A góré egy fából készült, takarmány tárolására használatos tákolmány. Ma már ritka, de régen minden valamirevaló falusi udvarnak szerves része volt.
Ősszel egyszer csak teherautók jelentek meg a ház előtt és a kapu elé leborítottak több mázsa kukoricát, farönköt, vagy éppen szenet. A család apraja-nagyja összegyűlt ilyenkor, ki-ki lapátot, talicskát, seprűt ragadott, a gyerekek játékdömperrel és kislapáttal szaladtak, és elkezdődött a behordás. Szenet a szenesbe, fát a fáskamrába, kukoricát a góréba. A család férfitagjai pálinkával nyitották meg az eseményt, ami megalapozta a jó hangulatot. A nehéz munka gyorsan családi eseménnyé, közösségi élménnyé, jó játékká változott.
A nap végén elégedett pillantásokkal, boldog mosollyal ültek le a diófa tövébe pihenni egy kicsit. Nem hiába a boldogság, hiszen a teli góré és fáskamra azt jelentette, hogy a következő évben is biztosított a család eledele, illetve a ház melege. Dédimama még söprögette a széthullott kukoricaszemeket, a gyerekek vidáman játszottak a góréban a csutkababákkal.
Manapság a górékat lebontották, helyükre tujákat ültettek. Nem éri meg állattartással vesződni, meg ideje sincs rá senkinek, hiszen a Coop-ban könnyebben és olcsóbban megkapni mindent. Persze ha telne rá. Ráadásul pálinka sincs már.
Fel lehetne még támasztani a régi jó dolgokat? Lehet, hogy mégis megérné vesződni vele?
Inkább szidjuk együtt a kormányt és a pártokat rossz sorsunkért! Most éppen például ezért:
http://egyenlito.blog.hu/2013/08/18/1_2_milliot_kereso_fideszes_szegyenkezzenek_a_dologtalanok
Az utolsó 100 komment: