A szegénység egy igen nehéz dolog, már ami a dolog statisztikáját illeti. Egyfelől azért, mert definíciószerűen nagyon nehéz meghatározni azt a pontot, azt a jövedelemforintot, illetve annak hiányát, amelytől kezdve valaki már szegénynek számít, vagy még éppen nem számít szegénynek. Valószínűleg nincs is ilyen pontos és objektív határ, hiszen van olyan ember aki ugyanakkora összegből urasan megél, és olyan is, aki nyomorog. Sok oka lehet ennek az életkortól, lakhelytől, családi állapottól kezdve különböző betegségekig, véletlen balesetekig, vagy éppen sorozatos balszerencséig, rossz munkapiaci döntésig, válásig, gyermekvállalásig, a lakáshitel kamatainak alakulásáig, vagy egészen egyszerűen csak azért, mert az egyik ember jobban be tudja osztani a pénzt, míg a másik kevésbé.
Ha az utca emberét, vagy éppen a blogunkon szörfölő olvasók egy halmazát megkérdeznénk arról, hogy szerinte ki a szegény, valószínűleg nagyon sokféle választ kapnánk. Másfelől nézve az is lehet, hogy aki mondjuk Luxemburgban szegénynek számít, ottani minimálbért keres, az nálunk a felső tizedbe tartozna, vagy éppen aki nálunk szegénynek számít, az tőlünk keletebbre fényűző életmódnak számít.
Szerencsére van azonban egy objektívnek mondható metodika, amelyet az Eurostat dolgozott ki, és statisztikáiban alkalmaz valamennyi tagállamára vonatkozóan. Egy a mérce azt mondja, hogy az számít szegénynek, akire az alábbi kilenc kritériumból legalább három ráillik:
-
Hitel-, vagy jelzáloghitel törlesztéssel késedelemben vannak
-
Képtelenek váratlan kiadásokat fedezni
-
Nincs telefonjuk anyagi okok miatt
-
Nincs színes televíziójuk anyagi okok miatt
-
Nincs mosógépük anyagi okok miatt
-
Nincs autójuk anyagi okok miatt
-
Képtelenek legalább egy hetes nyaralásra menni
-
Képtelenek húst enni minden második nap
-
Nincs megfelelő fűtésük
Persze ezzel a módszertannal is lehet vitatkozni, hiszen ízlés kérdése, hogy az akinek nincs autója, nem telik nyaralásra és nem tud fedezni váratlan kiadásokat, az szegénynek számít-e, miközben van egy háza, amire adott esetben pontosan tudja fizetni a devizahitelét, van egy okostelefonja, színes tévéje, mosógépe, és minden másnap húst eszik.
Mindegy! Az kétségtelen, hogy ez a módszertan kiválóan alkalmas arra, hogy hosszabb időszakokat vizsgálva következtetéseket lehessen levonni a szegénység dinamikájára és kiterjedésére vonatkozóan, vagy éppen ugyanezen kategóriák mentén összehasonlíthatóvá tegye az egyes országok szegénységi viszonyait egymással.
Azt is tudjuk, hogy az Eurostat az egyes tagállamok statisztikai hivatalaitól kapott adatok, felmérések alapján teszi közzé a tagállamok - és így Magyarország - szegénységi adatait. A történet tehát egyértelműnek tűnik, mégis időről időre kitör a vita a szegénység alakulásával kapcsolatban. Konkrétan az ellenzék szerint történelmi csúcsokat dönt a szegénység, míg a kormány szerint a válság előtti szintre sikerült leszorítani. Azt tudjuk, hogy statisztikákkal mindent, illetve mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani, de azért az Eurostat által meghatározott objektív mérce sok vitát el tud dönteni. Az ellenzékiek a szegénység brutális növekedéséről beszélnek, és bírálják a Fidesz-kormányt, miszerint mindezt az ő intézkedéseik okozták, úgymint a "nemmegszorítások", az "egykétkulcsos adó", a közmunkások alacsony bére, a segélyek szigorítása... stb. Számukra az elmúlt nyolc év eladósodása, a gazdasági világválság tabutéma és terelés ebből a szempontból, ellenben előszeretettel emlegetik a munkanélküliségi segély folyósítási időtartamának csökkentését, vagy a minimálbér és a létminimum közötti olló nyílását. (Megjegyzendő, hogy ez utóbbi egy újabb értelmezése a szegénységnek, és nem egyezik az Eurostat módszertannal.) Eközben a kormánypártiak a beinduló és már jó ideje tartó gazdasági növekedéssel, a foglalkoztatottság növekedésével, a munkanélküliség csökkenésével, a reálbérek és reálnyugdíjak növekedésével, az alacsony inflációval, a segély helyett több pénzt ígérő közmunka elterjedéséről beszélnek, valamint arról, hogy a szegénység növekedése a 2008-as gazdasági válság kitörésekor indult növekedésnek, nem pedig a 2010-es kormányváltáskor. Valamint arról, hogy a szocialista kormányok eladósodáshoz vezető, hitelből "nagy jólétet" teremtő gazdaságpolitikája fenntarthatatlan volt, sőt visszájára fordult, és már a Fidesz-kormányra hárult az a feladat, hogy az évtizedes magas költségvetési hiányok korszakából, és az EU-s túlzottdeficit eljárásból áldozatok árán, de kivezesse az országot, ami nem mellesleg sikerült is.
Tény, hogy 2013 óta a GDP nő, a foglalkoztatottság nő, a munkanélküliség csökken, a reálbérek nőnek, a költségvetés egyensúlyban van, az infláció alacsony, sőt egy ideje már a korábban sokat kritizált beruházási ráta is nő. Mindez pedig - szól a kormánypárti érvelés - előbb-utóbb a szegénység csökkenéséhez kell, hogy vezessen. Tulajdonképpen mostanra az egyetlen "csúnya" adat a szegénységi ráta alakulása maradt a kormányt gazdasági vonalon bírálni akarók egyetlen mentsvára. (Amellett persze, hogy az európai leggyorsabb gazdasági növekedési ütemünk néminemű lassulását jövendölik, ami valljuk be nem túl ütős érv.) Nézzük is meg az Eurostat adatait a szegénységgel kapcsolatban:
Az ábrán az látható, hogy az Eurostat fogalmai szerint szegények aránya 2008-ig csökkent, majd 2009-től a válság kitörésétől kezdve folyamatosan növekszik, és növekedett a Fidesz kormányzásának minden eddigi, adattal lefedett évében is.
Aztán a napokban közzétette a KSH is a legfrissebb szegénységről szóló adatait. Azt, amelyek késleltetett közzétételéért szintén sok bírálat érte az elmúlt hetekben a kormányt, mondván valamit rejtegetnek, sunnyognak, nem akarják a tovább romló kínos adatokat nyilvánosságra hozni a választások előtt.
Aztán a KSH most közzétett 2013-as adatai - mit ad isten - nem a szegénység növekedését mutatják, hanem markánsnak nevezhető csökkenését. Nézzük a KSH adatai alapján készült ábráját:
Mennyivel más ez az ábra mint az előző, igaz? Egyfelől a szegénység növekedése itt már nem 2008-ban, a válság kitörésekor kezdett emelkedni, hanem 2007-ben, a szocialisták által hazugsággal megnyert 2006-os választást követő évben, a választásokat követő őszödi beszéd, és azonnali drasztikus megszorítások következtében. 2008-ban a válság kitörése csak gyorsította ezt a folyamatot, amely folytatódott egészen a 2010-es kormányváltásig, amikor már 23,1%-on állt a mutató. A szegénység terjedése a kormányváltás után is tovább folytatódott, ami egyaránt magyarázható az elhúzódó válság 2012-es újabb mélypontjával, valamint a költségvetési konszolidációval, a túlzottdeficit eljárásból való kikerülési kényszer miatti további megszorító lépésekkel. 2013-ban azonban fordulat következett be a gazdasági növekedés beindulásával, és a foglalkoztatottság/munkanélküliség látványos javulásával párhuzamosan. Így 2013-ra a szegénységi ráta tulajdonképpen visszatért a 2010-es kormányváltáskori szintjére, és feltételezhető, hogy a 2014-2015-ben a tovább gyorsuló gazdasági növekedés, a választási intézkedések, valamint a tovább javuló foglalkoztatottsági-, reálbér-, és munkanélküliségi adatok, valamint a rezsicsökkentés és a devizahiteles mentőcsomag, újabban a benzináresés hatására tovább csökken majd. Orbán Viktor el is ejtette tegnap a Blikknél tartott csetelős fórumban, hogy a szegénység már a válság előtti szinten lehet. "Megjegyzem, hogy ön nem a legfrissebb Eurostat-adatokat használja. A számadatok ugyanis arról tanúskodnak, nemhogy nőtt a szegénység, hanem közel negyedmillióval csökkent, és sikerült a gazdasági válság előtti szint alá szorítani a nélkülözők arányát." - mondta Orbán.
A felületesen tájékozódó újságírók, bloggerek persze könnyen félreértelmezik az elsőre egymásnak ellentmondó Eurostat és KSH adatokat, és valótlanságokkal, dezinformációkkal tömik tele az internetet. Azonban ha figyelmesen összevetjük az Eurostat és a KSH adatokat, láthatjuk, hogy az adatok tulajdonképpen évről-évre egyezést mutatnak, csak éppen egy év elcsúszással. Amit az Eurostat 2008-as adatként közöl, az a KSH-nál 2007-es adat, és így tovább. Az anomália kulcsát pedig maga a KSH oldja fel, illetve azért szerencsére volt egy-két újságíró, aki észrevette ezt. Mégpedig: "Elemzésünk e vizsgálat 2014-ben gyűjtött, előzetes adatain alapul. Az adatfelvételre 2014. március 1-je és 2014. április 15-e között került sor, amelynek során 9220 háztartási kérdőívet töltöttek ki a válaszadók, valamint 19 121 személyi interjú készült e háztartások 16 éves és idősebb tagjaival. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a kérdések a legnagyobb kérdésblokkok, vagyis a jövedelmi és a fogyasztási adatok esetében a kérdezést megelőző évre vonatkoztak. Kiadványunkban következetesen azt az évet említjük, amelyre az adott adat vonatkozik. Ez annyiban eltér az Eurostat adatközlési gyakorlatától, hogy az Eurostat mindig a kérdezés évét tünteti fel, nem a vonatkozási évet." - írja a KSH.
Tehát a KSH által kimutatott és most közzétett legújabb szegénységi adat 2014 elején megtörtént adatfelvételre alapoz, amelyben a kérdések (mosógép, nyaralás, fűtés... stb) 2013-ra vonatkoztak. Ergo azt kutatták, hogy milyen volt a szegénység 2013-ban. Az Eurostat viszont az adatfelvétel évét tünteti fel statisztikáiban, tehát az Eurostatnál a 2012-re vonatkozó, 2013 elején feltett kérdések eredményét közli 2013-as adatként, és a most megjelent 2013-as KSH adatok, amelyek 2014- elején lettek felmérve majd a 2014-es Eurostat adatokban fognak megjelenni hamarosan. Ellentmondás ezzel feloldva. Egyszersmind az ellenzékiek által épített újabb demagógiába hajló, dezinformálásra alkalmas, érzelmekre ható kártya(ments)vára is összeomlóban van. 2018-ig, a következő választásokig sok év van ám még. Sok ideje van addig még tovább csökkennie a szegénységnek. Reméljük csökkenni is fog. Nem csak a válság előtti szintre, hanem még mélyebbre.