A legújabb terv alapján nem a svéd, hanem a német nyugdíjrendszerhez hasonló, gyermekvállalást jutalmazó nyugdíjrendszert vezetne be kormányunk.

Az új nyugdíjrendszer lényege, hogy – leegyszerűsítve – mindenki annyi nyugdíjat kap vissza, amennyi nyugdíjjárulékot aktív korában összesen befizetett. Ha például egy dolgozó élete során 15 évnyi havi nettó átlagbérnek megfelelő nyugdíjjárulékot fizet be, akkor nyugdíjba vonuláskor – feltételezve, hogy a várható nyugdíjban töltött idő 15 év lesz – éppen az érvényes nettó átlagbért kapja nyugdíjként. A képletből látszik, hogy a leendő nyugdíj a következő dolgoktól függ:

munkabér nagysága,

munkával töltött évek száma,

nyugdíjba vonuláskor érvényes várható hátralévő élettartam (ez utóbbi nem személyenként, hanem nagy átlagként megállapítva)

nyugdíjba vonuláskor érvényes nettó átlagbér.

Ez idáig nagyon korrektnek tűnik, hiszen biztosítja, hogy kitől mennyi nyugdíjjárulékot vontak le, vagyis ki mennyivel járult hozzá aktív élete során az akkori nyugdíjasok nyugdíjához, ő is pont annyit fog visszakapni (átlagos élethosszot feltételezve) a társadalomtól.

A gond a rendszerrel annyi, hogy nem tudja kezelni azt a nagyon aktuális problémát, hogy a demográfiai változásoknak, és a társadalom általános elöregedésének köszönhetően egyre magasabb a nyugdíjasok aránya az éppen aktívakéhoz képest, vagyis hogy az éppen aktív réteg nem tudja kitermelni azt a nyugdíjtömeget, amit az előző generáció is befizetett, és így nekik nyugdíjként járna.

Ezt a problémát is kezelné azonban az új ötlet! Ez azonban már morálisan vitathatóbb. Az ötlet szerint a fent vázolt nyugdíjképletre ugyanis vonatkozna még egy korrekciós tényező, miszerint a kiszámolt nyugdíj csak azoknak járna, akik két gyermeket felneveltek, vagyis a maguk részéről biztosították a társadalom azonos szinten történő reprodukcióját, mondhatni biztosították azokat az utódokat, akik majd öregkorukban a nyugdíjukat kitermelik. Akik kettőnél kevesebb gyermeket neveltek fel, azoknak 1-nél kisebb szorzóval szorozzák, akik pedig 2-nél több gyereket neveltek, azoknál pedig 1-nél nagyobb szorzóval szorozzák fel a kiszámolt nyugdíjukat, és azt az összeget kapják nyugdíjként.

Ezzel a rendszerrel mindenki számára világossá válna, hogy a nyugdíjjárulékfizetés nem öngondoskodás, hanem a generációk közötti szolidaritást jeleníti meg. Öngondoskodásra pedig az önkéntes pénztárak állnának rendelkezésre, ahová azoknak lenne érdemes nagyobb összegeket félretenni, akik vagy kevesebb gyereket vállaltak és így kevésbé járultak hozzá a majdani potenciális járulékfizetői körhöz ezért kevesebb nyugdíjat fog majd kapni, vagy pedig azoknak, akik feketén dolgoznak, így az aktuális nyugdíjasok nyugdíjához nem járulnak hozzá az elvárható mértékben, és ezért fog kevesebb nyugdíjat kapni. A felnevelt gyerekek számával korrigálva tehát egyensúlyba hozható a nyugdíjrendszer, hiszen ha egy generáció a reprodukcióhoz szükségesnél kevesebb gyermeket vállal, akkor automatikusan csökken az adott generációra kifizetendő nyugdíjkiadás, hiszen a gyermektelen, vagy 1 gyermeket vállalók arányosan kevesebb nyugdíjat kapnának.

