az igazság az, hogy azzal sem lehet vádolni a kormányt, hogy hosszútávú reformokba sem mertek belevágni: a közszféra "kihalásos alapon" történő létszámcsökkentéséről, az oktatási reformról vagy a jövő nyugdíjasainak "szívatásáról" (lásd nyugdíjkorhatár, nyugdíjmegállapítás szabályai, stb.) lehet vitatkozni, de alighanem az állam kiadásainak csökkentését hozzák maguk után.
Nem kellene ide semmi más, csak egy kis kilábalás a gazdasági recesszióból, de ez nemcsak magyar, hanem világszinten is, és akkor talán működőképes is lehetne a magyar modell, de sajnos ennek jelei sincsenek, a magyar kormány lépései meg finoman szólva sem ebbe az irányba mutatnak. A ma bejelentett lépések is azt mutatják, hogy a problémák "kinövésében" már maga Matolcsy sem hisz, ez pedig baj, hiszen pont a mi Gyurink volt az a személy, aki ezt az elméletet minden fórumon hirdette. De legalább a következetesség kezd meglenni - ez is valami.