Azt eddig is tudtuk, hogy magas a magyar államadósság, de hogy ez pontosan mit is jelent, arról valahogy kevés szó esik. Van kedvetek játszani egy kicsit a számokkal?

A magyar államadósság szeptember végén 20625 milliárd forintot tett ki, ami egyben rekord is. Azt szokták mondani, hogy minden egyes magyar állampolgárra 2.000.000 Ft államadósság jut, de ez elavult adatnak tekinthető, mivel egyrészt Magyarország lakosságszáma alighanem már tízmillió alatt van, másrészt meg az államadósság is csak nőtt és nőtt az elmúlt időkben. Az államadósság nagyságát úgy is lehet szemléltetni, hogy az éves GDP százalékában fejezzük ki (82%), és ezzel az adattal nem is állunk olyan rosszul, ha összehasonlítjuk a többi országgal, de most javaslom, hogy ne foglalkozzunk mással, csak magunkkal.

A magyar költségvetés bevételi oldala 2012-ben a tervek szerint 13175 milliárd forint lesz. Fabrikáljunk egy új mutatót, mely nem más, mint az államadósság/állam éves bevétele, ami 20625 milliárd/13175 milliárd Ft, azaz 1,56 év. Mit is jelent ez? Ha ma az összes hitelező azt mondaná a magyar államnak, hogy akkor most fizesd vissza az összes adósságodat (új hitel felvétele, meg mindenfajta trükk nélkül), akkor a magyar állam azt mondaná, hogy ezt jelenleg kb. 1,56 év, azaz olyan 19 hónap alatt tudom megtenni – ekkor jön össze a szükséges bevétel. Persze a helyzet nem ennyire egyszerű, mert egyrészt feltételezzük, hogy az államnak most nincs pénze, meg azt is, hogy a magyar állam kiadási oldala nullára redukálódik, azaz nem fizetnek nyugdíjat, nem finanszírozzák az egészségügyet, oktatást, államapparátust, stb – ez viszont a bevételekre is hatással lenne, pl. ha nem költ a hárommillió nyugdíjas, akkor igencsak megkérdőjeleződik, hogy összejön-e a jövőre tervezett 2,6 milliárdos áfabevétel. Mindenesetre ez a mutató jelzi, hogy a „fizessük vissza az összes adósságot pár éven belül” álláspont mennyire irreális.

De miért is rohannánk az adósság visszafizetésével? Fizessük vissza, amikor kell, lejárat sorrendjében! Ebben az esetben 2012-ben kb. 3200 milliárd, 2013-ban 2835 milliárd, 2014-ben pedig 2936 milliárd forintot kell elkülöníteni erre a célra. De aki azt hiszi, hogy utána eljön a Kánaán, téved: az ezt követő évekre is gyűjtött a kormány (mindegyik) fizetnivalót, évi ezermilliárd feletti értékben, és jelen állás szerint, ha nem veszünk fel több hitelt, akkor 2018 után már fellélegezhetünk, mert onnantól már ezermilliárd alá esnek az ez irányú kötelezettségeink (majdnem, mert 2020-ra már most összeszedtünk 1200 milliárd forintnyi, akkor lejáró adósságot). De van jó hírem is (már látom az olvasó elgyötört arcát, amint visszakérdez: mi az?): a fenti számokban minden benne van, az államkötvényektől a diszkont kincstárjegyeken át az (állami) devizahitelekig.  

