Nagyon nehéz kérdés, hiszen minimálbérből nagyon nehéz félretenni valamennyit. Egyrészt azért, mert tényleg nehéz úgy kihozni a hónapokat, hogy maradjon is a végén valamennyi, másrészt pedig könnyű abba hibába esni/elcsábulni, hogy ha csak ennyi maradt, akkor…

A korábbi posztokban nagy vita volt erről, úgyhogy a mikéntről most nem írnék, inkább arra fókuszálnék, hogy mennyi lenne az a minimális összeg, amelyet mindenképpen félre kellene havonta tenni ahhoz, hogy valamennyire tartani lehessen a nívót.

Az én elképzelésem a következő: (Mondom, most nem térek ki arra a kérdésre, hogy miből, inkább csak arra, hogy mire lenne ez elég.)

Lakáskassza: 10.000 Ft/hó

Előtakarékoskodás a gyerekeknek: 5.000 Ft/hó/gyerek

Takarékoskodás váratlan kiadásokra a havi fixen túl: 10.000 Ft/hó

Nyugdíj előtakarékosság: 10.000Ft/hó/házaspár

Egészségpénztár: havi 5.000 Ft/hó

Ez tehát havonta két gyerekkel számolva 45.000 Ft/hó. Valljuk be, ez két minimálbérből, két gyerek mellett havi 168.000 Ft jövedelemből nem könnyű, de azért játszunk el a gondolattal. Nézzük sorjában:

Lakáskassza, havi 10.000 Ft. Ez azért jó, mert az állam a havi megtakarítás összegét 30%-kal, jelen esetbe havi 3.000 Ft-tal kiegészíti, így egy bankbetétnél, vagy állampapírnál sokkal jobb hozamot lehet elérni kockázatmentesen és kiszámítható módon. Mire elég ez az összeg? Ha például már van egy lakás, akkor érdemes a legrövidebb futamidőt (4 év 4 hónap) választani. Ennyi idő alatt összegyűlik mindennel együtt 650.000 Ft. Ennyit négy évente rá lehet költeni a lakásra állagmegóvás vagy hőszigetelés céljából. Így a meglévő lakás megőrzi, esetleg gyarapíthatja értékét, valamint a rezsiköltség is csökkenhet. Nem mellesleg a komfortérzet is javul, illetve fennmarad. Aki nem rendelkezik lakástulajdonnal, de szeretne, annak érdemes lehet a leghosszabb futamidőt (10 év 3 hónap) választania. Így a futamidő végére 1.640.000 Ft gyűlik össze, ami kedvezményes (6%-os THM) hitellel (havi 33.000 törlesztő részlet további 7 éven át) kiegészíthető 4.000.000 Ft-ra, ami két gyereknél 1.100.000 Ft szocpollal kiegészülve akár már egy kisebb lakás/ház árát is kiteheti (persze nem Budapesten).

A lakáskassza hátránya az, hogy minden hónapban kötelezően rakni kell, különben elvész az állami támogatás. Így ha beüt valami a futamidő közben ami lehetetlenné teszi a megtakarítást, akkor már nem nagyon éri meg. Persze az addig összegyűjtött tőkét és némi kamatot bármikor föl lehet venni.

Előtakarékoskodás a gyerekeknek születésüktől fogva, havi 5.000 Ft/gyerek. Ez szerintem egy nagyon fontos dolog! Megadhatja a gyerekeknek azt a kitörési lehetőséget, hogy tanulhasson, jó szakmát szerezhessen, amivel aztán egy jól fizető állást találhasson. Legmegfelelőbb konstrukció a következő: Minden 2007 után született gyermek számára az állam kiállít egy 40.000 Ft-os babakötvényt, ami szépen kamatozik (kamatadó mentesen) a mindenkori 5 éves állampapír hozamával, ez jelenleg 7-8% körül van. Ezt az összeget egészítheti ki a szülő havi 5.000 Ft-tal, és az állam a szülői befizetést kiegészíti további 20%-kal, tehát gyerekenként havi 1000 Ft-tal. Ha valaki 18 éven keresztül szorgalmasan félreteszi azt az 5.000 Ft-ot, akkor az állami támogatásokkal együtt mai értéken számolva kb. 1,6-1,8 millió Ft lesz a gyerek számláján 18 éves korára. Ebből akár jórészt fedezni is tudja a felsőfokú tanulmányait, amire egyébként valószínűleg nem lenne lehetősége. Előnye a dolognak a lakáskasszával szemben, hogy nem szükséges a havi rendszeres megtakarítás. A szülő akkor helyez el pénzt a számlán, amikor tud, és ara az összegre mindenképpen jár a 10%-os állami kiegészítés. Hátránya, hogy a befizetetett pénzhez a szülő már nem férhet hozzá, csak a gyerek, ha eléri a 18. évét. Ha tehát hirtelen valamire nagyon kellene a pénz, akkor ehhez nem lehet hozzányúlni. Abszurd esetben lehet, hogy nem telik arra sem, hogy a gyereknek enni adjunk, közben meg ott parkol a pénz a számlán. Persze, hogy ez előny, vagy hátrány, azt mindenki maga döntse el.

