Sokszor hallani, hogy Magyarország legnagyobb problémája a múltban felvett államadósság kamatterhe, amely csak idén mintegy 1100 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést. Az ember fantáziája beindul ilyenkor, hogy milyen jó lenne ha nem lenne államadósságunk, egyből megoldódna az ország minden gondja, hiszen lenne extra 1100 milliárd forint a költségvetésben, amit gazdaságélénkítésre, adócsökkentésre, vagy akár jóléti intézkedésekre is simán el lehetne költeni.
Több hírportál főcímoldalon hozta a hírt az elmúlt órákban, hogy 100 milliárd forint kamatot bukik idén az ország csak azon, hogy még mindig nem állapodtunk meg az IMF-fel. Szép kerek szám, nem mondom, könnyű eladni ilyet a médiában.
Mások meg azzal jönnek, hogy őrültség a piaci alapú hitelfelvételt erőltetni 7-9% közötti kamatokkal, mikor pedig az IMF 3-4%-ért adna nekünk kölcsönt. Így számolva még nagyobb bukták jönnek ki.
Sokan továbbmennek, és fenti többlet-kamatterheket összekötik azzal, hogy mindez Orbán Viktor egyeduralomhoz, szabad adó- és gazdaságpolitikához való görcsös és kényszeres ragaszkodásának az ára, teljesen logikátlan és esztelen. Mondhatni egy diktátor hatalmának megőrzéséért kell kifizetnie az országnak ezt a pluszpénzt.
Kérdés, hogy lehet-e így számolni? Én a magam részéről nem hiszek abban, hogy Orbán Viktor despotikus, (ezt a jelzőt Gyurcsány Ferenc használta az imént az ATV-n Kálmán Olga műsorában, aki ezen rezzenéstelen arccal átsiklott, no mindegy) szóval despotikus egyeduralomra, diktatúrára törne amiért semennyi pénzt nem sajnál. Aki ilyet állít az szerintem igencsak elrugaszkodott a realitásoktól, avagy szándékoltan hangulatkeltő. Orbán Viktor demokrata és hazafi! Ezt nem én állítom, hanem Bajnai Gordon mondta el a parlamentben.
Én inkább azt próbálom kifürkészni, hogy ha elvetjük az előbbi drámázós forgatókönyveket, akkor mi lehet az igazság? Hogyan taktikázik a kormány?
A helyzet úgy áll, hogy az államadósságunk forintban számolva nagyjából 20ezer milliárd forint, és ennek az átlagos kamatterhe nagyjából 5,5%. Azért ennyi, mert az államadósság egy jó része kedvező kamatozású IMF hitel, ami lehúzza az átlagot. Namost jelenleg ugye futamidőtől függően 7-9% között tudja az ország megújítani a lejárt hiteleit, amiből sokan arra következtetnek, hogy akkor ez az 5,5%-os átlagos kamatteher elkezd szépen emelkedni. Pedig ez nem feltétlenül van így, mindjárt részletezem, hogy miért, előbb azonban néhány szó az inflációról.
Jelenleg az infláció 5,5%-on áll, tehát ugyanott, mint az államadósságunk átlagos kamatterhe. Ez elvileg azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem is fizetünk reálkamatot az államadósságunk után, hiszen igaz ugyan, hogy évi 1100 milliárdot kifizetünk csak kamatra, az adósságtömeg pedig számszerűen változatlan, csakhogy ez a változatlan adósságtömeg pontosan 1100 milliárd forinttal inflálódik. Tehát amikor 1100 milliárd forint kamatot kifizetünk, az tulajdonképpen nem is kamat, hanem inkább tőketörlesztésnek lehetne nevezni, reálértéken ugyanis ennyivel csökken a tartozás.
No persze ez a gyakorlatban sajnos mégsem így van, aminek az az oka, hogy az államadósságnak csak a fele forintalapú, a másik fele devizában, leginkább euróban áll fenn. Az euró infláció pedig mindössze 2% körül mozog, tehát igaz ugyan, hogy az devizahitelek után kevesebb kamatot fizetünk, viszont a tőketartozás sokkal lassabban inflálódik, mint a forinthitelé. Ráadásul a devizahitelnek még árfolyamkockázata is van. Az állam deviza eladósodottságát pedig ahogy az alábbi ábrán is látható az elmúlt nyolc év szocialista kormányai tornászták fel gyakorlatilag a nulláról egy igen magas szintre. Különösen a 2008-as IMF hitel dobta meg nagyon a szintjét. Igaz ennek egy tekintélyes része ott parkol az MNB megnövekedett devizatartalékai között. A 2008-as csődhelyzet ugyanis pont azért állt elő elsősorban, mert rendkívül alacsonyak voltak akkor az ország devizatartalékai, az IMF-től kapott pénzt elsősorban ennek feltöltésére használtuk fel.
Márpedig az IMF nem forintot ad nekünk hitelbe 4%-on, hanem eurót! Tehát ugyanúgy fizetünk rá jó 2% euróinflációt meghaladó reálkamatot, mint ahogy egy 7,5%-os kincstárjegyre is 2% forintinflációt meghaladó reálkamatot fizetünk. Igazából tehát nem jelentős az a valós kamatteher különbség ami a jelenleg kibocsátott rövid forint-állampapírok és az IMF hitel között van. Ergó a kormánynak a jelenlegi állampapír kamatszintek mellett igenis van némi mozgástere taktikázásra, minél előnyösebb helyzet kiharcolására.
Fel szokott még merülni az az érv, hogy az IMF-megállapodás ténye önmagában csökkenthetni a magyar állampapírok hozamát 0,5-1%-kal anélkül, hogy az IMF-hitelt ténylegesen lehívnánk, pusztán a hazánk iránti bizalom megerősödése okán. Én azért erre a lehetőségre sem vennék mérget. A piac jórészt már beárazta az IMF megállapodást, a jelenlegi kamatszintek annak tudatában alakultak ki, hogy az IMF megállapodás nagy valószínűséggel létrejön. Nem hinném, hogy a megállapodás konkrét aláírásának időpontjában hirtelen esne egy nagyot a hozamszint, azt továbbra is elsősorban a nemzetközi hangulat, és a magyar gazdasági folyamatok, például a konvergencia program megítélése, az államháztartás várható jövőbeli hiánypályája határozná inkább meg. Ezen kívül szükség lenne még a kamatok eséséhez a jegybanki alapkamat jelenleg 7%-os szintjének csökkentésére is, ami viszont pont a magas infláció miatt nem időszerű.
Összességében magam is pozitív hatást várok az IMF megállapodástól, amit remélhetőleg mihamarabb sikerül végre megkötnünk, de azért óriási változást az ország helyzetében nem fog hozni. Szóval én finomabban bánnék az ilyen hangzatos 100 milliárdos kijelentésekkel! Egy 4%-os IMF devizahitel nem feltétlenül kedvezőbb mint egy 7-8%-os piaci alapú forint állampapír. Ezt már az egymillió deviza lakáshiteles honfitársunk is jól tudja.
Az utolsó 100 komment: