Mostanában nagyon sokan foglalkoznak a külföldi munkavállalás gondolatával. Ezen a héten egy rövid, kétrészes sorozatban szeretném megírni ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, erősen a gyakorlati dolgokra koncentrálva, a rizsát elhagyva. Az első posztban a külföldi munkavállalás sikerének négy alapelvét foglalom össze, a másodikban pedig a '”hogyan kezdjünk hozzá?” témakör kerül terítékre.

„Vajon nekem sikerülhet-e?” - gondolom, mindenkinek megfordult már a kérdés a fejében. A tuti választ persze nem tudom megmondani, de van négy sarkalatos feltétel, melyeknek megléte nagyban meghatározza az esélyeket.

1. Nyelvtudás. A célország nyelvének ismerete elengedhetetlen, legalább középfokú szóbeli szinten (hívhatjuk társalgási szintnek is). Persze vannak történetek (de ezek többsége inkább „legenda”), hogy Sanyi bácsi kiment nyelvtudás nélkül, munkát kapott, és remekül megél belőle, de ezeket tessék fenntartásokkal fogadni, mert ha a legenda mögé nézünk, kiderül, hogy a) nem igaz, b) igaz, de Sanyi bácsi tíz éve ment ki, amikor nagyon ment a célországnak, nem most, a válság közepén, c) igaz, de Sanyi bácsi egyik rokona erősen segített, szó szerint bevitte egy munkahelyre, beszélt helyette, stb. Alapesetben a nyelvtudás hiánya egyenlő a biztos bukással: egyrészt a hivatalos papírok intézése sem megy enélkül, másrészt egy állásinterjún (amire legtöbbször telefonon hívják be a jelentkezőt!) a munkaadók többsége nem preferálja a mutogatást és a bábjátékot. Nyelvtudás nélkül rendkívül nehéz az élet egy idegen országban, aki nem hiszi, próbálja ki, hogy holnap befogott füllel és leragasztott szájjal megy dolgozni, és nézze meg, mi sül ki belőle. A nyelvtudás hiánya egy esetben nem akadályozó tényező: ha van kint rokon vagy ismerős, aki beprotezsál egy konkrét helyre; minden más esetben egy ilyen próbálkozás a lottó ötös „kísértésével” azonos, és az esélyek is kb. hasonlóak.

2. Pénz, pénz, pénz! Bizony, egy külföldi munkavállaláshoz rengeteg pénz kell. Eleve ott a repülőjegy, mely a fapadosoknak köszönhetően ma már nem akkora összeg, de míg munkát nem találunk, lakni, enni, utazni kell, és ezek külföldön meglehetősen drágák lehetnek. Érdemes tájékozódni, kb. mennyibe kerül egy hónap megélhetés szempontjából (az ott élő magyarok megmondják), és a helyi munkaerőpiaci helyzet figyelembe vételével lehet ezt tetszés szerint szorozni. Különösen a lakhatás nagyon drága: szobát nem feltétlenül adnak ki „menekültnek”, max. kaucióval, lakást úgyszintén (egy lakásbérlet havi díja amúgy 150.000-400.000 Ft lehet, helytől függően), fel lehet készülni, hogy az első időszak hostelezéssel fog eltelni, ami nem filléres mulatság, de olcsóbb, mint egy szálloda. Óvatos becslésem szerint minimum 1500-2000 euró/fő alatt nem szabad elindulni; legalább ennyi kell ahhoz, hogy az ember megéljen, ha hetekig-pár hónapig nem talál munkát. Persze akinek van kint ismerőse, aki megoldja ezt a problémát, arra ez nem vonatkozik – és érezze magát nagyon szerencsésnek is egyben.

3. Szakma. Akinek jó a szakmája, jobb eséllyel fog munkát kapni. Egy képzett mérnök vagy egy informatikus, asztalos, hegesztő, esetleg egy orvos lehet, hogy nem fog sokat kínlódni a munkakereséssel. A legtöbb magyar azonban egy-két nem reprezentatív felmérés szerint a vendéglátásban vagy kereskedelemben helyezkedett el, ebben benne van a mosogatástól kezdve a kasszázásig minden. Azt tudni kell, hogy ezekre a helyekre óriási a túljelentkezés, és a jelentkezőnek valami extrát kell nyújtania a helyi jelentkezővel szemben, hogy őt válasszák ki (pl. szakmai tapasztalat, referenciával alátámasztva). Vagy szerencsésen, jó időben kell beadni az önéletrajzot... A közhiedelemmel ellentétben ide is kell a jó angol nyelvtudás, különösen a kereskedelemben, de egy hotelben sem nézik jó szemmel, ha a dolgozó bambán bámul a tőle érdeklődő turistára.

4. A célország alapos ismerete. Ez tűnik a legkönnyebben teljesíthető dolognak, és valóban, a mai világban nem nehéz információt gyűjteni. A legfontosabb dolgok: a célország munkaerőpiacának alapos ismerete, konkrétan melyik szakmában mekkora a munkanélküliség, milyen álláshirdetések vannak az adott területen; a munkakereslet területi eloszlása: hol keresnek munkaerőt, fővárosban, vidéken, hol vannak a gyárak, hotelek, kereskedelmi egységek; a megélhetés költségei, lakás-rezsi-étel-ruhákodás-mindennapi élet tekintetében; a helyiek külföldiekkel való viszonya; az adott országban munkavégzéshez szükséges papírok, dokumentumok.

Aki a fenti négy feltételt (legalább középfokú nyelvtudás, legalább 1500-2000 euró/fő indulótőke, jó szakma referenciával, tisztában van a lehetőségekkel) teljesíti, az jó eséllyel vághat bele egy külföldi kalandba. Aki nem, annak azt tanácsolom, hogy először próbálja teljesíteni ezeket: tanulja a nyelvet, gyűjtsön pénzt, szerezzen munkatapasztalatot, tájékozódjon a célországról - hozzáteszem, ez rövid távon (max. egy év) alatt megoldható, ha komolyan veszi az ember.