Takarékoskodás váratlan dolgokra, havi 10.000 Ft. Ez tulajdonképpen nem is igazi megtakarítás, hiszen nem hosszú távra félretett pénzről van szó, jellemzően éven belül felhasználásra kerül, ha például elromlik a mosógép, vagy megbetegszik valaki. És annál mindenképpen jobb, mintha Providentet vagy személyi kölcsönt kellene felvenni.

Nyugdíj előtakarékosság, havi 10.000 Ft. A dolog előnye, hogy a befizetésekre 20%-os állami adókedvezmény jár, tehát a havi 10ezres megtakarítást az állam további 2ezerrel kiegészíti. (Persze a nyugdíjpénztárak általában 5%-ot lenyelnek a dologból, így nagyjából 11.500 Ft a havi megtakarítás. Erre azért van szükség, mert minimálbér után valószínűleg nagyon alacsony lesz majd az állami nyugdíj, így nem árt a felkészülés. Persze ha a jelenben is nélkülözünk, akkor nem vígasztal az senkit, hogy de majd a nyugdíjas időkben kicsit jobb lesz, úgyhogy erre szerintem csak akkor érdemes áldozni, ha valaki tényleg úgy érzi, hogy a havi jövedelméből tudja ezt nélkülözni. Hátránya, hogy a befizetett pénzhez csak 20 év múlva lehet leghamarabb hozzájutni, Illetve lehet előbb is, de akkor jókora büntető tételeket kell fizetni, ami semmivé porlasztja az addig elért hozamokat, sőt akár még többet is.

Egészségpénztár, havi 5.000 Ft. Az a tapasztalat, hogy havi 5.000 Ft minden családban elmegy gyógyszerre egy hónapban (sőt még több is). Így érdemes egészségpénztárat nyitni, hiszen az ide befizetett összegekre az állam 20%-os adókedvezményt ad, tehát kiegészíti az összeget további 1ezer Ft-tal. Pátrány, hogy az egészségpénztár pofátlanul levonja saját költségére a befizetett összeg akár 10%-át, tehát jelen esetben 500 Ft-ot. Így a tényleges haszon csak havi 500 Ft, de azért ez is több a semminél. Tulajdonképpen ez a tétel sem igazi megtakarítás, hiszen a befizetett összeg akár már másnap elkölthető, inkább csak az állami támogatás miatt éri meg egy kicsit, ennyivel is tehermentesítve a havi gyógyszerkasszánkat.

Hát ezekre gondoltam. Persze nyilván az én példámban szereplő két minimálbéres+2 gyerekes család esetén a havi 168 ezer forint jövedelembe mindez nehezen fér bele, így rangsorolni kell.

Az én rangsorom a következő:

1. Egészségpénztár (hiszen ez nem is igazi megtakarítás, viszont az adókedvezmény miatt megéri)

2. Takarékkoskodás váratlan kiadásokra (ez sem igazi megtakarítás, csak a váratlan helyzetekben az eladósodástól ment meg)

3. Előtakarékosság a gyerekenek (Legyen biztosítva a gyerek tanulása, a szülőnek talán ez az egyik legfontosabb)

4. Lakáskassza (jó lenne, ha beleférne, különben egyre rosszabb körülmények fözött kell élnem)

5. Nyugdíjkassza (Ha belefér. A fiatal szegény embernél csak egy kiszolgáltatottabb létezik, az idős szegény ember.)

Egyetértetek? Még egyszer mondom, tudom, hogy minimálbérből baromi nehéz félretenni, de talán egy kicsit könnyebb a nélkülözés, ad egy kis plusz motivációt a tudat, ha az ember tudja, hogy miért von meg magától az aktuálisan szükségesnél is többet. A fenti takarékoskodási programmal az állami támogatások révén havi 8 ezer forinttal kiegészíthető a jövedelem.

Aki most kapcsolódik be a posztsorozatba, annak ajánlom a korábbi részeket:

Meg lehet majd élni minimálbérből 2012-ben? - Ez egy nagyon sok kritikát kapott bejegyzés.

Minimálbérből fogok élni 1. - A havi fix költségek számbavétele

Minimálbérből fogok élni 2. - Lakáshelyzet

"Nem nyerő az az elképzelés, hogy megállapodás nélkül, adósságunk jelentős átrendezése nélkül népszavazást tudunk rendezni. Mielőtt föltesszük a kérdést (népszavazásra), ezt meg kell oldani, és ezt már kezdik érteni EU-szinten is, amitől erősödik a pozíciónk" - idézte Brian Hayes ír pénzügyminiszter-helyettest vasárnap a The Sunday Business Post című ír gazdasági lap. "Törlesztjük az adósságunkat, ez nagyon fontos üzenet. De hosszabb lejáratot akarunk, hogy be tudjuk indítani a gazdaságot, és 2-3 százalékos növekedést érhessünk el" - mondta Hayes. (napi.hu)

A helyzet több szempontból is érdekes: 

Írország a múltban rengeteget köszönhetett az EU-nak (és jogelődjének). A csatlakozás előtt Írország nagyon szegény volt, az angol gyarmati lét és a nagy éhínségek után tömeges kivándorlás jellemezte az országot. A közös piachoz csatlakozás lehetőséget adott a felemelkedésre - és ők éltek vele.

Írország a közelmúltban rengeteget köszönhetett az EU-nak (és az IMF-nek). A 2008-as gazdasági világválság nagyon súlyosan érintette az országot, és ha az EU és az IMF nem nyújtott volna hitelt, akkor az ország pénzügyileg-gazdaságilag összeomlott volna.

Írország a jelenben és a jövőben is nagyon sokat köszönhet az EU-nak. Az ír államkötvénypiac halott, a kötvényeket az EKB  (az "EU bankja") vásárolja csak, és várhatóan 2013-2014-ig az ország képtelen lesz visszatérni a piaci finanszírozáshoz (ez az optimista verzió). Találóan jegyezte meg egy helyi újság: Írország gyakorlatilag "lélegeztetőgépen" van. 

Ennek fényében érdekesnek hat a fenti zsarolás. Valahol nagyon megértem az egész rendszert fenntartó német-francia adófizetőket: nem elég, hogy jelenleg is az ő pénzükből fizetik például az ír közszférában dolgozókat, de még zsarolgatnak is. És aztán meg az EU csodálkozik, hogy Merkel és Sarkozy különmegbeszéléseket folytat az EU jövőjéről, és döntéseiket szinte kész tényként tárják az EU elé... hja, kérem, ha ők tartják fenn az egész kócerájt!

Ha az EU most tökös választ akarna adni, akkor megüzenhetnék: semmi gond, kedves Mr Hayes pénzügyminiszter-helyettes úr, de akkor tessék szépen kilépni az eurózónából, hozzák vissza a régi ír pennyt, és adják el államkötvényeiket a piacon, mert az EU bizony nem kíván több pénzt fordítani erre. Zsarolás lenne? Az. Pont olyan, mint Mr Hayes mostani, remélhetőleg csak hirtelen felindulásból támadt ötlete.

A múltkori, kissé provokatív stílusú posztban sokaktól megkaptam, hogy mit osztom én az észt, hogy kell minimálbérből megélni. Próbáljam csak ki egy hónapig, hogy milyen az. Ilyen típusú felszólítások sokszor elhangoznak egyébként politikusok irányába is.

Szóval kapva az ötleten, én most elhatároztam, hogy január 1-től kis családommal egy hónapig (vagy ha tart a lendület akkor akár kettőig is) minimálbérből fogunk megélni. Néhány kivétel persze lesz ez alól, de ezek csak olyanok lesznek, amelyek a tényleges gazdálkodási eredményt nem érintik.

A témáról egy posztsorozatot írok, a január 1-ig terjedő időszakban arról írok, hogy hogyan képzelem el mindezt, tervezek egy költségvetést, amit aztán megpróbálok majd betartani. Aki tehát most kapcsolódik be, annak mindenképpen érdemes elolvasnia az előző posztot is, ahol a fix költségeket szedtem össze, saját példám alapján.

A mai téma, hogy két minimálbért kereső szülő két kisgyerekkel milyen lakásban tudja lakhatását megoldani, és honnan teremti elő a rávalót.

Legolcsóbb megoldás a szülőknél való lakás, legalábbis amíg összejön egy kis önerő, mert hát spórolni így a legegyszerűbb. Ha albérletbe költözünk, akkor amellett lakáscélú takarékoskodásra minimálbérből már nemigen telik. Ott van még az újraindított szocpol, ami két gyerek után 2012-ben 1,1 millió forint lesz, ha jól tudom. Ez jól ki tudja egészíteni az önerőt.

Bonyolultabb a helyzet, ha nem olyanok a családi viszonyok, hogy a többgenerációs együttlakás megoldható legyen, vagy esetleg a fiatalok másik településen képzelik el a jövőjüket, iletve a munkájuk oda köti őket. Albérlet ilyen esetben sem javasolt, és kisgyerekekkel nem is egyszerű történet. A főbérlők leginkább problémamentes egyedülállóknak, de legalábbis gyermekteleneknek esetleg diákoknak szeretnek lakást kiadni. A gyerek, főleg ha kettő is van, sokszor kizáró tényező. Lehetőségként megmarad még valamilyen önkormányzati bérlakás, de ezekből általában kevés van, nagy szerencse kell, hogy az ember egy ilyenbe bekerüljön. Felmerülhet még a szocpol+lakáshitel segítségével egy lakásvásárlás, de a mai 10-12 %-os hitelkamatok mellett megfizethetetlen törlesztő részletek jönnek ki.

Szerencsés helyzetben van az, akiket a családjuk támogatni tud valamekkora önerővel. Mondjuk valamilyen korábbi előtakarékoskodásból, esetleg idős családtagoktól származó örökségből.

Összességében azt lehet mondani (és ezzel valószínűleg nem mondok senkinek sem újat), hogy manapság kizárólag saját erőből nagyon nehéz, szinte lehetetlen minimálbérből egzisztenciát teremteni úgy, hogy mellette gyerekeket nevelünk, és a mindennapi megélhetésre is maradjon. A többségnek marad tehát a szülőknél lakás kezdésnek.

Mi lehet a kitörési pont? Csakis az előtakarékoskodás, amit kis összegben már a gyerek születésénél el kell kezdeni. Erről majd a következő posztban.

A következő felvételt már régóta kerestem, mert az egyik kedvencem - a nagy férj és feleségteszt. Milyen egy ideális férj vagy feleség? Milyen egy  kevésbé ideális? És hogyan ismerjük fel őket? A fenti nagyon fontos kérdések megválaszolásában segít a következő jelenet, melyben olyan neves színészek szerepelnek, mint például Agárdy Gábor, Csala Zsuzsa vagy éppen Schubert Éva. Szóval tesztkérdésekre felkészülni, rekeszizmokat bekapcsolni, és tessék a felvételt Facebookon megosztani - mert megérdemli!

A múltkori, kissé provokatív stílusú posztban sokaktól megkaptam, hogy mit osztom én az észt, hogy kell minimálbérből megélni. Próbáljam csak ki egy hónapig, hogy milyen az. Ilyen típusú felszólítások sokszor elhangoznak egyébként politikusok irányába is.

Szóval kapva az ötleten, én most elhatároztam, hogy január 1-től kis családommal egy hónapig (vagy ha tart a lendület akkor akár kettőig is) minimálbérből fogunk megélni. Néhány kivétel persze lesz ez alól, de ezek csak olyanok lesznek, amelyek a tényleges gazdálkodási eredményt nem érintik.

Első lépésként most elkészítek egy tervezett költségvetést, amit aztán majd próbálok betartani.

Nézzük először a bevételeket: 2012-ben bruttó 93 ezer forint lesz a minimálbér, ami a 16%-os személyi jövedelemadó és a 18,5%-os járulék levonása után nettó 60.915 forintot jelent. Ugyanezt megkapja a párom is, az már összesen 121.830 forint. Ehhez jön még összesen 46.600 forint a két gyermekünk után (20.000 forint családi adókedvezmény és további 26.600 családi pótlék).

Ez összesen 168.430 forint.

Nézzük részletesen a kiadásokat, kiindulva a jelenlegi számlákból. Gázszámla 18.000, villany 7.800, víz+csatorna 9.800, tehát a havi rezsi összesen 35.600 forint.

Ott van még a tv előfizetés 2.500, és az internet 3.000 forint. Lakásbiztosítás 3.100, autóra kötelező biztosítás évi 8.500, tehát egy hónapra vetítve 700 forint, súlyadó évi 26.400 forint, tehát havi 2.200 forint.

Az egyik gyerek után fizetni kell az oviban havi 800 forint csoportpénzt, plusz járatjuk heti 1x táncra és heti 1x tornára, ezért alkalmanként 300 forintot kérnek. Plusz ott van a kaja befizetés, ami napi 330 forint. Összesen tehát az óvoda havi 800+4x300+4x300+21x330= 10.130 forint.

A másik gyerek még bölcsis, úgyhogy a költségvetésbe szintén havi 10.000 forint ellátási díjat veszek be.

Eddig tehát a havi fix kiadásaim kerek 73.200 forint, elkölteni marad további 75.230 forint. De erről majd folyt. köv. a következő posztban. Az eddigiekről egy összefoglaló táblázat alább:

Frissítés - 2011.12.18.

Miután rengeteg komment érkezett, gondoltam átláthatóbb, ha a poszt alján frissítésben reagálok a legtöbbet vitatott dolgokra.

Többen felvetették a szemétszállítást, és valóban kifelejtettem. Összege 6000 forint/negyedév, tehát havi 2000 forintot erre is tartalékolnom kell.

A másik sokat vitatott szám a 18ezres gázszámla volt. Nos, ez egy átalány, tehát télen-nyáron ennyit fizetünk. Havi elszámolás esetén kb. havi 3-4 ezer lenne, ami a melegvíz miatt fogy, télen a leghidegebb hónapokban pedig elfogy akár havi 250-300 m3 is, ami simán 40ezres összeget jelent.

Ami még szintén sokszor felmerült, hogy hol van a többi költség. Erre az a válasz, hogy ez a munimálbéres történet egy hosszabb posztsorozat lesz majd, és egy egy bejegyzésben nem szeretnék túl terjengős lenni és túl sok témát felvetni. Természetesen a folytatásban kitérek a többi költségre is, jelen posztban csak a fix és elkerülhetetlen költségekre koncentráltam.

Elég sokan azt kritizálták, hogy miért kétkeresős házaspárral számolok. Nos azért, mert ezt tudom szimulálni. Két felnőtt és két gyerekből áll ugyanis a családunk. Nyilván aki azon háborog, hogy próbáljunk meg egy minimálbérből megélni, az már a fix költségekből is látszik, hogy az nem fog menni.

Sokan felvetették még a lakáskérdést, hogy albérlettel, vagy lakáshitel törlesztővel miért nem számolok. Ennek a témának is külön bejegyzést szánok majd, úgyhogy nyugi, ami késik, nem múlik.

És utolsó gondolatként: Bár már eléggé harcedzett és sokat látott blogíró vagyok, bevallom, hogy ezeket a rendkívül indulatos, személyeskedő és bántó hozzászólásokat rendkívül nehezen viselem. Megértem én, hogy érzékeny témáról van szó, célom nem is másnak a piszkálása, hanem inkább a problémás pontok felfedése, és rávilágítás arra, hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget. Ilyenből kettő már jelen posztban is akad (fizetős logopédia, mikor államilag biztosítania kellene az óvodának, illetve bölcsődei helyhiány, ami egy tényleges minimálbéresnek majdnemhogy lehetetlenné teszi a korai munkába állást.

Azt szeretném tehát kérni, hogy a továbbiakban a téma érzékenységére való tekintettel mindenki fogalmazzon a lehető legfinomabban. Én magam is erre fogok mostantól törekedni, nem célom, sőt kifejezetten szeretném elkerülni, hogy bárkit is megbántsak a téma boncolgatása közben. (Moderálni ezután sem fogunk semmit, ez ellenkezik blogunk alapelveivel. Amit valaki leírt, az bizony ott marad.) Ugyanakkor őszintén meglepődtem azon, hogy miért ennyire tabutéma ez? Miért vált ki ilyen erős érzelmeket egyesekben? Miért látnak bele sokan olyat az írásba, ami nincs is benne?

Aki kereskedelemben  szezonális osztályon dolgozik, tudja, hogy a szezon elején az áruház kifejezetten magas árat ad a terméknek, majd a szezon vége felé szépen viszi lefele, készlettől és visszáruzási lehetőségektől függően persze. Így lehetséges, hogy ugyanaz a medence áprilisban 49990 Ft, júliusban 29990 Ft, augusztusban 19990 Ft, szeptemberben meg szinte ingyen odaadják, csak vidd már el, ne foglalja a helyet az osztályon-raktárban. Megszívja-e az, aki áprilisban drágán megveszi? Rövidtávon nem, mert ő már azon a nyáron is pancsikolhat a saját medencéjében, hosszútávon viszont igen, mert jövőre ugyanabban a típusú medencében fog fürödni, mint amit mondjuk a szomszéd megvett tízezerért. (A szakmában ehhez azt szokták hozzátenni, hogy a korábban vásárló vevő nem pusztán a medencéért, hanem annak hosszabb és hamarabbi használati jogáért fizeti a többletet.)

Hasonló érzéseim vannak a Fidesz devizahiteleseket megmentő programjaival szemben is. A devizahitelesek megmentésének úgy másfél éve szezonja van, és a Fidesz sorra adagolja a megmentő intézkedéseit, melyekbe minél hamarabb  ugrik bele az ember, annál jobban fáj neki később. Lássuk, mire gondolok:

- első nagy megmentő csomag (ahol a hitelesek is választhattak) : árfolyamrögzítés 180 Ft-on (svájci franknál), a különbözet külön számlán gyűlik és új hitelként funkcionál pár év múlva, tehát kamatozik. Az ötlet nem volt rossz, de nem sokan mentek bele.

- második nagy megmentő csomag: végtörlesztés 180 forinton. Hopp, itt már nincs 180 feletti különbözet, igaz, egy összegben le kell perkálni a tartozást! Emlékeztek arra az esetre, mikor valaki még a javaslat előtt végtörlesztett, de a jóváírás késett pár napot, közben az árfolyamváltozás miatt pár százezerrel megnőtt az adóssága? Na, ő verhette igazán a fejét a falba! Kicsit vár, és jóval olcsóbban megtehette volna az egészet. De ki gondolta volna nyáron, hogy ilyen törvény lesz?

- harmadik nagy megmentő csomag: rögzített árfolyam, a különbözet gyűjtőszámlán gyűlik,de nem kamatozik, 90 napon túli késedelem esetén meg lehet kérni a forintosítást, és a tartozás negyedének elengedését. Aki elfogadta az első mentőcsomagot, az most verheti a fejét a falba, hiszen az új szabály sokkal kedvezőbb lenne neki (már ha nem terjesztik ki rájuk is).

Ha én most devizahiteles lennék, bizony elgondolkodnék: érdemes-e belevágni ebbe az utolsó konstrukcióba, vagy jobb várni? Ki tudja, nem-e áll elő a kormány jövőre valami kedvezőbbel? Elvégre a Fidesz szinte hetente kiötletel valamit, ki garantálja, hogy februárban nem találják ki, hogy 170-en törleszthet a frankhiteles, a többit meg nyelje be a bank? Vagy hogy az állam átvállalja a törlesztő felét? Aki szerint ez biztosan nem történik meg, annak ajánlom  a szeptemberi eseményeket, ahol a 180 Ft-os végtörlesztés olyan váratlanul került elő, hogy csak nyekkentünk (különösen a forintárfolyam).  Ugyanezt a bizonytalanságot figyelhetjük meg a piacon is, hiszen nem tudni, mit lép a kormány a jövőben és hogyan írja felül saját régi törvényeit.

Hát igen, így lehet bizonytalanná tenni a piaci szereplőket, akik ennek hatására később egy jó gazdasági intézkedést is kétkedéssel fogadnak (ezt hívják úgy, hogy a hitelesség elvesztése), így az intézkedés nem éri el teljesen a célját. Késői tanulság ez a Fidesznek.

2011. január 12.

Származhat hátrányom abból, ha a magánnyugdíj pénztárnál maradok?

Igen, hiszen a jelenlegi nyugdíjjogosultságának mintegy 70 %-át elveszíti. A 2010. november 1. és 2011. december 31. közötti 14 havi befizetését jóváírják, de nem lesz tagja a szolidaritáson alapuló állami nyugdíjrendszernek. Vagyis a havi munkaadói 24 %-os befizetésről mond le, és csak a saját 10 %-os befizetés után jut nyugdíjhoz. Ez azt jelenti, hogy az az összeg (24 %), amit a munkáltató havonta a bruttó bér után fizet, nem kerül jóváírásra a számlán, a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott nyugdíjjárulék nem illeti meg. Természetesen a 10 %-os munkavállalói nyugdíjjárulékot továbbra is befizetheti minden hónapban a magánnyugdíjpénztárba, megtartva ezzel az összes eddigi ottani befizetését, jogosultságát.

Forrás http://www.kormany.hu/hu/gyik/egyszeruen-erthetoen-a-nyugdijrendszer-valtozasairol

2011. december 15.

A maradék 48 milliárdot pedig a magánnyugdíjpénztáraknál maradottak befizetéseinek ismételt államhoz irányításával teremtik elő. A kormány tavaly ősszel döntött úgy, hogy 2011 végéig magához irányítja a befizetéseket, de azt ígérte, hogy 2012-től újra a pénztárakba kerül a pénz. Most nem tudni, meddig tervezik a magánnyugdíj-befizetések elvonását, az határozatlan időre szól.

Forrás http://mandiner.hu/cikk/20111215_manyup_penzzel_tomne_be_a_budzset_matolcsy

Régen volt, tán igaz se volt...

Lehet, hogy már kicsit elfogott a karácsonyi hangulat, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy érdemben foglalkozzak az elmúlt napok politikai-gazdasági történéseivel, mégha mégoly jelentős események is zajlanak éppen.

Valahogy olyan lerágott csont érzése van az embernek. És a nagy(szájú)ak (Vastagbőr, Véleményvezés, Ténytár blog) újra le is ráták rendesen. Legyen szó akár a hétvégi EU csúcsról, vagy akár "Szájernéről" és a Fidesz unortodox gazdaságpolitikájáról, avagy diktatórikus kinevezési gyakorlatáról.

Én inkább azon lovagolnék most egy kicsit, amit gyakran olvasni itt nálunk is a hozzászólások között: "El kell ebből az országból menni, mert nem lesz itt soha semmi. Ebben az országban nem lehet tisztességesen megélni, és ez csak egyre rosszabb lesz"

Kisebb vitába keveredtem az egyik olvasónkkal (hegyilány) a minap, hogy lehet-e ma a magyar jövedelmi viszonyok között takarékoskodni, avagy a magyar átlagfizetés, vagy éppen a minimálbér csak arra elegendő, hogy az ember egyik hónapról a másikra elvegetáljon belőle.

Szerintem lehet félretenni, olvasónk szerint nem.

Nézzük a minimálbért, mint legszélső esetet: 2012-ben úgy néz ki, hogy a bruttó 92 ezer forintos minimálbérből nettó 60.260 forint kerül a borítékba. Ha ezt egy kétgyerekes házaspár mindkét tagja megkapja, plusz jár mellé 20.000 Ft gyermekek után járó adókedvezmény (mert hát ne felejtsük, hogy 2012-ben már a minimálbéres is megbecsült adófizető állampolgár lesz), meg 26.600 forint családi pótlék, akkor a család havi bevétele 167.120 forint.

Kevés ez az összeg? A saját példámból tudok kiindulni. Ha levonom a havi költségvetésünkből az olyan luxuskiadásokat, mint autófenntartás, lakáshitel, BKV bérlet, magánovi, akkor a havi kiadásunk kb. 200 ezer forint körül alakul, miközben szintén két gyereket nevelünk. És ebben a 200 ezer forintban még mindig sok olyan kiadás szerepel, amelyet csak a jelenlegi fogyasztói társadalom normái, az individualista életforma, vagy éppen a hétköznapi élet keretei között elengedhetetlen kiadások okoznak.

Hiszen minek kell az az 50 csatornás kábeltévé, a szélessávú internet, a két mobiltelefon? Miért lakunk olyan egyterű lakásban, ahol a helyiségeket nem lehet szeparáltan fűteni? Miért adunk ki fejenként napi 800-900 forintokat munkahelyi ebédre? Miért hordunk kontaktlencsét szemüveg helyett? Miért járunk márkás új ruhákban használt régiek helyett? Miért használunk dezodorokat? Miért járunk fodrászhoz? Miért vesszük tonnaszám a gyerekeknek a vacak kínai műanyag játékokat? Miért veszünk a boltban szükségtelen élelmiszereket (gyümölcslé, ásványvíz, túrórudi, joghurt, barna-magos kenyér, sajt... stb)? Miért veszünk állandóan szükségtelen háztartási kiegészítő eszközöket (szappantartó, asztalterítő, poháralátét... stb), amelyekből úgyis hulladék lesz néhány hónap/év múlva? Miért veszünk dísztárgyakat (szobanövény, kép a falra, kulcstartó, puccos postaláda, falióra, dísztányér)? És miért vannak olyan álmaink, hogy okostelefon kellene, meg LCD tévé kellene?

És még sorolhatnám a végtelenségig. Le lehetne szorítani ezt a havi 200 ezer forintos kiadást havi 167 ezerre, hogy megéljek a minimálbérből? Simán! Le lehetne szorítani havi 150 ezerre, hogy még havi 17 ezret félre is tudjak tenni? Simán! És akkor még a kertet fel sem ástam, hogy egy kis mellékest szerezzek. Akkor meg miről beszélünk? Meg lehet élni a minimálbérből, vagy sem?

Persze sose kelljen oda jutnunk, de azért ha a szükség úgy hozza, az ember még nagyon sokat le tud adni az életszínvonalából. Persze kérdés, hogy lehet-e fenti kiadásokat az életszínvonal fokmérőjének tekinteni. Ha úgy nézzük, ezek csak a fogyasztói függőség megtestesítői. És ugye kapcsolódik hozzá egy mókuskerék is, hiszen folyamatosan költeni kell rá és mégsem okoz megelégedettségérzést, hiszen mindannyian panaszkodunk, és többre vágyunk. Közben meg a hiánya mennyire tud fájni!

Ja, és a rádióban meg olyanokat hall az ember, hogy az USA-ban a karácsonyi szezon első napján a kiskereskedelmi forgalom elérte a fejenkénti 400 dollárt (~ 100 ezer forintot). És ez csak az első nap. És ez csak egy átlag, csecsemőtől az aggastyánig.

Fura világban élünk na!

„Átlagos” bűnügyi hír: „Közös italozás során B. Jenő szóváltásba keveredett élettársával, K. Irénnel, majd dulakodni kezdtek, mely során K. Irén 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.” De hogy ez hogyan történhetett a valóságban? Erről énekel Bruti, már amikor tud, mert a közönség épp nem röhögi szét az egészet :-)

Bevallom, én, külföldön élő magyarként nem tudom megítélni, mekkora probléma lehet a magyar fiatalok külföldre vándorlása, de valami gond biztosan lehet, mert az "Új nemzedék" program már a második kormányzati akció a témában. És hogy miről szól? Magyar fiatalok, maradjatok itthon, ne menjetek külföldre!

Nemrég a KDNP és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség próbált összeszedni tíz pontot, hogy miért érdemes a külföldön élő magyaroknak hazamenni, volt ott minden, túró rudi, pörkölt és szép lányok; aztán a kommentelő külföldi magyarok szépen felvilágosították a szervezetet, hogy ezeknél vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint pl. család-rokonság-barátok, az anyanyelv használata (nincs nyelvi akadály), vagy az időjárás... hiába, lehet, hogy nem egy kellemes fővárosi irodában kellett volna összeötletelni ezeket a dolgokat, hanem egyszerűbb lett volna megkérdezni a külföldi magyarokat, mi hiányzik nekik, de ez így sikerült. (Azt azért tegyük hozzá, hogy később ezekkel a javaslatokkal kiegészítették a maguk tíz pontját, ami kellemes meglepetésként ért, lám egy kormánypárti szervezet, mely figyeli a reakciókat!)

Na de most elérkezett a második felvonás, az "Új nemzedék" képében, melyet  nem egy civil szervezet, hanem maga a kormány "visz". Már készült  a maradás mellett kampányoló videó is, melyről a Vastagbőr blog is megemlékezett; ehhez annyit tennék hozzá, hogy nekem tetszik a kampányfilm, mert erősen gyanús, hogy egyik haverom ugyanabban a kapualjban hányt hajnal négykor egy túl jól sikerült "túra" után, mint a filmbéli lány - mondjuk a haver könnyebb helyzetben volt, mint én, mert nekem reggel ötre kellett mennem dolgozni, neki meg csak reggel hatra. A film hatására megnéztem az Új nemzedék honlapját, és én attól kezdtem el hányni. Nézzétek csak meg ti is!

Gyerekek, én nem akarok dicsekedni a Nívó bloggal, mert a kinézet nem mi érdemünk, hanem a blog.hu fejlesztőié, de azt hiszem, magasan verjük az Új Nemzedék meglehetősen puritán honlapját! És nézzük csak meg kicsit jobban az ott található "információáradatot": van 8 menüpont, csupa-csupa érdekességgel tele! A "Mi ez?" majdnem tartalmaz tíz mondatot, de csak majdnem, igen, a szerkesztőknek nem sikerült még ennyit sem összehozni erről a projektről. A "multimédia" rész kicsit jobb, van kemény 11 fényképalbum és 3 videó. A "szereplőknél megnézhetünk 21 fotót, de hogy kik ők, arról semmi sincs (párat felismertem, sokat nem). A"vitairat" menüben mintha egy plakátot szkenneltek volna be, de végre valami, mert itt legalább le lehet tölteni a vitairatot pdf-ben. A "sajtó" menüben átvettek pár cikket a sajtóból, az "állomásokban" ott szerepel 7 vitahelyszín, időpontokkal - kár, hogy a legfrissebb is 4 hónapja volt -, a statisztikáknál van 7 db ábra, az "ösztöndíjak" menü pedig visszavezet a főoldalra - gondolom, ezek az ösztöndíjak nem az átlagos halandók számára készültek. Ja, a legjobbat kihagytam, a "mondd el a véleményed": beillesztettek egy Facebook oldalt, és ennyi, egy saját fórum vagy vendégkönyv gondolom meghaladta a készítő képességeit. Az egész oldal, mindenestül átnézhető úgy 5 perc alatt, ha az ember nem akarja letölteni a vitairatot. De le kell, mert még egy rövid összefoglalót sem sikerült összehozni a témáról.

Most finom leszek: ugye, ezt a szart nem a magyar fiatalok adójából finanszírozták? Ugye, erre a honlapra egy fillért sem fizettek ki közpénzből, pláne, hogy kevesebb információ van rajta, mint a hörcsögpusztai Beatles emlékzenekar honlapján? Ugye, nem adtak ki pénzt erre az úgy tíz perc alatt összedobott valamire? És egy cég sem számláz azért, hogy ezt karbantartsa? Mert ha igen, akkor ennél jobban meg sem lehetne válaszolni, hogy miért maradjon itthon a magyar fiatal. Ezért, hogy adójából többek között ezt finanszírozza?

Apropó, egy indokot mégis tudok mondani, hogy miért ne menjen egy magyar fiatal külföldre: ha papa, mama vagy a rokonság jól helyezkedik, könnyen lehet, hogy be tud dugni egy jól fizető állami állásba, ahol gyakorlatilag semmit nem kell csinálni. Mint például az "Új nemzedék" program. Kár, hogy ezt csak kevesen használhatják ki.