Droli tegnap remek posztot írt Hisztiország címmel. Remélem nem követek el nagy hibát, ha úgy foglalom össze az írását, hogy a magyar választópolgároknak mindig az aktuális kormány politikájával van bajuk, és emellett a mindenkori ellenzék politikáját mindig jobbnak tartják. Azért aktuális ez a dolog, mert egyre többször hallom, olvasom és is, hogy a Fidesz jelenlegi politikájánál bizony még az elmúltnyolcév Mszp-s gazdaságpolitikája is jobb volt.

Ezt a kérdést szeretném most körbejárni, illetve mivel már rögtön a címben állást foglaltam a kialakult véleményemet szeretném alátámasztani. Tehát igen, egy „kormánymosdató” posztot olvashatnak kedves olvasóink, úgyhogy aki ezekre a szempontokra nem kíváncsi, az ne is olvasson tovább, mert nem tudok garanciát vállalni a vérnyomására. :)

Természetesen ha valakinek építő jellegű ellenvéleménye van, vagy új szempontokkal árnyalná az általam felvázoltakat azt – a korábbi posztokhoz hasonlóan – nagyon szívesen megvitatom a hozzászólások között bárkivel.

Továbbá arra szeretném felhívni még a figyelmet, hogy a poszt a rendszerváltás óta eltelt időszakot tárgyalja, tehát javaslom, hogy az értékelés nem csak kizárólag a heves aktuálpolitikai csatározások által elhomályosított szemüvegen keresztül értelmezendő, hanem egyféle madártávlatból, kitekintésként.

Lássuk az első grafikont:

A kék vonal a GDP alakulását mutatja, az 1989-es értékhez képest (Forrás: KSH). A piros vonal pedig a bruttó államadósságot, szintén az 1989-es GDP nagyságához viszonyítva (Forrás: Eurostat). A hátteret az éppen regnáló kormányok alapján színeztem be, hogy könnyebben láthatóvá váljon az egyes kormányok tevékenységének eredménye. Fontos még megjegyezni, hogy a GDP éves adat, az államadósság pedig az adott év végi állapotokat mutatja, kivéve a választási éveket, ahol a kormányváltásokhoz legközelebb eső június 30-i állapotokat tüntettem fel szintén annak érdekében, hogy az egyes kormányok alatti változások minél korrektebben látszódjanak. Látható, hogy a GDP a rendszerváltást követő néhány évben jelentősen csökkent, majd nagyjából 1994-től kezdődően egy stabil növekedésbe kezdett. 2001-ben értük el újra a rendszerváltáskori szintet, majd tovább növekedve 2008-ra már 27%-kal sikerült meghaladni az 1989-es értéket. Ekkor jött a válság, ami 2009-ben jelentős GDP zuhanást eredményezett, visszaestünk a rendszerváltáskori szint 120%-ára, és nagyjából azóta is ott tartunk.

Elmondható, hogy a rendszerváltáskori remények a gyors felemelkedésről nem váltak valóra, hiszen 22 év alatt 20%-os növekedés szinte észrevehetetlen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezidő alatt a nyugat is fejlődött, még csak felzárkózásról sem beszélhetünk. Tovább árnyalja a képet, hogy közben azért jelentős jövedelem átcsoportosítás történt az egyes társadalmi csoportok között. A rendszerváltással megnövekedtek a társadalmi különbségek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a piacgazdaságra való áttérés következtében a legtöbb helyen megszűnt a kapun belüli munkanélküliség, belőlük tényleges munkanélküli és segélyezett lett, ugyanakkor a valódi értéket teremtő dolgozók munkáját a piac elismerte, az ő bérük valamelyest emelkedett. Még egy hatás a közalkalmazottak bérének alakulása, amely a piaci folyamatoktól jórészt elszakadva a mindenkori költségvetési keretek alapján alakult, ami azt eredményezte, hogy a társadalom értékítélete alapján többre becsült pedagógusok és egészségügyi dolgozók bére lemaradt a kívánatostól. A GDP és a reálbérek alakulását a 2. ábra mutatja. (Forrás: KSH adatok alapján számolta Hanti Erzsébet)

Visszatérve az első ábrához, érdekes képet mutat az államadósság alakulása. Sajnos erre csak 1995-től találtam megbízható adatokat az Eurostat honlapján. Haladjunk kormányonként, és a GDP lakulásával párhuzamosan nézve. A Horn kormány alatt folyamatosan növekvő GDP mellett meredeken csökkenő államadósságot láthatunk, ami elsősorban a privatizációs bevételek államadósság csökkentésre fordításával magyarázható. Tehát a Horn kormány nagy érdeme, hogy növekedési pályára állították a gazdaságot, egyensúlyközeli helyzetbe hozták a költségvetést, és a privátizációs bevételek felhasználásával kezelhető mértékűre szorították le az államadósságot, tehát megteremtették a fenntartható növekedés feltételeit.

Az első Orbán kormány szintén jól dolgozott. A gazdaság fenntartható növekedési pályáját megőrizték, a gazdaság úgy növekedett ebben a négy évben, hogy közben költségvetési egyensúly és alacsonyan tartott államadósság volt jellemző. És mindezt úgy, emellett az 1998-ban induló magánnyugdíj pénztárakban is szépen gyarapodtak a megtakarítások, és jelentős privatizáció sem történt, tehát az állami vagyont is sikerült megőrizni. (A privatizációs bevételek alakulását a második ábra mutatja alább. Forrás: ÁPV, MNV)

A Horn- és az Orbán-kormány tevékenységének köszönhetően 2002-re gyakorlatilag mind az Európai Unió, mint az euróbevezetés kapujába megérkeztünk, hiszen ekkorra már a csatlakozási tárgyalásokon a legtöbb fejezetet lezártuk, és az euróbevezetéshez szükséges maastricht-i kritériumokhoz is közel voltunk. Ami még megjegyzendő erről az időszakról, hogy 2002-re a választások megnyerése érdekében a Fidesz egyértelműen választási költségvetést készített, mondhatni learatta az első három év takarékos kormányzásának gyümölcseit, tehát 2002-ben még a kormányváltás előtt igaz alacsony szintről, de emelkedésnek indult az államadósság. Mindebből egyértelműen látszik, hogy a választások után azonnali korrekciókra lett volna szükség annak érdekében, hogy az ország kedvező helyzete fennmaradjon.

Korrekció helyett azonban jött a Medgyessy kormány „megőrizzük-kibővítjük” politikája és a 100 napos programok. Visszapörgetve a második ábrához látható, hogy 2002-ben és 2003-ban az Orbán-féle választási költségvetésnek, és utána a Medgyessy-féle 100 napos programoknak köszönhetően a reálbér két év alatt 20%-kal emelkedett, a gazdaság lehetőségeit messze túlszárnyalva. És ez az esztelen állapot a későbbiekben sem szűnt meg. Jól látható az első ábrán, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok alatt 2002 és 2008 között a gazdasági növekedésnél az államadósság sokkal gyorsabban emelkedett, tehát végig fenntarthatatlan, eladósodó, magas költségvetési hiánnyal járó időszak volt ez. Mindezt tetézte, hogy az államadósság annak ellenére növekedett meredeken ebben az időszakban, hogy a szocialisták újra felpörgették a privatizációt (3. ábra kicsit feljebb), tehát az állami vagyon is csökkenésnek indult. Hihetetlenül „elkúrt” időszak volt ez, évtizedekre kiható gazdaságpolitikai hiba, mondhatni bűn, hogy a szocialisták (és tegyük hozzá az Szdsz-t) hosszú évek alatt is képtelenek voltak fenntartható gazdaságpolitikát kialakítani. A Fidesz-féle 2002-es választási költségvetést négy további fenntarthatatlan, hitelből finanszírozott választási költségvetés követte. Tegyük hozzá ebből a szempontból eredményesen, hiszen 2006-ban újraválasztották az Mszp-t, aki a választások után rögtön meg is lépte azt, amit négy évvel korábban kellett volna: azonnali kiigazításba kezdtek.

És ekkor, 2008-ban érkezett a gazdasági és pénzügyi világválság, majd adósságválság, ami tulajdonképpen napjainkig tart. A további folyamatok jobb megértéséhez még egy adatsort figyelembe kell vennünk, mégpedig az ország devizatartalékainak alakulását. Alább a negyedik ábrát kiegészítettem a devizatartalék alakulásával (zöld vonal) és az államadósság valamint a devizatartalék különbségéből előálló „nettó” államadóssággal (lila vonal).

Az látszik, hogy a devizatartalék szintje Mind a Horn, mind az első Orbán kormány idején stabil volt, viszonylag szűk sávban ingadozott. Ezt követően 2002 és 2007 között az államadósság növekedésnek indult, mégpedig úgy, hogy a devizatartalékok szintje továbbra is stagnált. A 2008-ban kezdődő válság azért is érte rendkívül sebezhető állapotban Magyarországot, mert az államadósság rendkívül megemelkedett, azonban a devizatartalékok szintje alacsony maradt. Mindez pedig a válság miatt beduguló állampapírpiac következtében hirtelen az adóságkockázatunk megugrásához, és a forint zuhanásához vezetett, ezért kellett gyorsan az IMF-hez fordulnunk. Az is látszik, hogy a 2008 és 2010 között folyósított IMF hitelek tovább emelték az államadósság szintjét (piros vonal), de ez gyakorlatilag a devizatartalékok feltöltésére (zöld vonal) lett felhasználva, nem pedig felélte az ország. Látszik is, hogy a „nettó” államadósság 2008-ban tetőzött, majd a Bajnai-kormány alatt már csökkenésnek indult, a kiigazító lépések eredményeképpen. Bajnai egyéves kormányzása tehát egy eredményes tűzoltásnak tekinthető. Tűzoltás, és nem több. Megszorítások (pl. 13. havi nyugdíj eltörlése) és adóemelések (pl. áfa 20%-ról 25%-ra emelése) kombinációjából álló csomagja az adott helyzetben elégséges volt, de az európai adósságválság hatásainak kivédésére ugyanúgy további intézkedéseket kellett volna tennie, mint ahogy a Fidesz kormánynak is tennie kellett. Tegyük hozzá, 2009 vége, 2010 eleje, tehát a Bajnai-kormány időszaka egyféle békeidőszak volt a válság szempontjából. A gazdaságok világszerte javulást mutattak, úgy tűnt, hogy U alakú válság lesz.

És akkor eljutottunk a második Orbán-kormány időszakához. Sajnos a válság az európai adósságválsággal a W szakaszába lépett, amire a Fidesz unortodox gazdaságpolitikai lépésekkel reagált. Megtörtént a magánnyugdíj vagyon államosítása, részbeni államadósság csökkentésre felhasználása, valamint közvetlenül a lakosságot érintő megszorítások helyett multiadókkal próbálkoztak. A grafikonokról az olvasható le, hogy a devizatartalékok szintje továbbra is magas, és a bruttó és „nettó” államadósság csökkenésnek indult. Itt ugye bezavar a képbe a nyugdíjvagyon, mint egyszeri tétel, valamint a magas forintárfolyam miatt átértékelődő devizában fennálló államadósság. Adósságcsökkentés céljára felhasználható privatizálandó állami vagyon már nem nagyon akad, sőt ugye inkább az állami vagyon növeléséről lehet beszélni a MOL 20%-ának visszaállamosításával. Az államadósság alakulása tehát ellentmondásos, meredek emelkedésről semmiképpen sem beszélhetünk, ugyanakkor egyelőre a csökkenés sem egyértelmű. Ugyanakkor nagy érdem, hogy a költségvetést sikerült egyensúlyba hozni, ami valóban megnyitja az államadósság csökkenésének esélyét a következő évekre nézve.

Összességében én a fő hibát igenis az „elmúltnyolcévben” vélem felfedezni. Az Orbán-kormány véleményem szerint nem jókedvében folytat unortodox politikát, hanem azért, mert nincs túl sok választása. Az unortodox politika alternatívája ugyanis a még nagyobb és közvetlen lakossági megszorítás lenne. Az unortodox politika lényegét gazdasági szempontból én abban látom, hogy ezeket a kiigazítással járó terheket a kormány több-kevesebb sikerrel megpróbálja megosztani a nagy nyereséget termelő, lakossági szolgáltatásokat nyújtó multinacionális vállalatokkal. Tehát azokkal a multikkal, amelyek piaca Magyarországhoz van kötve, így nem tudnak kivonulni csak piacfeladás árán, ami meg nem éri meg nekik még jelen adószint mellett sem.

Na erre mondom én, hogy ha választani kell, a Fidesz gazdaságpolitikája még mindig jobb, mint amit az Mszp-kormányok műveltek korábban. Azzal meg nehéz összemérni, amit jelenleg ajánlanak az ellenzéki pártok, hiszen az nagyjából nulla, alternatív javaslatok helyett voltaképpen a Fidesz bírálatában merülnek ki.

Nagyjából e posztban sikerült összefoglalnom, hogy mi az oka annak, hogy a jelenlegi pártok közül miért továbbra is a Fidesz áll hozzám a legközelebb, vagy ha úgy jobban tetszik, a legkevésbé távol. Egyrészt az első Orbán-kormány egyszer már bizonyított gazdasági téren, másrészt az utána következő szocialista kormányok jó tanulságot szolgáltattak arra, hogy hogyan nem szabad csinálni. A 2002 és 2010 közötti szocialista kormányokban pedig főszerepet játszottak azok az emberek, akik még ma is fontos szereplői az Mszp-nek és a DK-nak. Ez az oka, hogy azt mondom, hogy kösz, de őket nem. Akkor már inkább a Fidesz. A Jobbik ideológiája és stílusa számomra teljeséggel elfogadhatatlan, az LMP viszont jó lenne, ha az lenne, aminek indult. Lelkes környezetvédőként örülnék egy igazi zöld pártnak, csakhát az LMP pont az ökopárt jellegét domborította ki legkevésbé az elmúlt két évben. Ehelyett populista népszavazási kezdeményezésekkel operálnak. Gyakorlatilag egyetlen zöld kezdeményezést nem tudnék említeni, amely mellett az LMP, mint ökopárt kiállt. Több párt pedig nincs, és a választásokig hátralévő két évben már nem is valószínű, hogy lesz.

Mindenesetre felteszem ezt a nagyon nehéz kérdést szavazásra is, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre:

Frissítés:

Miután az első 200 beérkezett szavazat 80%-a azt mondja, hogy ennél még az Mszp is jobb volt, szeretném tovább kutatni ezt a dolgot egy második szavazással: