A napokban több cikk is olvasható volt a médiában, amelyek arról szóltak, hogy húszéves csúcson van a magyarok foglalkoztatottsága. Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy jó úton van a Fidesz egyik legfőbb ígérete, azaz hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtenek.
A helyzet ennél azért kicsit árnyaltabb, de az adatok kétségkívül örömteliek. Nézzük egy kicsit a részleteket! 2010-ben, amikor a Fidesz átvette a kormányrudat az Mszp-től 3 millió 789 ezer foglalkoztatott élt Magyarországon. 2013 azonos időszakában ennél 174 ezerrel többen, összesen 3 millió 964 ezren dolgoztak a KSH adatai szerint. Ez a javuló tendencia leginkább azért vet fel kérdéseket, mert ugyanebben az időszakban az ország bruttó hazai terméke (GDP) nem igazán nőtt. A KSH adatai szerint egészen pontosan 0,2%-kal magasabb most az ország GDP-je, mint a kormányváltáskor volt.
Adódik a kérdés, hogy ehhez a 0,2%-hoz volt szükség 174 ezer ember munkájára? Hogyan lehet ez?
A leegyszerűsítő ellenzéki propaganda és bírálatok szerint a foglalkoztatottság javulása elsősorban a közmunkások számának növekedésének köszönhető. Ez az állítás tényszerűen nem igaz. Bár ez a tévhit általánosnak tekinthető, a foglalkoztatotti létszám bővülése csak kis részben köszönhető a közmunkáslétszám felduzzasztásának.
A portfolio.hu által készített grafikonon (autentikusabb forrást sajnos nem sikerült találtunk, ha valaki tud, azt megköszönjük) látható, hogy a kormányváltás időpontjában 2010. május-júniusban igencsak sok közmunkás dolgozott, nagyjából 100 ezer fő. Ehhez képest a 2013. júniusi adatként körülbelül 151 ezer főt olvashatunk le az ábráról. Tehát az elmúlt három évben a 174 ezer fős foglalkoztatotti létszámbővülésből mindössze 51 ezret magyaráznak a közmunkások. Ez az 51 ezer fő valószínűleg túl sokat valóban nem tesz hozzá a GDP-hez, bár a semminél azért mindenképpen többet. A közmunkásokat külön feltüntető árba alább tekinthető meg:
Ha tehát a közmunkásokat kiszűrjük a statisztikából azt mondhatjuk, hogy rajtuk kívül a 2010-es kormányváltáskor 3 millió 688 ezer főnek volt munkája, ma pedig 3 millió 812 ezernek, tehát 123 ezerrel több embernek.
Van még egy felmérés, amely a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál alkalmazásban állók létszámát mutatja:
Ebből az ábrából az olvasható ki, hogy 5 főnél nagyobb vállalkozásoknál dolgozó emberek kormányváltáskori létszáma 1 millió 840 ezer fő volt, ami mára 1 millió 820 ezerre csökkent. Tehát nemhogy javult volna, hanem inkább romlott. A megmagyarázandó 123 ezer fős javulás okát így máshol kell keresnünk. Sőt! Fentiek miatt már nem is 123 ezer főt keresünk, hanem 20 ezerrel többet, 143 ezret, hiszen a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások 20 ezerrel csökkenő létszámát is kompenzálnia kellett valaminek a növekvő összlétszámban.
Alapvetően két lehetséges foglalkoztató maradt még. Az egyik az 5 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozások és egyéni vállalkozók számának gyarapodása, a másik pedig a külföldön történő munkavégzés. Sajnos ezekről az adatokról nincs hiteles adatgyűjtés, mivel azonban a hazai GDP nem igazán növekedett az utóbbi években, így valószínű, hogy az utóbi csoport lehet a népesebb. Miután pontos létszámot nem ismerünk, és a tendenciákat is csak vélelmezni tudjuk, inkább arra teszünk kísérletet, hogy megítéljük, ez a fajta növekedés jó, vagy rossz?
Az 5 főnél kisebb vállalkozások létszámbővülése egyértelműen kedvező jelenség, még akkor is, ha némely esetben pusztán kiszervezésekről vagy kényszervállalkozásokról van is szó.