Szóval előre az államadósság csökkentésének útján, ki tart velem? Lássuk a „hogyan” kérdést, azaz hogyan tudnánk visszafizetni az államadósságot refinanszírozás nélkül, azaz pusztán saját erőből? Jövőre 3200 milliárd forint kell erre a célra, ezt adóemelésből vagy a kiadások lefaragásából lehetne előteremteni, csúnya szóval bizony megszorítás kell. Ráadásul nem is akármilyen: a költségvetés kiadási oldalának (13917 milliárd forint) 23%-át kellene megfogni, azaz minden negyedik forintot! Honnan tudunk elvenni? Felejtsük el az „ingyenes” egészségügyet, ami 1357 milliárd forintba kerül jövőre! Mivel ez nem elég, szüntessük meg az ingyenes oktatást (1348 milliárd forint), ez összeadva már 2700 milliárd, ez az, alakul, a maradék 500-at vegyük el a közbiztonságtól, és meg is vagyunk! Igaz, ha valaki beteg lesz, hát az úgy járt, ha megtámadnak az utcán, nem lesz kit hívni, és a gyerek sem jár iskolába, de ennyi áldozatot igazán megtehetünk az államadósság csökkentéséért! Vagy mégsem? Pumpáljuk inkább a bevételi oldalt: a 27%-os áfa 2600 milliárd bevételt hoz, növeljük duplájára (54%-os áfa, ez igen!), és máris meglesz a másik 2600 milliárd forintunk. Most már csak a régi kétkulcsos adót kell visszahozni, és össze is szedtük a 3200 milliárd forintos többletbevételt! Persze most látom, hogy sokan ingatják a fejüket: ez nem ilyen egyszerű, itt minden összefügg mindennel, kérem, ha nem adunk pénzt a rendőrnek, az nem vásárol és nem fizet adót, és máris csökken a bevételi oldal is, másrészt meg ha duplájára emeljük az áfát, az áfabevétel nem duplázódik automatikusan, mert egyrészt az emberek nem vásárolnak annyit, másrészt megnő a feketegazdaság is – de ezen most nagyvonalúan lépjünk túl :-)

A probléma ott van, hogy ezzel is csak a jövő évet oldottuk meg, a továbbiakat nem, ott is hasonló megszorításra lenne szükség, és ez így menne 7 szűk esztendőn keresztül. Ki a franc akarja ezt? Senki, ugye? Hát, akkor nem marad más mint az eddigi szüttyögős tempó, szépen refinanszírozgatjuk a hitelünket, azaz új hitellel fizetjük vissza a régi hitelt. Ez van, skacok, eddig is így csináltuk, míg van, aki ezt finanszírozza, nincs baj. Csak egy aprócska gond van: a kamat, ami éves szinten 1100 milliárd forintot tesz ki. Igen, a pénzügyminiszter, mikor készíti a költségvetést, szépen megtervezi a bevételi oldalt (13175 milliárd Ft), majd a kiadási oldalhoz odaírja, hogy 1100 milliárd forint kamat, azaz a múltbéli hitelek ára, amihez neki nincs sok köze, mégis elődjei nagyvonalúan ráhagytak. 1100 milliárd sok mindenre elég lenne: pl. 80%-kal többet lehetne fordítani az egészségügyre (ennyi pénzből modernizálni lehetne mindent), duplájára emelhetnénk a családtámogatásokat, vagy ha adócsökkentést szeretnénk, az sem akadály:   5%-ra csökkenthetnénk az SZJA-t! De ez mind csak szép álom, az a kamat bizony ott figyel minden évben, és csak reménykedhetünk, hogy nem nő jelentősen! És hogy még jobban elborzasszak mindenkit – már akit eddig nem sikerült – ha a kormány által „megvédett” magánnyugdíjvagyont mondjuk 2700 milliárd forintnak vesszük, és ezt teljesen az államadósságra fordítjuk, akkor láthatjuk, ez arra elég, hogy két és fél évig (kb. a választásokig) fizessük belőle a kamatokat, de arra már nem elég, hogy kifizessük a jövő évi lejáró adósságunkat (3200 milliárd forint). Igen, jól értettétek. több millió ember többéves megtakarítása kevés ahhoz, hogy a jövő évben lejáró államadósságot kifizessék! És hol van még a többi év!

Itt tartunk. Írhatnék még nagyon érdekes adatokat, pl. a kamatokból évente két négyes metrót építhetnénk, korrupciós felárral együtt, de minek. Mindenki láthatja: valamit nagyon elkúrtunk az elmúlt pár évtizedben.

(Az adatok az akk.hu-ról és a kozoskassza.hu-ról származnak)

320-as eurónál a Fidesz még emeli a tétet. Másként nem lehet értékelni Szíjjártó Péter délelőtti nyilatkozatát, melyben újabb "sallert" osztott ki az IMF-nek.

Adódik a kérdés, mégis milyen lapjai lehetnek a kormánynak? Blöfföl, vagy ott van a kezében a royalflös? No persze mértéktartó ember olyan véleményekre nem kíváncsi, hogy ez a kormány agyhalott, dilettáns, diktatórikus tolvaj banda, hogy finoman fejezzem ki magam. Aki ilyeneket harsányan hangoztat, az csak kiröhögteti itt magát.

Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a kormány próbálja tágítani a határait, pattanásig feszíti a húrt, ahogy az elmúlt másfél évben már többször megtette. Harcias retorika a nemzetközi pénztőke ellen, ugyanakkor folyamatos roadshow-kon hazánk fényezése. Egyszerre állunk reflektorfényben, mint az IMF ellen harcoló magabiztos kis ország, mint a csőd szélén táncoló eladósodott csóró népség, vagy mint unortodox módszerekkel új pénzügyi-gazdasági rendet és mintát teremtő kormány.

Közben az események gyorsulnak, már 320-at közelíti az euró. Ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Hamarosan ki kell derülnie, hogy kinek van több ász a kezében. Tényleg ilyen rosszul állunk hirtelen? Néhány hónapja még 265 Ft volt egy euró, milliárdos dollár- és euró kötvényeket sikerült nagy összegben értékesítenünk, és a CDS felárunk is kevesebb mint fele volt, mint most. Azóta meg más sem történt ebben az országban, mint újabb meg újabb bejelentések adóemelésekről, kiadáslefaragásokról. Ráadásul további megszorításokat jósolnak.

Előfordulhat, hogy csak a nemzetközi pénztőke és nagypolitika néhány szereplője játszadozik velünk, mint ahogy az LMP-hez közel álló közgazdász, Róna Péter fejtette ki nemrég? Vagy tényleg ilyen bóvlivá váltunk hirtelen? Esetleg a két állítás között félúton van az igazság?

Ráfizet majd, aki most „shortolja” hazánkat, és a csődünkre fogad? Vagy nagyot fog kaszálni rajtunk. Megannyi érdekes kérdés. Mindenesetre jót tenne a lelkünknek és a pénztárcánknak is, ha Dávid legyőzné Góliátot.

Mindenesetre a (nempénz)világ szemében ebben a küzdelemben Magyarország a szimpatikus. Miközben a hitelminősítők ellen egyre nagyobb az ellenállás, melynek egyik élharcosa pontosan mi magyarok vagyunk, addig úgy tűnik, hogy Budapest II. kerület változatlan mértékben bízik kormányunkban, és nem lát alternatív utat, mint másfél éve a választásokkor. Persze tudom, burzsujnegyed, meg a részvétel is alacsony volt. De akkor is!

Keresztfiam (gyakorlatilag már az) hazajön a suliból, bedobja a táskát a sarokba, és közli: ő nem hajlandó többet bundáskenyeret vinni a suliba. Miért nem? - kérdezi a nagymama - talán nem ízlett, kisfiam? Nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy az osztálytársai kiröhögték; ők ugyanis nem otthonról hoznak kaját, hanem az iskola melletti büféből vesznek pizzát vagy valami hamburgernek nevezett förmedvényt. Úgy is mondhatnánk, hogy a bundáskenyér nem menő.

Aki azt hiszi, hogy ez a történet valahol a Rózsadombon vagy valami elit iskolában játszódik, az erősen téved - hazánk egyik mélyszegény vidékéről van szó, ahol a munkanélküliség messze alulmúlja a magyar átlagot, az emberek többsége segélyen él, és egy-egy osztályképen annyi a - hogy is fogalmazzunk finoman - szóval annyi a halmozottan hátrányos gyerek, hogy egy ilyet a Kurucinfó főoldalra tenne "ez lesz Magyarországból 20 év múlva" felirattal. Igen, ilyen helyen is lenézik már a bundáskenyeret.

Az a baj, hogy hazánkban a látszat mindenek felett áll: nem az a lényeg, mi vagy, hanem hogy minek látszol. Nem tudom, hogy alakult ez ki, szerintem a rendszerváltás miatt lehet, amikor hirtelen ránkszakadt az árutömeg, a választék, na meg a profi marketingesek kora, ami ellen nem voltunk felvértezve. Fogyassz, fogyassz, fogyassz! - sulykolták a plakátok, a reklámok, csak egy probléma volt: nem volt miből. Beömlött az országba az új technika, olyan dolgok, amelyekről az emberek addig csak álmodtak, de most már birtokolni akarták, és ami még rosszabb, néhány cikk valóságos szimbólum lett. Hozzuk közelebb az időt, beszéljünk például az elmúlt öt évről: vajon ki ne hallott volna olyanról, aki külföldi útjaival akart felvágni? Embernek tekintik-e azt, aki nem autóval jár? Tizenéves kölykök rohangálnak okostelefonnal, mert az "menő", és ennek kapcsán ne felejtsünk el megemlékezni a fogyasztói szimbólumok csúcsának számító i-termékekről, mint az iPhone, iPad (viccesen hozzátehetném: iNtimbetét :-), melyek nélkül már lehetetlen "villantani". Láttátok már a szegény ember okostelefonját? Én már láttam ilyet, elmondom, mi volt benne: néhány fénykép és felvétel a családról, pár mulatós zene, youtube-ról letöltött viccesnek vélt felvétel, és ennyi, telefonálni nem telefonálnak vele, mert drága - erre költötte el a családfő a segélyét, miközben például a háza az összeomlás szélén van. De hát valamivel fel kell vágni.

