Jó lenne tudni, hogy mely jövedelmi sávot tekinthetjük alsó-, közép- és felső osztálynak. Ez a kérdés azért lett most érdekes, hiszen a miniszterelnökünk a középosztályt helyezte tegnapi évértékelő beszéde középpontjába, miközben korábban leginkább szegényekre és gazdagokra osztott társadalomban zajlottak a viták.

Próbáljuk az egyes osztályokat most elsősorban jövedelmi helyzet alapján definiálni! A januári posztsorozatomban egy kétgyerekes kétminimálbéres családot próbáltam szimulálni, akiknek a havi nettó jövedelme mindennel együtt 168ezer forint. (Megjegyzem messze nem ez a legalsó jövedelmi szint az országban.) Miután a kísérlet során az jött ki, hogy ebből a pénzből csak igen-igen nehezen lehet kijönni, önálló lakásra és kocsira nemigen futja belőle, holott éppen ez lenne a középosztály egyik jellemzője, én azt mondanám, hogy a középosztálybeli család havi jövedelme az említett nettó 168 ezer forintnál minimum havi nettó 50-60ezerrel magasabb. Ekkora jövedelem minimum kell ahhoz, hogy józan és takarékos életvitel mellett középtávon megteremthető legyen egy önálló egzisztencia. És akkor ez még egy nagyon alsó középosztálynak tekinthető. Az ez alatt kereső családok értelemszerűen tekinthetők alsó osztálynak.

Jó kérdés az, hogy hol húzódik a középosztály felső széle, vagyis hol lenne az a jövedelmi határ, amely felett esetleg be lehetne vezetni úgy egy második jövedelemadó kulcsot, hogy az már ne a középosztályt, hanem a felsőosztályt terhelje. Talán nevezhetjük a középosztály és a felsőosztály határának azt a szintet, amikor a család egy 100-140 nm-es jó minőségű családi házban lakik, két autó áll a ház előtt, évente kétszer telik külföldi nyaralásra, ezen kívül a hosszú hétvégéken belföldi utakra. Márkás ruhákban járhatnak, és érdeklődési körtől függően nem okoz gondot havi néhány alkalom moziban, színházban, vagy éppen étteremben, kiállításon, vagy vidámparkban eltölteni az időt. És mindezen felül még havi 100-200ezer forint megtakarításra is képesek. Ez az összeg elég arra, hogy évtizedek alatt 10-20 millió forintos szabad vagyonuk felhalmozódjon, ugyanakkor kevés a felsőosztály velejárójának tekinthető luxusyacht, luxusnyaraló, helikopter… stb eléréséhez.

A középosztály felső jövedelemhatárát ezek alapján én valahol havi nettó 800-900ezer forintra taksálom. Akinek havonta ennél több becseng, az nyugodtan nevezhető felsőosztálybélinek, megjegyezve, hogy azért még a felsőosztályban is vannak fokozatok. Ehhez a havi nettó 800-900ezerhez az kell, hogy mindkét kereső a családban bruttó 600-800 ezret keressen. Ezt a bérszintet Budapesten egy sokéves tapasztalattal rendelkező diplomás informatikai, mérnöki, vagy marketing, pénzügyi… stb. végzettségű dolgozó ember kis igyekezettel elérheti, de ebbe a bérkategóriába sorolhatók az alsó és alsó-középvezetők is. Például banki fiókvezető, vagy áruházi osztály- és főosztályvezető.

És persze van még egy réteg, aki anyagi lehetőségeit nézve a középosztályhoz sorolható, mégpedig a vállalkozók. Azok a vállalkozók, akik részben a szürkegazdaságban foglalnak helyet, mert mondjuk időnként számla nélkül dolgoznak, vagy éppen zsebbe fizetnek az alkalmazottaiknak. Ugyanígy középosztálybeli színvonalat érhetnek el azok az alkalmazottak, akik bár minimálbéren, vagy ahho viszonylag közel eső bérre vannak bejelentve, de emellett zsebbe is kapnak pénzt munkaadójuktól.

Én ezenkívül a középosztályhoz sorolnám azokat a vidéki gazdálkodókat, akik az EU-s vagy hazai támogatásokra támaszkodva érnek el jó életszínvonalat és/vagy halmoznak fel jelentős értékűnek mondható agrár termelőeszközöket. (Például borászok, biogazdálkodók, sokhektáros termőföldön gazdálkodó gabonatermelők, nagy létszámú állatállománnyal rendelkező állattartók)

A felsorolásból annyi látható, hogy messze nem a középosztály a legnépesebb osztály Magyarországon, de azért nem is elhanyagolható a létszámuk. Az meg, hogy ez az osztály legyen a kormányzati politika első számú preferáltja, szintén jó kérdés. Az kétségtelen, hogy gazdaságilag ez a legaktívabb réteg, tőlük szedhető be potenciálisan a legtöbb adó, ilyen szempontból fejlődésük elősegítése jó döntésnek tűnik.

Kérdés persze, hogy közben mi lesz az alsó osztállyal? Melyik a járható út? Az, hogy előbb felemeljük a középosztályt, aki aztán a hátán felhúzza az alsóbb rétegeket, vagy fordítva. Előbb a középosztály progresszív adóztatásával emeljük fel az alsó rétegeket egy viszonylag magas szintre, és ha ez megvan, csak eztán engedjünk a középosztály adóprésén?

A poszt végére tettem még néhány szavazást, mert kíváncsi vagyok, hogy nagyon mellélőttem-e a középosztály jövedelmi szintjével, vagy mások is nagyjából így látják.

Megj.: Természetesen adott életszínvonal elérése a havi jövedelem mellett függ a lakóhelytől, a családi állapottól és a háztartásban keresők és eltartottak számától éppúgy, mint esetleges egészségügyi problémáktól. Épp ezért nehéz pontos határt szabni, inkább csak sávokat lehet kijelölni, de még azt is nehezen.