A külföldi munkavégzés megítélése már nem ilyen egyszerű. A KSH azokat az embereket számolja bele a statisztikába, akik életvitelszerűen Magyarországon élnek, de munkahelyük az országhatáron kívül esik, ingáznak a munkahelyük és lakóhelyük között. Tehát nem a Londonban vagy Írországban dolgozó kivándorolt magyarokról van itt szó. Ilyen jellegű ingázó munkavégzés bővülést alapvetően Ausztria irányába tudunk elképzelni, ott is elsősorban a határhoz legközelebb eső Burgenlandban, esetleg Bécsben. Ha valaki átlépi az osztrák határt, tapasztalhatja, hogy a határhoz közel eső településeken igen sok a magyar munkavállaló feltehetőleg azért, mert a helyi munkaerőnél olcsóbbak, a magyar bérekhez képest viszont többet fizetnek kint, ami még a magasabb útiköltséggel együtt is megéri sokaknak. Benzinkutasokról, pincérekről, fodrászokról, bolti eladókról, építőipari munkásokról, takarítókról, kukásokról van itt valószínűleg elsősorban szó.
Tudni kell, hogy Magyarország 2004-es Európai Uniós csatlakozásakor Ausztria 7 éves halasztást kért munkaerőpiacának megnyitására. Ez a hét év 2011 májusában telt le. Azelőtt csak rendkívül indokolt esetben helyezkedhetett el magyar állampolgár Ausztriában, azóta viszont sokkal könnyebben. Ugyanez a helyzet egyébként Németországgal is, jórészt ennek a fejleménynek köszönhető, hogy az utóbbi években megnőtt a külföldre kivándorlók és a külföldön munkát vállalók létszáma is. Az ellenzéki bírálatok inkább azt domborítják ki ebből, hogy az elmúlt három évben drámai módon kilátástalanná vált hazai helyzet az oka az elvándorlásnak, de mint láthatjuk a valódi ok sok esetben ennél prózaibb és elhallgatottabb. Mindemellett az is igaz, hogy a határ menti foglalkoztatotti bővülés egyáltalán nem tekinthető a kormány érdemének, még ha az összességében előnyös is az ország számára. Ugyanakkor bírálatra sem ad a jelenség okot, mert a munkaerő szabad áramlása az EU egyik fő vívmánya. EU-s csatlakozásunknak és a nyugati munkaerőpiac megnyitásának egyenes következménye, hogy megnő a külföldön munkát vállalók száma. Ez a tagállamok polgárainak jóléte szempontjából egy nagyon fontos EU-s alapelv.
Összességében elmondható, hogy közel 4 millió magyar ember dolgozik, amire utoljára a rendszerváltás előtt volt példa, de a 2010-es kormányváltáshoz képest is 174 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ebből 51 ezren közmunkásként helyezkedtek el, további 143 ezer ember pedig hazai kisvállalkozásoknál, vagy pedig külföldre ingázással találta meg a boldogulását.
A külföldi határ menti munkavállalás megítélését, előnyösségét vagy előnytelenségét illetően heves viták vannak. Sokan tragédiának tartják ezt, mondván, hogy életerős magyar fiatalok kénytelenek elmenekülni itthonról, és a magyar államkassza helyett a külföldieket gazdagítják adójukkal. Valójában ez egyáltalán nem így van! Az igaz, hogy a határon túli munkavégzés után a személyi jövedelemadó és a TB járulék más ország államkasszáját gyarapítja, de mivel a delikvens Magyarországon él, ezért a nettó jövedelmét jórészt hazahozza, és itthon a családjával elkölti. Az ebből származó áfa és jövedéki adók tehát már a magyar államkasszába kerülnek. A levont TB járulék sem elveszett pénz, hiszen ezért cserébe jogosult lesz a munkavállaló külföldről nyugdíjra, ami a magyarhoz képest nem rossz pénz, és valószínűleg szintén Magyarországra folyik be, hiszen a jogosult életvitelszerűen itt él. Így tulajdonképpen csak a személyi jövedelemadó tekinthető elveszett összegnek Magyarország szempontjából, de figyelembe véve a külföldi magasabb bérszínvonalat valószínűleg még enélkül is pozitív a szaldója a határon túli munkavállalásnak mind a munkavállaló, mind a magyar állam szempontjából. Emiatt senkinek nem kell tehát aggódnia.
