Kedves Szakály György!

Blogunk egyik minapi posztjában érdekes javaslattal álltál elő egy link formájában. A link nagyjából arról szól, hogy a bankok pénzteremtési és hitelezési tevékenysége mérhetetlen kárt okoz, és rengeteg pénzt vesz ki az emberek zsebéből, hiszen végső soron minden hitel kamatát mi, emberek fizetjük meg akár közvetlenül, akár a termékek árába építve.

Én jeleztem, hogy a linken szereplő írás hemzseg a logikai bukfencektől, erre te felszólítottál, hogy idézem: „Te vagy a szakember, légyszíves, nyisd fel a szemem! Téríts vissza a bankárok pártjára! Magyarázd el, hogy a bankároknak milyen erkölcsi joguk van rá, hogy máshogy adhassanak kölcsön (olyan pénzből, ami nincs), mint egy természetes személy!”

Szerintem ebbe a vitába most ne bonyolódjunk bele, a múltkor is megtettük és csak sértődés lett a vége, de meggyőzni nem tudtuk egymást. Mint ahogy ez általában lenni szokott hitviták esetében.

Inkább csak egy példát hoznék az írással kapcsolatban, bizonyítandó, hogy az általad linkelt írás logikai bukfenceket tartalmaz, amelyeket nemcsak szakmai, hanem józan paraszti ésszel végiggondolva is fellelhetünk. Mivel válaszom azonban még így is elég hosszú, úgy döntöttem, hogy inkább egy külön posztban reagálok, semmint egy kommentben.

Idézetek az általad linkelt írásból: (Próbáltam úgy, hogy rövidítsek az eredeti szövegen, de fő monanivalóját megtartsa.)

"A lekötött betét nem befektetés, hanem ingyenjegy a bankrendszer számára a szabadrablásra.

…

Az emberek és a bankok közötti küzdelemben a bankok állnak nyerésre: a magánbankok a pénzteremtés és eladósítás segítségével lassan elveszik az emberek vagyonát.

…

a banki hitelpénzteremtés a kölcsönközvetítésen felül egy igen jelentős parazita haszonhoz juttatja a bankrendszer haszonélvezőit (a banki kisrészvényeseket nem!). A bankok azt hazudják, hogy csak kölcsönöket közvetítenek, de ez hazugság: ugyanis a kölcsönközvetítéshez nem lenne szükséges új pénzt teremteni.

…

Olyan javaslatot teszünk, amivel a magánbankok felé az évi 2500 mrd Ft kamatteher (háztartásonként közel 1 millió forint MINDEN ÉVBEN) nagy részétől meg tudunk szabadulni - a parlament segítsége nélkül ! Azt kell megérteni hozzá, hogy a magánbanki pénzteremtés, másképpen adósság alapú pénz rendszerében a termelés növelésével nem lehetséges az adósságot visszafizetni. Ugyanis a hitelek törlesztése során a bank csak a kamatot költi el, az általa korábban teremtett pénz megszűnik. Ezáltal a gazdaságból fogy a pénz. Ezt pótolni csak úgy lehet, hogy a magánbankokat megkérjük, hogy teremtsenek pénzt

…

Hogyan tudnánk megoldani, hogy ne kelljen újabb hiteleket felvenni ? A pénz forgási sebességének növelése csökkenti a gazdaság pénzigényét. De hogyan növeljük a forint forgási sebességét ?

…

[Megoldás] az államkötvények monetizációja. Vagyis ha az államkötvényeket pénzként használjuk.

…

Úgy, hogy a bankot megbízzuk: adjon el államkötvény(eke)t amikor a boltban a kártyánkkal fizetünk (ha automatikusan nem teszi, akkor ezt mi kezdeményezzük interneten szükség esetén, vagy inkább átmegyünk olyan pénzintézethez, ami megengedi). Amikor pedig pénz érkezik a számlánkra, akkor a pénz nagy részéből (vagy egészből) azonnal vegyen államkötvényeket.

…

Tehát szabad pénzét ne bankszámla látraszólón, ne is közönséges banki lekötésben tárolja, hanem vegyen belőle állampapírt (államkötvényt, kincstárjegyet). Más befektetés is jó, csak ne a párna alatt tárolja, ne látraszólón, és ne közönséges banki lekötésben. Kérjük akkor is tegye ezt, ha esetleg 1-2%-al alacsonyabb a kamata. Miért ? Ugyanazért, amiért nem okoz kárt másnak (és végül is magának) azzal sem, hogy az utca közepére önti a szemetet: még akkor is, ha önnek az lenne a legolcsóbb.

Szerencsére az állampapírok kamata általában a legmagasabb lekötött betéti kamattal vetekszik, magasabb kamatot csak azokra a betétekre adnak, amik nagy részét ön számára is kockázatos befektetésekbe teszik. A látraszóló és a lekötött betétben _álló_ pénz nagyon nagy kárt okoz a társadalomnak.

...

Mivel a cégek a fogyasztói árakban önre hárítják a hitelkamatköltségeiket, végül is ön fizeti azt a kárt (ami a bankok haszonélvezőinek egy parazita haszon)."

Eddig az idézet. A cikk üzenete tehát valami olyasmi akar lenni, hogy senki ne tegye a pénzét bankbetétbe, mert így a bank majd nem tud annyit hitelezni, így csökken az összadósság, és az milyen jó lesz nekünk embereknek, hiszen nem kell a bankoknak annyi kamatot kifizetnünk, hiszen a gazdasági szereplők úgyis ránk, fogyasztókra terhelik át az általuk felvett hitelek kamatait is.

Mindez tök jól hangzik, elsőre akár meggyőző is lehet, de azért kezdjünk el gondolkodni kicsit a javaslaton.

Tegyük fel, hogy mindenki így tesz az országban, mindenki állampapírban tartja a megtakarításait, így elvileg a bankok nem tudnak majd hitelezni annyit. Azért csak elvileg, hiszen a Magyarországon működő bankok többsége multinacionális, tehát több országban is tevékenykednek. Hitelezni kétféle módon tudnak, vagy betétjeik után, a törvények által meghatározott (tartalékráta) mértékig, vagy ha fenti okok miatt a hazai bankbetétjeik megszűnnek, akkor a bank könnyedén megteheti, hogy anyavállalatától tőkét kér (értsd más országok bankbetétjeiből irányít ide valamennyit), és abból hitelezik.

Ebből is látszik, hogy egy ilyen országos 'bankbanemteszemapénzem' akcióval csakis magunkat szívatjuk meg, a banki hitelezés gond nélkül folyhatna tovább, tehát a kamatokat ugyanúgy fizetnünk kellene, sőt könnyen elképzelhető, hogy még többet, hiszen az anyabankok valószínűleg csak akkor fogják ide átpumpálni a tőkét más országokból a hitelezéshez, ha a többi országnál magasabb kamatokat ígérünk nekik.

Ráadásul duplán is szívatjuk magunkat, hiszen ahogy a link is említi, előfordulhat, hogy bankbetét híján 1-2%-kal alacsonyabb kamatot kapunk csak megtakarításaink után. Egy országos kampánnyal tehát nem megyünk semmire, a globális bankok ellen minimum világméretű akcióra lenne szükség ahhoz, hogy hitelezési tevékenységüket korlátozni lehessen.

Ha azonban sikerülne ezt a világméretű akciót tető alá hozni, akkor viszont hamar közbeszólna a piac!

Egyeseknek ugyanis időnként – a megfelelő önerő hiányában - hitelre van szükségük. Lakást, autót akarnak venni, a cégek beruházni szeretnének, satöbbi. Két lehetőseg adódik:

