A magyar szurkoló lelkiállapota már csak ilyen egy 1-8 után: ha valami nem sikerül, akkor dobjunk ki mindent, égessük fel, sózzuk be a helyét, és akkor minden jobb lesz! Pedig tudjátok, mennyin múlott az, hogy a mostani hullaszag pont az ellenkezőjébe, önfeledt önneplésbe váltson, és hogy megdicsőítsük Egervárit, Csányit, meg az összes labdarúgás körül dolgozó szakembert? Egy percen.

Bizony, azon a bizonyos magyar-román utolsó percén, ahol egy erősen véleményes tiltás miatt nem szurkolhattak a magyar szurkolók. A 92. percig mi vezettünk 2-1-re, de a hosszabbításban a románok találtak egy gólt, és így lett pontosztozkodás a már-már biztosnak tűnő 3 pontból. Habár a futballban nincs "ha", de ha az a 92. perc nem lett volna, akkor csoportmásodikként megelőzzük a románokat, és most egész Magyarország azon izgulna, hogy vajon kit kapunk ellenfélnek a VB pótselejtezőn, és közben örömmel nyugtáznánk a nemzetközi sajtó megállapításait, hogy a magyar válogatott a selejtezők során páratlan bravúrt hajtott végre azzal, hogy megelőzte az esélyesebb Romániát és Törökországot. Mondom, mindez egyetlen percen múlott.

De az az egy perc megtörtént, így most gyászhangulat van - na nem amiatt, hanem a pénteki események miatt. De vajon kudarcnak tekinthető-e ez az eredmény? Lássuk a tényeket:

- A magyar válogatott így is bravúrt könyvelhetett el azzal, hogy csoportjában a harmadik helyen végzett, megelőzve a nálunk sokkal jegyzettebb Törökországot. 

- A magyar válogatott szinte az utolsó pillanatig versenyben volt a pótselejtezőt jelentő 2. helyért - ilyenre már régen volt példa. 

- A magyar válogatott végre levetkőzte azt a rossz szokását, hogy nem hozza a kötelezőket: a csoportkörben Észtország és Andorra ellen is sikerült bezsebelni a mérkőzésenkénti három pontot. Hol van már Izland vagy Málta?

- Mindezen felül bravúrt is be tudtunk mutatni: a törökök ellen szerzett 4 pontra például nem sokan számítottak. 

Látható-e a fejlődés? A válasz határozottan IGEN. A válogatott ebben a selejtezőcsoportban picit várakozások felett teljesített, ami megsüvegelendő!

És mi hiányzott?

- Nem sikerült a bravúr négy fontos meccsen: a hollandok ellen mindkét meccs csúnya zakóval végződött - tegyük hozzá, ők a VB egyik esélyesei -, míg a románok elleni idegenbeli 3-0 csúnyán megtépázta a válogatott és a szurkolók kapcsolatát. Na és az a bizonyos 92. perc... Hiába papírforma mind a négy mérkőzés, bravúrok nélkül nehéz kijutni a VB-re.

És akkor az utolsó kérdés: látszik-e valamiféle kiugrási lehetőség válogatott szinten a jövőre nézve? A válasz határozottan IGEN!

- Van két-három meghatározó játékosunk, akiket nemzetközi (top) szinten is jegyeznek: Szalai, Dzsudzsák, Bogdán. Ilyenre is régen volt példa. 

- Utaltam rá, hogy mostanában a válogatott gond nélkül hozza a kötelezőket, némelyiket impozáns eredménnyel, többgólos különbséggel. Ez a jövőre nézve igen biztató, végre nem a csoport legvégén harcolunk a negyedik helyért, hanem az elején is "beleszólunk" a nagyok dolgába.

- Utánpótlás! Divat hangoztatni, hogy itt nincs előrelépés, pedig elég egy kicsit alaposabban körülnézni: ma már számos nyugati sztárklubban nevelkednek magyar tehetségek, akik nem "fertőződnek meg" a magyar utánpótlásbetegségtől: pl Adorján Krisztián (Liverpool), Novothny Soma (Napoli), Tamás Krisztián (Milan), Otigba Kenneth (Heerenveen). Ha mindegyikük bejárná Szalai pályáját (aki a Real Madridban érlelődött), és felnőne hozzájuk pár még hazánkban játszó tehetség is, akkor 2-3 éven belül a mostaninál sokkal ütőképesebb csapat jönne össze.

Ehhez képest mi megy most? Volt egy rosszul sikerült mérkőzés a világ egyik legjobbja ellen, aminek hatására éppen megpróbáljuk szétrombolni az eddig elért eredményeket, hogy ismét (kb. huszadjára) az alapoktól elkezdve kezdjünk el építkezni. Külföldi, nagynevű szövetségi kapitány kell és külföldi edzők tömkelege? Tessék, pl. Hiddink alig évi másfélmilliárd forintba kerül... És ettől majd megverjük a hollandokat idegenben? És neki elnézné a magyar szurkoló, hogy rövid távon nem tud csodát tenni, és ismét kikapunk egy jegyzett csapattól idegenben? És az ő addig elért eredményeit is porig zúzná egy-két meccs miatt?

Hosszútávon kell a változás, és örvendetes, hogy végre elindult valami, pl. a szervezettebben folyó utánpótlásképzés (labdarúgó-akadémiák), illetve a javuló infrastruktúra miatt (új, európai szinten is jegyzett stadionok a mostani balkáni szint ALATTI stadionok helyett). De ezek eredményei nem azonnal fognak látszódni, bármennyire is szeretnénk, hanem inkább 5-10 év múlva. Viszont rövidtávon sem annyira rossz a helyzet, mint sokan láttatni szeretnék, határozott fejlődés látható a válogatott eredményeiben, ezért azt javaslom, nyugodjunk meg egy kicsit, és úgy gondoljuk újra a magyar foci rövidtávú programját. Én mindezt egy hazai, a mostani viszonyokat jól ismerő szövetségi kapitánnyal kezdeném, pl. Mészöly Gézával. Hátha ő szerencsésebb lesz abban a bizonyos egy percben.