Nyilván a rendszer finomhangolásra szorul. Például, hogy mi legyen azokkal, akiknek önhibáján kívül nem lehet gyereke? Vagy azokkal akik elváltak, megözvegyültek… stb. Valószínűleg az olvasóink is számtalan további példát fognak majd hozni a hozzászólásokban.

Azonban ha ezeket a kérdéseket megnyugtatóan sikerülne rendezni, akkor a rendszer támogathatónak, és jelen keretek és lehetőségek között igazságosnak is tűnik.

A korábbi nyugdíj témájú posztjaink tapasztalata szerint sokaktól várható a rendszerrel szemben az a kritika, hogy a felosztó kirovó rendszer korrekciója helyett miért nem inkább az öngondoskodáson alapuló rendszerre állunk át? A kritika jogos, hiszen a legigazságosabb (bár cseppet sem szolidáris) rendszer tényleg az lenne, ha mindenki az egyéni számláján összegyűlő összeget kapná vissza nyugdíjas korában.

Egy probléma azonban mindenképpen van ezzel a rendszerrel, mégpedig az, hogy az átállásnak nagyon jelentős költsége van, ugyanis nem tehetjük meg azt, hogy holnaptól mindenki az egyéni számláján gyűljön a tőle levon nyugdíjjárulék, hiszen akkor miből fizetnénk a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját, akiknek ugye még nincs ilyen egyéni számlájuk. Mindenképpen törődnünk kell tehát jelenlegi nyugdíjasainkkal, és emellett kellene az öngondoskodáshoz szükséges összeget is megtakarítani, tehát gyakorlatilag a jelenlegi bruttó bérekből további 34%-ot(!!!) levonni. Ez ugye képtelenség.

Elképzelhető még egy vegyes rendszer is, amilyen például 2010-ig működött az országban, vagyis hogy a nyugdíjjárulék egy része a jelenlegi nyugdíjakra ment el, a másik része pedig az egyéni számlákon öngondoskodási célból gyűlt. De ennek is pont ugyanaz volt a problémája, hogy a jelenlegi nyugdíjakra levont járulékrész nem volt elég az aktuális nyugdíjak kifizetésére. Tehát e vegyes rendszer fenntartása esetén két intézkedés között választhattunk volna: Vagy csökkentjük a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját kb. 1/3-adával, vagy pedig további 10% nyugdíjjárulékot vonunk le a bérekből. Egyik sem szimpatikus megoldás rövid távon, viszont ez az ára a hosszú távú részbeni öngondoskodási rendszerre való átállásnak. Megjegyzendő, hogy ezt a 10% további bérlevonást fölösleges kötelezővé tenni. Választhatnánk a német rendszert, és aki emellett szeretne öngondoskodni, az magától is berakhatja a pénzt egy magánnyugdíjpénztárba, aki meg magasabb nyugdíjra számít, mert mondjuk sok gyereke, és/vagy magas fizetése van, az nem érzi ennek szükségét, hiszen ő nem előtakarékoskodással, hanem utódok nevelésével gondoskodott öregkoráról. (Jegyezzük meg, hogy a germekvállalás sok pénzbe kerül ám, főként ha két-három gyerek van.) Harmadik választás az a fenntarthatatlan út, ami 2010-ig jellemezte MAgyarországot, hogy a mai nyugdíjak kifizetéséhez hiányzó összeget az állam hitelből fedezné, ami az államot eladósítaná, amit majd a következő generációnak kellene megfizetnie. (Ergo felélnénk a gyerekeink jövőjét.- Megjegyzem ez kevésbé izgatja azokat, akik nem akarnak gyereket vállalni.)

Elvileg persze ott van még az a lehetőség, hogy a korrupciót kellene megszüntetni az országban, és az így keletkező összegek megoldhatnák a problémát, de ilyen utópisztikus álomra gondolom senki sem szeretné alapozni nyugdíjas biztonságát.

Szóval nagy vonalakban ezek a lehetőségek vannak. Ezt teszem fel ma szavazásra: