Kedves Gyuri!

Bevallom, vegyes érzésekkel olvastam a hírt, miszerint mostantól te gazdaságot fogsz fejleszteni, és a cél a növekedés beindítása lesz. Igen, vegyes érzésekkel, mert jól tudom, hogy mit jelent ez. Jobb esetben kitömitek az ismerősök-haverok cégeit némi közpénzzel, rosszabb esetben el is várjátok, hogy ezért a haverok visszajuttassanak valamennyit, legrosszabb esetben meg még az utókor is fizeti a fejlesztéseiteket, mint az SZDSZ autópályáit. Sajnos tőletek sem várok jobbat.

De hajolj közelebb, súgok valamit: ha már mindenképpen gazdaságot akarsz fejleszteni, és azt akarod, hogy beinduljon a gazdasági növekedés, akkor fogadd meg a tanácsom: a legjobb gazdaságfejlesztés az, ha az embereknél, vállalatoknál hagyod a pénzt! Tudom, ez így kicsit erősnek hangzik, pláne egy politikus számára, de hidd el, megéri! Majd az emberek, vállalatok "szavaznak" a forintjukkal, hogy mit akarnak, még csak hivatalok sem kellenek ehhez!

Hidd el nekem, ha az embereknél és a vállalatoknál hagyod a pénzt, annak rögtön lesz egy csomó előnye: végre elkezd "élni" a gazdaság, az embereknek lesz pénze fogyasztani, a vállalatoknak fejleszteni, rögtön nő majd az áfabevétel (de most tényleg), csökken a munkanélküliség, stb. Ha esetleg megfelelő jogi környezetet teremtesz mindehhez, nem olyat, mint most van, mikor mindig mindent változtattok, jól sül el a dolog. Persze ehhez csökkenteni kell az állam kiadásait, de hát nem ezt ígéritek mindig, Gyuri? Nem ezt ígéri minden politikai erő? Most legfeljebb teljesítitek.

Gyuri, az a szomorú, hogy már évek óta ugatjuk ezt, és mégsem történik semmi. Pedig ti is évekig ugattátok ezt (8 évig), most mégsem ezt teszitek, sőt éppen ellenkezője folyik, adóemelések és új adók képében. Ellenzékben mindenki olyan okos, kormányon meg hülye, érhetetlen. 

Hagyjátok a pénzt az embereknél! 

Ennél aktuálisabb alkalmat nehéz lenne találni egy jó kis Markos-Nádas kabaréra :-) Szóval 30 éve dolgozik együtt a nagy duó (régebben trió, de hát sajnos Boncz már régen nincs közöttünk), és ennek alkalmából lássunk egy kultúrműsort. Hogyan lehet meg ismerni a kanászt? :-)

Nem lehet könnyű politikusnak és népszerűnek lenni egyszerre, de van néhány politikus, aki erre akaratlanul is rájátszik, és mindent megtesz, hogy népszerűtlen legyen. Kik lehetnek ők, és ki ezek közül a legellenszenvesebb? Összeállítottam egy listát,melyen nemcsak fideszes, de Fideszhez erősen kötődő politikusok is szerepelnek, és a kedves olvasó feladata az, hogy a végén szavazzon. Ja, és még valami: a "főnököt" direkt hagytam ki, mert tartok attól, hogy ha szerepel a listán, néhány "fóbiás" ujja rágyógyul a szavazógombra, és ezzel nem hagy teret a többi ellenszenves politikusnak kibontakozásra az amúgy nem reprezentatív eredménylistánkon :-)

Lázár János, a törtető: A magyar politikus az állam pénzén gazdagodik és nagyzol - ez a sztereotípia gyakran előkerül, és bizony Lázár János rendesen erősíti ezt a tételt. Magánszférában gyakorlatilag nem dolgozott, csak a köz szolgájaként, és sok mindenre telt-telik ebből: Audira, jólétre, vagy jövőbeli komoly hozományra a kölöknek, ahogy ezzel elhíresült beszédében dicsekedett. A költségtérítések egyik legnagyobb haszonélvezője politikai színtéren is nagyon aktív, több jelentős intézkedést is tőle hallottunk először, például a végtörlesztést is ő jelentette be. Gyorsan nyomul a kormányzati ranglétrán, sokak szerint nemsokára miniszter is lehet.

Szíjjártó Péter, a papagáj: Ha az életkort tekintjük, elmondhatjuk, hogy ő legalább tényleg fiatal demokrata, de tetteiben teljesen azonosul az "idősebb" vezérkarral. Ő sem pazarolta tehetségét a magánszférában, hiába, vannak, akik politikusnak születtek... Benne az a szenzációs, hogy szóvivőként bármilyen marhaságot képes elmondani, vagy akár annak az ellenkezőjét is, és nem röhögi el magát közben. Lehet, hogy van önálló véleménye, lehet, hogy amit mond, arról tudja, hogy hülyeség, lehet, hogy ő valójában egy nagyon okos és intelligens fiatalember - csak nem mutatja. Így viszont úgy néz ki, mint egy papagáj: amit mondanak neki, azt szó szerint felböfögi, de semmi több.

Matolcsy György, az álmodozó: Benne az a legszebb, hogy még véletlenül sem azt csinálja, amiről híres. Ő a belső kereslet felpörgetésétől várja a csodát, és ez akár még működhetne is, ennek ellenére megszorít, ami teljesen ellentmond gazdasági világképének. Lehet, hogy nem ő találta ki ezt a rengeteg különadót, ad-hoc módra bedobott intézkedéseket, mint pl. a végtörlesztés, de az ő nevéhez fog fűződni az egész, mivel ő a felelőse. Vajon miért nem nyitja ki a száját, miért nem mondja meg Orbánnak (mint szakember), hogy ezt meg azt nem kéne? Vagy tényleg megőrült, és elhiszi, hogy ezt a kapkodó gazdaságpolitikát elfogadják a gazdasági szereplők? De akár még el is lehetne fogadni a gazdasági intézkedéseit, ha valami koherens egészet alkotnának, és nem módosítanának menet közben többször a játékszabályokon... 

Semjén Zsolt, a protekciós: Valljuk be, hol lenne Semjén, egyáltalán, hogy lenne a KDNP Orbánék nélkül? Sehol. Rejtély, miért cipeli a Fidesz ezt a terhet, talán azért hogy Orbán más frakcióból is élvezhesse a dicséretet, ne csak a sajátjából? Lényegében mindegy: Semjén nem saját erőből került a parlamentbe, bevitték, mint a protekcióst a munkahelyre. Aki olyan helyen dolgozik, ahol van protekciós (pláne "mama kicsi fia" szerepkörben), az tudja, hogy általában az a legjobb, ha az illető csak a fizetését veszi fel, és hülyeségeivel nem zavarja a munkát. Semjén nem ilyen: igyekszik beleszólni mindenbe, és sikeresen hergeli a népet, most például éppen az abortusztémával. Nem kéne.

Schmitt Pál, a toll: Sikeres sportolói és sportdiplomáciai karriert tudhat maga mögött, éppen ezért meglepő, hogy köztársasági elnökként bármit aláír, amit elétolnak, akár még a pogácsát is. Pedig senki nem haragudna meg, ha időként azt mondaná, hogy "erről megkérdezem a szakértőket", vagy  "biztosak vagytok benne, hogy ez jogilag rendben van?" Okosabbnak gondoltam.

Deutsch Tamás, a ráérő: Ha meglátom, mindig a tipikus "eurobürokrata" képe jut eszembe, aki semmit nem csinál, de jó pénzt kap érte. A pártja kiküldte Brüsszelbe "feledésre",de valahogy nem akarja magát elfeledtetni. Aktívan részt vesz a webkettes életben, kommentel, reagál, stb; örömteli,hogy ezt teszi, de óhatatlanul felmerül a kérdés: ennyire nincs dolga? Mindegy, az ő személye már europolitikai kérdéseket is felvet, azaz hogy szükség van-e erre a drága EU bürokráciára, de ez eléggé tabutéma mostanában.

És akkor lehet szavazni! Akit nem elégít ki a fenti lista, írja meg a hozzászólásokban, ki az ő jelöltje, és miért!

A felszínes gondolkodók, de időnként a rutinosak is beleesnek abba a logikai hibába, hogy sémákban gondolkodnak. Bizonyos dolgokat hajlamosak vagyunk kész tényként, egyértelmű igazságként elfogadni csak azért mert sokan mondják, vagy sokszor mondják, vagy hitelesnek tűnő emberek mondják.

Pedig bizony kételkednünk kell. Fel kell tennünk azt a kérdést is egy-egy dolog/intézkedés/esemény megítélésénél, hogy Kinek állt ez érdekében? Emellett persze feltétlenül elő kell kapnunk szakmai- és élettapasztalatunkat illetve józan paraszti eszünket is, és mindent meggondolva-megfontolva kell azt a bizonyos dolgot elhelyeznünk a ’véletlen egybeeséstől’ a ’paranoiás összeesküvés elméletig’ tartó tengelyen. Lehetőleg mindig valahová félútra. Ha valamely szélsőség felé hajlunk, akkor ösztönösen arra kell gondolni, hogy itt bizony vagy megkergültünk már, vagy elfogultak/érdekeltek vagyunk a témában.

Ennyi bevezető után - megelőzendő a parttalan vitákat a kommentsorban – térjünk rá a poszt címében feltett kérdésre!

Az ugye egyértelmű, hogy a kormányon kívül gyakorlatilag mindenki azt mondja, hogy a végtörlesztés káros, mert csökkenti a bankok tőkemegfelelési mutatóját, többlet tartalékolási kényszerbe kerülnek, ezáltal vissza kell fogniuk a hitelezési tevékenységüket, ennek pedig a kisvállalkozások és így a gazdasági növekedés látja majd kárát. Ki ne olvasott volna ilyet mostanában?

További elrettentő érv, hogy a végtörlesztés csak azokon segít, aki a legkevésbé rászorult, hiszen zsebből, vagy forinthitelből meg tud szabadulni rossz hitelétől, jókora árfolyamveszteségtől megszabadulva. Ja és persze a rászorulókon csattan majd az ostor megint, hiszen a forint árfolyama a végtörlesztés következtében száll el, így a maradó CHF hitelesek terhe tovább nő.

Emellett ott van a közgazdasági érvelés, amely a pénzmultiplikátorral érvel, hogy a végtörlesztésből fakadó esetleges 100 milliárdos banki veszteség többszöröse, akár 5-600 milliárd forint hitelkihelyezés is meghiúsulhat, hiszen napjaink pénze hitelpénz, a hitel visszafizetésével megszűnik… stb. Aki kicsit szakmaibb oldalakra téved, az ilyen jellegű érvelésekkel is találkozhat, persze az enyémnél sokkal jobban kifejtve.

Legtöbbször itt meg is ragadunk. Kimarad gondolkodásunkból a ’Kinek áll érdekében?’ kérdésfeltevés, és a józan paraszti logikával gondolkodás. Én ezt most megteszem, vállalva, hogy sokan szakbarbárnak tartanak majd, illetve hogy blogunk nívóját kezdik el feszegetni.

Szóval kinek áll érdekében a végtörlesztés ellen harcolni? Nyilvánvalóan a bankoknak, hiszen ők szenvednek el árfolyamveszteséget. A bankok meg ugye legeslegnagyobbrészt külföldi tulajdonban vannak. (Abba most ne is menjünk bele amit sok okos bankellenes don Quijote harsog, hogy a bank nem is svájci frankot hitelezett, hanem forintot, és most csak nyerészkedik. Maradjunk abban, hogy CHF alapon hitelezett, az alacsonyabb kamatokat kihasználandó. Hogy aztán a bank ezt hogyan fedezte, vagy nem fedezte, mekkora kockázatot vállalt, az az ő dolga. Lényeg, hogy a kamat alacsonyabb a forinthitelnél.)

És mi van az árfolyammal? A Magyar Nemzeti Bank az elején megmondta, hogy a végtörlesztéshez szükséges devizát tartalékából a bankok rendelkezésére bocsátja pont azért, hogy azt ne a piacról kelljen beszerezni és ezzel felborítani a kereslet-kínálati viszonyokat. A végtörlesztés árfolyamhatása tehát elvileg semleges. Aki mást állít, az nem mond igazat, illetve összekeveri a tényleges tranzakciókat a hangulati indíttatású deviza-kereskedéssel. Ami viszont nem más, mint maga a spekuláció. (És itt most a spekulációhoz nem kell semmilyen pejoratív értelmet társítani. Lásd: egy régi-régi írásomat: Spekulatív, vagy termelő kapitalizmus kell?)

Friss hír, hogy a kormány 7,5 millió forintig engedélyezi a munkaadóknak, hogy munkavállalóik részére adómentes juttatást biztosítsanak végtörlesztés céljából, valamint a kormány is hasonló programon dolgozik a közalkalmazottak körében. Ezt persze a bankok rögtön barátságtalan lépésként értékelték, hiszen veszteségeiket tovább növelné.

Ez a dolog tök egyértelmű. A bank rosszul jár, a végtörlesztő pedig jól. Már abban az esetben, ha készpénzből, és nem forinthitelből végtörleszt. Az meg, hogy a kormány további lépésekkel támogatja a végtörlesztést pont azt a kritikát oltja ki valamelyest, hogy csak a gazdagoknak kedvez a dolog. (Egyesek ugye rögtön kiszámolták, hogy mennyit nyer a témán Kósa Lajos, vagy éppen Orbán Viktor. Valószínűleg most ugyanazok verik a palávert amiért Matolcsy Bécsben járt az adventi vásáron, ahelyett hogy panelbe költözne és minimálbéren próbálna megélni zsíros kenyéren és vízen.)

És mit mond a józan paraszti ész? Ha valaki forinthitelből törleszti svájci frankos hitelét, az láss csodát (mostantól változatlan árfolyamot feltételezve) a magasabb forintkamatok miatt pontosan ugyanolyan havi részleteket fog ezentúl is fizetni bankjának, mint eddig. Hogy is van ez? Hogy lehet az, hogy ez az ügylet a banknak veszteség, a végtörlesztés meg a magánszemélynek semmiféle nyereséget nem hoz? Jó tudom: Ha én karácsonyfa céljából egy kétméteres fenyőt húzok ki a földből az nekem ugyanakkora haszon, mintha egy tízméteresből vágom le a legfelső két métert, miközben a fenyőtulajdonosnak más a költsége, de akkor is.

Egy szó mint száz: Ha minden devizahitles tudna most végtörleszteni, akkor a magyar lakosság ezermilliárd forintos tőketartozásától tudna megszabadulni, miközben a külföldi tulajdonú bankok ugyanennyit veszítenének. Ez a lényeg! A többi csak bullshit és rizsa.

Tehát az én receptem: Igenis állami segédlettel végtörlesztetni kell az összes CHF hitelt. Nyeljék csak be a bankok az ezermilliárdos veszteséget. Ez semmi a külföldi nagybankoknak (3 milliárd euró).

Utána jöhet a hiteleség visszaszerzése és a konszolidáció Matolcsy leváltásával, és egy új pénzügyminiszterrel, mondjuk Varga Mihállyal. És a hitelezés sem fog leállni! Miért állna le? A lakossági fizetőképesség és így a fogyasztási hajlandóság megnő, ez piacot teremt a vállalkozásoknak, akik így egyből fejleszteni akarnak majd, amihez hitel kell. És mint tudjuk a tőke oda áramlik, ahol jó jó lehetőséget lát. Az anyabankok rögtön nem kivonni akarják majd a tőkét Magyarországról, hanem egymással versenyezve idehozzák azt. És máris felpörög a gazdaság, csak az adósságtehertől kellett megszabadulni.

Na mit szóltok? Hülyeségeket írtam?

Kovács András Péter a legutóbbi, 2006-os Humorfesztiválon hatalmas sikert aratott a szinglikről szóló magánszámával, csak hát azóta telt-múlt az idő, és ő is megházasodott. Persze a házasélet nemcsak játék és mese, ott is vannak "problémák": erről mesél most a szerző, a tőle megszokott magas színvonalon.

Igen, nem kevesebbet állítok, minthogy a Moody's egy nulla, egy semmi, és Kósa Lajos kislábujjáig sem ér fel, egyéb testrészeiről nem is beszélve.

Bizonyítás: mikor Kósa elmondta a híres "görögös" beszédét, a forint-euró árfolyam 275-ről 288-ig is felment, ami elég jelentős gyengülés, majd 5 %-os. Most, hogy a Moody's bóvliba sorolt minket, a piac tulajdonképpen le sem ... ööö érdekelte az egészet, 0,5%-ot gyengült a forint. Ennél nemhogy Kósa, de még Áder is többet tud! A Moody's-nak pedig küldeném az ismert szurkolódalt a debreceni B szektor előadásában, melyet Kósa is sokszor hallhatott, én meg sokat énekeltem: nincsen hangotok, parasztok, nincsen hangotok! :-)

(U.i.: tudom, hogy senki nem nézi a címkéket, de a félreértések elkerülése végett most azt egyszer :-)

A romák megtámadták a helyi fiatalokat - írta Mick McCaffrey a múlt heti Sunday World ír kiadásában. A történet nekünk, magyaroknak "szokványos": nemrég kb. 30 roma beköltözött egy utcában lévő két házba, és azóta több lopás és betörés is történt a környéken. A helyi lakosok ezt nem nézték jó szemmel, és múlt szerdán délután kettő óra körül öt helyi szóváltásba keveredett pár romával. Ami viszont ezután következett, olyat valószínűleg még  nem láttak: nemsokára megjelent legalább öt felfegyverkezett roma, és baseballütőkkel felfegyverkezve elkezdték üldözni a helyieket - az amúgy forgalmas út sem zavarta őket. Szerencsére a rendőrség (Írországban: Gardai, nem, semmi közük a Magyar Gárdához :-) gyorsan megérkezett, és véget vetettek az amúgy romániai illetőségű romák balhéjának, akik még a rendőrök jelenlétében is próbáltak "emberkedni". Az eredmény: öt roma férfit letartóztattak, és majd a jövőben valamikor ítélet is születik. 

Írországban amúgy egyre többet beszélnek a "koldusmaffiáról", amit szintén romániai romák szerveznek. (Az írek amúgy is szeretnek adakozni, így eléggé jövedelmező lehet ez a biznisz.) A pénzt persze elszedi tőlük a főnök, és hazaküldi Romániába, ahol a hírek szerint "nagy házakat" építenek belőle.

Úgy tűnik, a balhét kereső romák sajnos megtalálták Írországot is... remélhetőleg ez csak egyedi eset volt, mert vannak itt rendes, dolgozó romák is (én is ismerek egy itt dolgozó magyar roma családot), és nem hiányzik, hogy itt is ugyanaz a hátrányos megkülönböztetés érje őket, mint Magyarországon...

Hát ez is eljött. Nem egészen egy évvel és három hónappal blogunk indulását követően megtörtént az egymilliomodik kattintás blogunkra. Stílszerűen épp egy vasárnapi kabaré poszt alatt.

Menet közben nem is tűnt fel mennyien olvastatok már minket, hiszen napi átlagban 2.200 letöltést jelent, de így összeadva fantasztikus nagy szám ez. Ha úgy vesszük, lehet, hogy minden tizedik honfitársunk idetalált már egyszer. Persze ez nyilván nem így van, hiszen vannak visszatérő olvasók, de akkor is, a valós olvasószám, vagyis aki legalább egyszer találkozott már blogunkkal, valószínűleg régen elhagyta már a százezret.

Közben szaporodtak a törzsolvasók is. Hányan lehettek? Nem tudom. Talán 100-200-an. Droli szerzőtársam integratív személyisége és ezt tükröző írásai majd mindenki tetszését elnyerik. Én pedig nagy stílusbeli változáson mentem át az elmúlt bő egy év folyamán, fokozatosan találtam rá az igazi hangomra. Ebben egyébként nagy hatással volt rám más blogok olvasgatása, illetve olvasóink kommentjei. Eleinte akadémiai hangnemű, mondhatni modoros stílusban jelentkeztem, majd ez fokozatosan átment egy sarkosan, sokszor provokálóan fogalmazó, gyakran irónikus hangnembe.

Ez persze sokaknak nem tetszik elsőre, de azért úgy gondolom, hogy aki komoly gondolkodó, az hamar átlát a szitán és elkezdi értékelni.

Lényeg a lényeg, jópár órát eltöltöttünk itt a gép előtt, és jó lenne egy kis visszaigazolás tőletek olvasóktól, hogy's mint értékelitek blogunkat. Aki bátor, az hozzászólásban is leírhatja, aki kevésbé, vagy csak nem ér ennyit neki a dolog, annak alább van néhány tesztkérdés.

Szóval hogyan tovább? Folytassuk?

Brad Pitt és a terrorelhárítók történetét bizonyára mindenki hallotta - lehet, attól félt a rendőrség, hogy megint elsül  Brad Pitt puskája, mondjuk ennyi gyerek után jogosan :-) De vajon milyen lehetett Brad Pitt kihallgatása? Varga Ferenc József jelenetéből ezt is megtudhatjuk :-)

Hát ide jutottunk! Újra az IMF-hez fordultunk. Persze én optimista ember vagyok, úgy gondolom, hogy együttműködésünk a nemzetközi szervezettel biztosan gyümölcsöző lesz, ugyanakkor az IMF által megihletett művész hölgyek és urak véleménye elégé markáns.

És mint tudjuk a művészet erejét sohasem lehet figyelmen kívül hagyni. Mit üzennek nekünk azon népek művészei, akik már korábban az IMF-hez fordultak? Íme:

_________________________

Hát ennyi. A teljesség igénye nélkül. Számomra megdöbbentő és elkeserítő volt az elmúlt egy-két napban az a hihetetlen kárörvendőség és elégedettség, ami itt a blogoszférán folyt. Egyes blogokban valóságos örömtáncot jártak amiatt, hogy Magyarország Orbán vezetése alatt újra az IMF karjaiba kényszerült. Csak gratulálni tudok nekik, álmuk valóra vált.

Mindenesetre mi itt a Nívó blogon nem örülünk! Reméljük, hogy soha nem lesz szükségünk az IMF hitelére, és az ország eddigi és ezutáni erőfeszítései előbb-utóbb meghozzák a sikert. És kedves kárörvendő, hőbörgő bloggertársaim ha a kezüket a szívükre teszik, biztosan tudják: a kutya ugat, a karaván halad. Mégis melyik pártra kellene szavazni, ha lemond a Viktor?