Alig nyolc hónapja - tavaly júliusban - a Milla terjedelmes elemzést tett közzé a harmadik politikai pólus elméletéről. Az elmélet szerint mind az Mszp, mind a Fidesz végérvényesen megbukott a magyar politikában, hovatovább, már csak múltidőben lehet róluk beszélni. Egyszersmind a két nagy pártból kiábránduló tömegekre alapozva - így az elemzés - kialakult egy új tömegbázis, amely mint harmadik pólus elegendő lehet arra, hogy kormányzó erőként új minőséget vigyen a magyar politikába.
Az elmélet szerint e harmadik pólus szimpatizánsai alapvetően a bizonytalanok, pártot választani nem tudók, csalódottak köréből kerülnek ki és ez a tömeg akkora, mint az összes többi párt együttes támogatói száma.
Akkoriban egyébként ezt az elméletet viszonylag nehéz volt megcáfolni. A Fidesz népszerűsége mélyponton volt, az ellenzéki pártok (Mszp, Jobbik, Lmp) támogatottsága pedig semennyit sem nőtt a 2010-es választásokhoz képest. Napvilágot látott egy olyan szemléletes népszerűségeket ábrázoló grafikon is, 'Orbán Gyurcsány nyomában' címmel, amely azt vezette le, hogy a Fidesz támogatottságának 2010-2012 közötti alakulása tökéletes párhuzamban áll a Gyurcsány vezette Mszp 2006-2008 közötti mélyrepülésével, következtetésként azt állítva, hogy az Mszp után a Fidesz is törvényszerű módon óriásit bukik majd 2014-ben.
A Nívó blog már akkor jelezte kétségeit e koncepcióval kapcsolatban. Bemutattuk, hogy míg 2006 és 2010 között valóban alapvető változások mentek végbe a pártok támogatottsági viszonyaiban, a semmiből létrejöt két új parlamenti párt (Jobbik, Lmp), és megsemmisült két rendszerváltó párt (Szdsz, Mdf). Viszont a 2010 óta eltelt időszakban egyáltalán nem tapasztalhatóak hasonlóan mélyreható folyamatok, sőt inkább a 2010-es választásokon kialakult erőviszonyok meglepően erős stabilizálódása tapasztalható.
Amint az alábbi táblázatból látszik, 2006 és 2010 között az Mszp támogatottsága 28%-ról 12%-ra csökkent a teljes népesség körében. Az Mszp-től elpártolók kisebbik része a Fideszre szavazott, lehetővé téve számára a 2/3-ados parlamenti győzelmet, nagyobb részük pedig a Jobbikhoz távozott. Az eltűnő Szdsz és Mdf szavazótáborára alapozva pedig létrejött az Lmp tábor - mondta a Nívó blog tavaly.
(Az adatok forrása: a négy nagy közvéleménykutató cég - Medián, Tárki, Századvég, Szonda Ipsos - adatainak átlaga)
Ehhez hasonló mértékű szavazói preferenciaváltozások 2010 és 2012 között egyáltalán nem látszódtak. Igaz ugyan, hogy a 2012-re népszerűségi mélypontját elérő Fidesz sokat veszített 2010-es támogatottságából, az elpártolók többsége azonban nem választott új pártot magának, hanem a bizonytalanok táborát gyarapította:
E nagyszámú bizonytalan táborra alapozta harmadik pólus elméletét a Milla, mondván ha e tömegnek csak egy részét sikerülne megnyerni, az már elégséges támogatottság lenne egy teljesen új erő kormányra kerüléséhez. A Nívó blog viszont azt hangsúlyozta, hogy a Fideszből kiábrándultak többsége valószínűleg továbbra is a Fideszhez áll a legközelebb, csupán annyi történt, hogy a szavazótábor egy része a kormányváltástól úgymond csodát, gyors eredményeket és gyors felemelkedést várt, ami azonban nem meglepő módon elmaradt. Ez csalódást keltett és elkedvetlenítette a támogatók egy részét, akik pártszimpátiájukat letagadva rejtőzködő Fidesz-szavazóként, tehát bizonytalanként jelentek meg a közvéleménykutatók előtt. Erősítette ezt a rejtőzködő attitűdöt az ellenzék, és főként az ellenzéki szimpatizánsok hallatlanul agresszív kritikája, Fidesz-droidnak, agyhalottnak... stb. titulálva a történtek ellenére a Fidesz mellett kitartó szavazókat. Emiatt sokan úgymond cikinek érezhették kormánypártiságukat.
A folytatás azonban fordulatot hozott. A Békemenet sikere és a nemzeti ünnepek kormánypárti tömegdemonstrációi visszahozták a jobboldal magabiztosságát. Ráadásul a várt sikerek is elkezdtek szép lassan érkezni, emberek százezreink, millióinak az életét könnyebbé téve valamilyen módon: végtörlesztés, árfolyamgát, családi adókedvezmények, szocpol és támogatott lakáshitelek visszaállítása, egykulcsos adó, minimálbér emelés, államadósság csökkenés, önkormányzati adósságok átvállalása, foglalkoztatottság növekedése, közmunkaprogramok indítása, nyugdíjemelés, és legújabban a rezsicsökkentés. Csupa olyan területen tapasztalhattak előrelépést az emberek, amelyek a legtöbb gondot okozzák a családoknak: lakáshelyzet, svájcifrankhitel-válság, munkahely, gyermeknevelés. Tehát miközben az általános bérstatisztikák reálbér csökkenést mutatnak, nagyon sok különböző helyzetben lévő család a statisztikákban nem megjelenő célzott anyagi könnyebbséghez jutott akár a gyermekvállaláshoz, a lakáshoz jutáshoz, a munkába álláshoz, vagy éppen a gyermekneveléshez, hiteltörlesztéshez kapcsolódóan.
Mindez a népszerűségi számokban is meglátszik. A Fidesz népszerűsége az elmúlt fél évben 4% ponttal 24%-ra nőtt, tehát megindult az elbizonytalanodott szavazók visszavándorlása a Fideszhez, miközben az Mszp-DK 2%-ponttal, az Lmp pedig 3% ponttal 14%-ra illetve 2%-ra csökkent.
Eközben a Jobbik népszerűsége továbbra sem változott jelentősen, az 1%-os csökkenés, véleményünk szerint a Gyöngyösi Márton-féle zsidólistázós beszédnek és a demokratikus pártok arra adott közös válaszának köszönhető. Persze könnyen lehet, hogy ez a csökkenés nem valós, csupán arról van szó, hogy a támadások miatt ezúttal a Jobbik rejtőzködő szavazótábora nőtt a láthatóval szemben. Ezúttal ciki lett jobbikosnak lenni.
Közben párttá alakult az Együtt 2014, amely a közvélemény-kutatók szerint nagyjából 6%-on áll jelenleg a teljes népesség körében. Ez a 6% alig több, mint ugyanezen időszak alatt az Mszp 2%-os és az Lmp 3%-os veszteségének az összege, vagyis a bizonytalanok táborából minimális szavazót sikerült csak az új pártnak maga mellé állítania. Nincs tehát harmadik pólus, vagy ha van, az nem a Milla-Együtt 2014 páros mögött áll.
A fenti táblázatból nagyon szépen látszik, hogy az Együtt 2014 színre lépésével az ellenzéki tábor nagysága nem változott, csupán átrendeződött az Mszp és az Lmp kárára, miközben a bizonytalanok újra a Fidesz felé vették az irányt.
Megalakulása óta sokat változott a Milla/Együtt2014 kommunikációja is. Miután jobboldalról és a bizonytalanok táborából nem sikerült szavazókat szerezniük, nincs más választásuk, mint a baloldallal összefogva az Mszp-vel együtt megpróbálni leváltani Orbán Viktort. Míg korábban a Milla a Fideszt és az Mszp/DK-t azonos vehemenciával támadta, addig ma egyértelműen besoroltak baloldalra, és a Fidesz ellenében, az Mszp-vel szövetségben képzelik el a jövőt és a kormányváltást. A Véleményvezér nevű ellenzéki blog fel is tette a napokban a kérdést: 'Bajnai, vagy Mesterházy? Dönteni kell, mielőtt túl késő lesz.'
A szintén ellenzéki Varánusz blog pedig a Hogyan tovább ellenzék? című írásában már nem az Mszp végleges bukásáról beszél, mint korábban, megelégedne csupán néhány emblematikus szocialista alak, többek között Lendvai Ildikó, Szerekes Imre, Szanyi Tibor) háttérbe vonulásával, úgymond az Mszp megújulásával. Megkezdődött tehát az Mszp és a Milla/Együtt2014 szimpatizánsainak összeboronálása.
Na de mi ez, ha nem pávatánc a javából? Hová lett az elmúlthúszévezés? A Fidesz-Mszp egykutya elv? Mi a fontosabb, az elvek, vagy a hatalom? Úgy tűnik a Milla egyértelműen a hatalom mellé tette a voksát. Az elvei mellett mindössze az Lmp egy része tart ki. Egy kis rész, aki továbbra is vallja, hogy lehet más a politika a két nagy párton kívül. Ebből a paktumból úgy tűnik, egyedül ők maradnak ki, bár a népszerűségi adataikra pillantva nagy árat fizetnek ezért. Beindult tehát a velünk, vagy ellenük kétpólusú, harmadik pólust nem tűrő elv. Emlékezzünk, 2010-ben az Mszp ugyanezen az alapon támadta az Lmp-t, mondván, hogy elszívja tőle a szavazókat, megosztja a Fidesz-ellenes tábort. Mert bizony harmadik pólus helyett ez a két pólus kezd kialakulni: a Fidesz-tábor és a Fidesz-ellenes tábor. Nincs már szó harmadik pólusról, Fidesz-t és Mszp-t egyszerre leváltó tömegről, amely a két bukott párt nélkül is akár 2/3-ados, alkotmányozó többségbe emelhet egy civil-szakértői kormányt. Most már arról van csak szó, hogy talán az Mszp-vel (meg Kókával, Fodorral és más régi Szdsz-esekkel, egy Gyurcsány nélküli? DK-val, meg még ki tudja kivel) összefogva esetleg sikerülhet a parlamenti 51%-ot megszerezni.
Ami még fontosabb, a Millának nem csak a kommunikációja és a politikai stratégiája változott meg. Gazdaságpolitikai téren is pálfordulás következett be. A Nívó blog korábban már számon kérte Bajnai Gordontól, hogy mit tervez a Fidesz által bevezetett illetve újra bevezetett vívmányokkal? Az egykulcsos adóval, a családi adókedvezménnyel, a 3 évre visszaállított GYED-GYES rendszerrel, a nők 40 éves szolgálati idő utáni nyugdíjával, a visszaállított szocpollal, és kamattámogatott lakáshitelekkel? Ezek azok a dolgok, amelyeket az emberek nagy többsége, vagy relatív többsége támogat és egy jó részét pont a Bajnai-kormány szüntette meg 2009-ben.
Bajnai Gordon februárban bemutatta gazdasági programját amely lényegében megtartaná a matolcsyzmus majdnem minden elemét: a bankadót, a tranzakciós illetéket, a munkahelyvédelmi akciótervet, a pedagógus életpálya modellt. Tulajdonképpen egyetlen ponton változtatna: Újra bevezetnének egy a korábbiaknál jóval lightosabb verziójú, 8-9 ezer forintos adójóváírást, amelynek fedezetét egy felső szja kulcs bevezetésével teremtenék elő. Egy ilyen változtatás társadalmi igazságosságán lehet elmélkedni, de hogy ez lényegi fordulatot nem jelent a gazdaságpolitikában, az biztos. Hogy ettől nem fog fellendülni a gazdaság, az is biztos.
Legújabban pedig az Együtt2014 már a populizmus-versenybe is beszállt, hiszen állításuk szerint a Fidesznél sokkal nagyobb és "igazságosabb" rezsicsökkentést terveznek hatalomra jutásuk esetén. Közben meg az újságíróklubos Avar János azon kesereg, hogy hogyan lehet az, hogy az Mszp abba bukott bele, hogy túl sokat adot a népnek, amiből aztán egy kicsit vissza kellett venniük, miközben a Fidesz meg azért úszik a népszerűségben, mert most egy kicsit visszaadott abból a sok mindenből, amit az elmúlt 3 évben elvett a lakosságtól?
Tehát a Milla az Mszp-vel szövetkezne és a populizmus felé fordul. Meglátjuk, hogy sikeres lesz-e ez "B" terv, miután az eredeti koncepció úgy tűnik, hogy megbukott. A Nívó blog szerint ez zsákutca. A civil mozgalom így önmaga paródiájává válik. És Ön szerint? (Az online szavazáshoz tovább a blogra.)