1. A ’nemteszemabankbaapénzem’ akció kibővül egy ’nemveszekfelhitelt’ akcióval. Ilyenkor persze elkezd csökkenni a gazdaság, hiszen ha a hitelre vásárlók kiesnek és csak a készpénzesek maradnak, akkor kevesebb autó, lakás fog elkelni, tehát a gyártók kevesebbet fognak legyártani belőle. A kereslet visszaesése árcsökkenést, akciókat okozna, tehát csökkentené a termelők hasznát, de az összes eladott és legyártott mennyiség is rövid és középtávon mindenképpen csökkenne. Ez pedig elindítja az ördögi kört: A csökkenő keresletet látva a gyártók visszafogják beruházásaikat, amelyhez így nem vesznek fel hitelt, elbocsátanak embereket, hiszen a kisebb termelést kevesebb emberrel is meg tudják oldani. Így viszont megnő a munkanélküliség, még kevesebb embernek lesz pénze készpénzen vásárolni, tovább csökken a kereslet, és így tovább. A folyamat eredményeként csökken az állami adóbevétel is, így az állam adóemelésekre vagy kiadáslefaragásokra kényszerül, ami tovább csökkenti az emberek vásárlóerejét. Ha ezt nem teszi, akkor pedig elkezd növekedni az államadósság, legalábbis egy szintig, amíg bárki hajlandó kölcsönt adni. (Nagyjából ez a folyamat zajlik egyébként most a világgazdaságban, csak az elindítója nem a fenti akció volt, hanem a rossz, visszafizetés szempontjából kockázatos hitelek elszaporodása, így a bankok tőkéjének, hitelezési tevékenységének csökkenése. De ez egy másik téma.)

2. A második lehetőség, hogy nem lesz ’nemveszekfelhitelt’ akció, így beindulnak azok a piaci mechanizmusok, amelyek a ’nemteszemabankbaapénzem’ akció által keltett piaci egyensúlytalanságokat egyensúlyba hozzák. Vagyis, ha a rendelkezésre álló hitelezési összeg lecsökken (értsd hitelhiány alakul ki), akkor azért a hitelt felvenni vágyók elkezdenek versengeni. Biztosan lesznek olyanok, akik hajlandók lennének magasabb (15-20-25-40%-os) hitelkamatot is fizetni, csak hogy hitelhez jussanak, és megvehessék az áhított terméket. A bank ezt látva elkezd magasabb betéti kamatokkal akciózni annak érdekébe hogy pénzhez (bankbetéthez) jusson, és azt még magasabb kamattal ki tudja hitelezni és így nyereségre szert tenni. Ha tehát a bankbetét kamatelőnye az egyéb befektetési formákkal szemben elkezd növekedni, az valószínűleg kikezdené a ’nemteszemabankbaapénzem’ akciót, hiszen 10-15-20%-os banki betéti kamatokat látva biztosan lennének akik meginognak. Ráadásul a megingók potyautasként jól járnának a magas kapott kamatok miatt, mások meg, akik tartják magukat az akcióhoz egyre nagyobb lúzernek éreznék magukat. A pénzpiaci egyensúly tehát valószínűleg hamar helyreállna. Elképzelhető persze, hogy maradnak elszántak, de ez csak arra jó, hogy a fentiek alapján némileg visszafogják a banki hitelezés potenciális nagyságát, és némileg növeljék a banki betéti- és hitelkamatokat. Ergó mindenki rosszabbul jár.

Tehát ez a’nemteszemabankbaapénzem’ akció egy érdekes játékelméleti szituációt hozna létre, de látható, hogy a kimenet egyik esetben sem pozitív az emberekre nézve.

Szánom ezt az írást nemcsak Szakály Györgynek, hanem mindenkinek aki találkozik az általam kritizált írással, vagy valami hasonlóval. Nyugodtan linkeljétek ellenérvként. Én itt a blogon bárkivel hajlandó vagyok megvitatni ezt a dolgot, mert bosszant, hogy folyamatosan előkerülnek olyan demagóg, félrevezető írások a netről, ami alkalmas a bankok elleni hangulatkeltésre, ugyanakkor bődületes és semmire nem jó javaslatokkal állnak elő. És kicsit az is bosszant, hogy egyesek ezt tényleg komolyan gondolják.

Félreértés ne essék, nem fogom én a bankok és bankárok pártját, mert miért is tenném, ugyanakkor azt gondolom, hogy káros folyamatok ellen úgy lehet sikeresen fellépni, ha megértjük azt az adott folyamatot, és megtaláljuk a megfelelő beavatkozási pontot. Persze játszhatjuk azt, hogy amit nem értünk azt megszüntetjük, de ez sok jóra szerintem nem vezet. Az idézett írásban kilátásba helyezett Kánaán pedig egészen biztosan nem fog bekövetkezni.