Tulajdonképpen az egésszel nem lenne semmi baj, hiszen mindenki azt csinál, amit akar - ha lenne miből. Ha a méregdrága külföldi utazásokat nem devizahitelből finanszírozták volna (most persze megy a sírás, hogy "mentsen meg a kormány!), ha a plazmatévé (ami kb. öt percig volt érdekes, meg míg megmutattuk a Jóskának) nem "30%-os THM hitelre" ment volna, ha mindenki addig nyújtózkodott volna, míg az a takaró ér. De sok esetben nem ez történt, most meg nézzük, hogy milyen brutális mértékben el van adósodva a lakosság, miközben a hitelen vett luxus ma már szinte semmit sem ér, sőt, kellene venni az újabbat, csak már nem adnak rá hitelt. Rosszabbul élünk, mint négy éve.

És ez a látszat, ez a mutogatás bőven túlmegy az anyagiakon - mindenki szeretné magát többnek láttani, mint ami. Ezzel sem lenne semmi baj, ha nem nézné le azt, aki "alatta van" (vagy inkább ő véli úgy, hogy nála alantasabb munkát végez). Ha valamelyik fórum hozzászólásrovatában a "ki mennyit keres" téma körre kerül a sor, mindig jót szórakozok rajta, hogy Magyarországon mindenki minimum vállalatigazgató, vagy menő menedzser, és keresete bőven veri a félmillát, ha ezt reprezentatívnak tekinteném, akkor mondhatnám, hogy hazánk egy kurva gazdag ország, a tízmillió milliomos országa. Ezt az elvárást, ezt a szemléletet amúgy remekül meg lehet figyelni egy-egy álláshirdetésben: az ingatlanügynök "sales manager", a biztosítási ügynök "junior pénzügyi tanácsadó manager", a mezei titkárnő "office manager", szerencsére a takarítónő még nem "cleaning manager", de egy idő után ilyen is lesz, kétségem sincs felőle. Mert mennyivel jobban hangzik az, hogy "egy nagy multi junior sales managere" vagyok, mint az, hogy "ingatlanügynökként keresem a kenyerem". Előbbi fejbólogatást, "ez igen!" felkiáltást, illetve nagyfokú dicsekvést vált ki a családból és a baráti körből, utóbbi meg hallgatást, illetve "ugyan kereshetnél már végre egy rendes munkát!" típusú dorgálást. Na és a lenézés, ami az "alantasabb" munkák felé megy... külföldön, ha egy valaki azt mondja, hogy ő egy hotelben takarít, akkor azt mondja a környezete, hogy ő egy rendes ember, keményen dolgozik, adót fizet. Ha valaki áruházban pénztáros, akkor azt mondják, hogy ő egy rendes ember, keményen dolgozik, adót fizet. Magyarországon meg lenézik, sőt, ledroidozzák, sokszor éppen a "junior sales managerek". Mert hát a látszat, ugye, fontosabb, mint ami mögötte van.

Szóval látszatország vagyunk, és az egy dolog, hogy önmagunkat is becsapjuk ezzel, nagyobb baj, hogy másokat is. Én remekül szoktam szórakozni néhány külföldön dolgozó magyar látszatmeséjén, leírom, amit legutóbb hallottam: egy nő azzal dicsekedett, hogy ő "Angliában dolgozik, epret szed, hetente kétezer euróért(!!!)", a másik azzal, hogy frissdiplomásként kiment Dublinba, és rögtön étteremvezető lett. Aki valóban külföldön dolgozik, annak gondolom, nem kell ecsetelnem, mennyi valóságalapja lehet ezeknek a "csodatörténeteknek", mondjuk a második esetben megértem, hogy itthon nem mer azzal dicsekedni, hogy "kimentem Dublinba, frissdiplomásként óriási szerencsém volt, hogy kaptam egy mosogató-pincér állást, és köszönöm, kötött munkaidőben remekül megélek belőle", mert tuti, lenézik itthon. A nagyobbik baj, hogy ezzel csak az itthonmaradottakat hülyítik, és a mai magyar igazi valóságban (nem a látszatországban") a hiteleket nyögő, keveset kereső, esetleg nyelveket nem beszélő polgártársunk agya eldurran, és csapot-papot itthagyva kimegy, hogy ő is epret szedjen heti 2000 euróért, illetve étteremvezető legyen tapasztalat nélkül. És ott fog rádöbbeni, hogy mennyire nagy a különbség a látszatország és a való világ között, csak kicsit sokba kerül majd.

Hallottunk már sportversenyről, zongoraversenyről, na de hogy kőművesversenyről? Anno a csütörtöki rádiókabarék egyik legkedveltebb száma volt Kern András Nemzetközi kőművesverseny című jelenete, hát, idézzük fel azokat a régi szép időket! :-)

Régen frissült már nagy sikerű ’festmények szombatra’ rovatunk, (a régebbi részek a jobb oldali hasábban találhatók) de most ihletet kaptam. Mai témánk a híres alkotmányos orbánviktoros festmény.

Elsőre talán mindenkinek a gyönyörű színekben pompázó, a festmény kb. egynegyedét kitevő égbolt tűnhet fel. A színéből kiindulva valószínűleg alkonyat lehet. A lemenő napot minden bizonnyal az a furcsa oszlopos épület eltakarja. Felhők nincsenek az égen, gyönyörű derült idő van. A felhőtlen égbolt monotonitását csak néhány repülő madár bontja meg. A madarak kidolgozása elég felületes, csak színük és szárnyállásuk alapján tudok következtetni, hogy ezek valószínűleg sárgarigók.

A kép jobb fölső sarkában található egy nagyon pici zöld folt. Ez akkor keletkezett, mikor Mr. Bean jött hozzánk a kép ünnepélyes leleplezésére, és véletlenül ráhapcizott. Szerencsére festményünk jobban megúszta a Bab úrral való találkozást, mint a Whistler anyja című kép, ugyanis a nyálból csak a kép jobb felső sarkára jutott egy kicsi és a nyálban található savak hatására vált a narancssárga égbolt zölddé egy kis darabon.

További feltűnő jelenség a képen a zöld színű Chamaeleo chamaeleon azaz európai kaméleon az oszlop tetején. Minden józan gondolkodású ember elgondolkodik azon a képet látván, hogy vajon hogyan mászott az fel oda és miért? Valószínűleg éhes lehetett, nyelvével ugyanis éppen mintha az egyik sárgarigót sikerült volna elkapnia. Persze lehet, hogy csak az alant hömpölygő embertömeg elől keresett szegény menedéket, így felhívva a festő a figyelmet a természetes élőhelyek szűkülésére és pusztulására.

A tömeg egyébként valamilyen árja faj egyedeiből került ki, valamennyi tagja szőke vagy vörös hajú. Egy szemfüles műelemző azonban kiszúrt egy fekete hajú egyedet (sárga keretben kinagyítva), akit ő tévesen Orbán Viktorként azonosított és így nagy politikai vihart kavart. Valójában merő tévedésről van szó! Az igazság az, hogy eredetileg ez az alak is vörös hajú volt, ennél fogva kizárt, hogy Orbán Viktor legyen az. Az elszíneződés ugyanis szintén Mr. Bean-nek köszönhető, nyálából néhány milliliter a kép közepére is jutott, csak ezt az első kárfelméréskor nem vette észre senki.

Összességében elmondható, hogy a festmény kivételes mestermunka, valódi remekmű. Bátran és büszkén forgathatja pártállástól függetlenül valamennyi honfitársunk az e képpel díszített díszkötésű új magyar Alkotmányt!

Pár éve jókat viccelődtünk a kormányzati jósdán, ahol Szilvásy Péter jósolt nagyszerű dolgokat, de azt hittem, ez egyedi eset. Hát nem, nemrég az EU pénzügyi biztosa "jósolt" egyet:

Nem fenntartható a magyar költségvetés egyenlege, a hiány 2013-ban ismét 3 százalék fölé mehet, ezért az Európai Bizottság nem javasolja a túlzott deficit eljárás megszüntetését - derült ki csütörtökön Olli Rehn, az Európai Unió pénzügyi biztosa által tartott sajtótájékoztatón.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy Olli Rehn egy jövőbelátó zseni. Mi, magyarok még a 2012-es költségvetést sem ismerjük rendesen, hiszen arról is folyamatosan jönnek az új információk, még mindig változik - pláne Orbánéknál :-) Na de hogy a 2013-as? Hol van az még, mit tudunk erről - ismét hozzáteszem, hogy pláne Orbánéknál, hiszen a fijjuk akár hetente képesek változtatni az álláspontjukat ugyanarról a témáról! A pénzügyi biztos persze a "jelenlegi információk" alapján formál véleményt, ami sportközvetítői szaknyelven szólva "erősen véleményes", hiszen a 2013-as költségvetésről szinte semmit nem tudunk. Pl. meg tudja-e valaki mondani, kivezetik-e a bankadót 2013-ban? Hogyan alakul az "egykulcsos" szja? Sokadik ígéretre felülvizsgálják-e a rokkantnyugdíjasokat, és bevezetik-e a ma (csütörtökön írom a posztot) megígért rendszert? Mi lesz az evával? Egyáltalán, mi a fenét tervez Matolcsy 2013-ra a szokásos hangzatos ígéreteken túl?

Én is kijelentek valamit, remélem, ezt is főcímlapon hozza a sajtó: szerintem a 2012-2013-as BL-t a Real Madrid nyeri meg  - a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján. Gondolom, most többen mosolyogtok, és igazatok van, én is ezt teszem. Rehn úrnak meg köszönöm a jóslatot, de egyúttal megkérném arra is, hogy legközelebb várjuk meg, mit is akar a magyar államháztartással a magyar pénzügyminiszter 2013-ban, és utána tegyen ilyen jól hangzó kijelentéseket ezekben a vészterhes időkben...

Hetek óta „sulykolják” belföldön és „pletykálják” külföldön, hogy bizony Magyarország a leggyengébb láncszem, kiszolgáltatott a pénzpiacoknak és a nemzetközi hangulatnak. Az unortodox gazdaságpolitika miatt pedig folyamatos bizonytalanságban leledzik az ország. A devizahitel végtörlesztés padlóra küldi a forintot, és mindezek a tényezők együttvéve bizony azt fogják eredményezni, hogy Magyarországot hamarosan leminősítik majd a nagymúltú, tekintélyes nemzetközi (tévedhetetlen:) hitelminősítő intézetek.

Nem tudom, nekem az az érzésem, hogy folyamatosan mi vagyunk a következő láncszem, de valahogy sosem kerülünk sorra. Emlékezzünk csak! Izlanddal kezdődött a dolog. Akkoriban az volt a jelszó, hogy Magyarország nem Izland. Majd Írország került válságba. Minket emlegettek következő áldozatként, de aztán kiderült, hogy Magyarország nem Írország. Jött a görög válság. Itt valahogy kicsit mintha felfejlődtünk volna, mert következő láncszemként inkább Portugáliát és Spanyolországot emlegették. Legújabb fejlemények szerint Olaszország van nagy bajban, természetesen a következő leggyengébb láncszemként újra minket jelöltek meg.

Nekem ez így valahogy nem kóser. Pedig azért vannak pozitív és egyre pozitívabb jelek is. Ha ezeket számba vesszük, akár egy gyökeresen eltérő konklúzióra is juthatunk, mint a fentiek. Külkereskedelmi mérlegünk 2008 óta folyamatosan javul, idén rekord méretű többlet várható. 7,5 milliárd euróval nagyobb az éves kivitelünk, mint a behozatalunk. Az export a válság ellenére történelmi rekordmagasságban áll. Tehát elég nagy botorságnak tűnik azt mondani, hogy gyenge az ország versenyképessége. Kivitelünk nagysága alapján soha ilyen versenyképesek nem voltunk. És ez jövőre előreláthatólag csak fokozódni fog, amennyiben beindul a termelés az újonnan épült autógyárakban.

Továbbá az államháztartási egyenleg is jó formát mutat. Egyszeri tételektől megtisztítva 2010-ben 4,2% volt a hiány, 2011-ben várhatóan 3%, 2012-ben pedig 2,5%-os lesz a hiány mértéke. Persze a pontos adaton lehet vitázni, de néhány tizedszázaléknál nagyobb mértékben senki sem vitatja a számokat. Ebből számomra az jön le, hogy a kormány (az előző Orbán kormányhoz hasonlóan) nagyon komolyan gondolja a hiány kézben tartását, és tűzzel vassal próbálja leszorítani.

Harmadik tétel a lakossági fogyasztás. A kormány úgy csökkenti a költségvetés hiányát, hogy közben SZJA ágon százmilliárdokat hagyott az adófizetők – és itt most az adófizetőkön van a hangsúly – zsebében. Az persze vitatható, hogy az adócsökkentés kedvezményezettje miért a magasabb jövedelmű réteg vagy éppen gyerekeket nevelő réteg, és a kárvallottja miért a gyermektelen alacsony jövedelmű. De a tény az tény. A költségvetés SZJA soron évi 500 milliárd forintot hagy az embereknél. Ennek ellenére a fogyasztás mégsem nő, sőt évek óta csökken, és jövőre is legfeljebb stagnálni fog. Tehát az emberek megtakarítanak. Ez még akkor is igaz, ha sokan egyik hónapról a másikra élnek, hiszen közben régi hiteleiket törlesztik, újakat pedig nemigen vesznek fel. Tehát a lakosság hitelállomány csökken. Ellenérvet persze itt is gyorsan találnak a kritikusok, miszerint magas a munkanélküliség. Ez igaz. De ez azért van, mert a bizonytalanságot látva többen akarnak dolgozni, pénzt keresni, mint korábban. Eközben azonban a foglalkoztatás a közmunkaprogramoknak is köszönhetően szép csendben hároméves csúcsára szökött és időarányosan nem áll túl messze a célként kitűzött ambiciózus egymillió új munkahely időarányos részétől. (Itt újfent meg kell jegyezni, hogy egyesek már 990 ezer új munkahelyet is a matolcsyzmus bukásaként képesek beállítani, én azonban úgy gondolom, hogy már 500ezer új munkahely is óriási eredmény mg a közmunkásokkal együtt is.)

Összefoglalva: Magyarország termel külföldre, visszafogja belföldi fogyasztását, tehát megtakarít és törleszti adósságait, eközben az államháztartás hiánya is alacsony. A Bajnai Gordon alatt megindult kedvező folyamatok a kormányváltással nem törtek meg, hanem még fel is erősödött. Az Orbán- kormány még néhányat húzott a nadrágszíjon, miközben az adókat is emelte.

Apropó adózás! Persze sokaknak a tyúkszemére lépett a kormány az új adókkal, amelyekre a média is folyamatosan a kapkodó, koncepciótlan és más negatív jelzőket aggatja. Azonban ha kicsit gondolkodunk, és mindent összevetünk kirajzolódhat egy meglepően pozitív összkép is, csak ezt mindenki agyonhallgatja. Egy mondatban úgy tudnám ezt összefoglalni, hogy a kormány a fogyasztást bünteti, a jövedelemtermelő képességet viszont jutalmazza. Úgy is mondhatjuk, hogy az adórendszeren keresztül a kormány tudatosan próbálja visszaszorítani a fogyasztást, inkább a megtakarításokra és a hitelek törlesztésére buzdítva az embereket. Aki mégis mondhatni felelőtlenül fogyasztani akar, az meg adózza le! Emelkedik az áfa, ezen felül specifikusan a dohány, üzemanyag, alkohol jövedéki adója. Nő a játékadó, és bevezetik a chipadót. Csupa olyan dolog kapott tehát különadót, aminek fogyasztását simán el lehet kerülni, józan élethez nem szükségesek. Az üzenet: „Járjál busszal és élj egészségesen, takarékosan!”

Emellett mint már említettem a jövedelmek adója összességében csökken. Üzenet: „Többet kapsz, de ne költsd el!” Persze a gyermektelen alacsony jövedelműek jövedelemadója emelkedni fog, ily módon is visszafogva a fogyasztásukat. Ez az a réteg ugyanis, aki egy esetleges pluszpénz jó részét elfogyasztotta volna, ha kap. De nem kap. Még akkor sem, ha a kormány kommunikációja közben az, hogy mindenki jól jár.

Tehát ami ma Magyarországon zajlik: EXPORTÁLUNK, CSÖKKENTJÜK A FOGYASZTÁST, MEGTAKARÍT AKI CSAK TUD, TÖRLESZTJÜK A HITELEKET, ALACSONYAN TARTJUK AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNYT.

Ez az igazi matolcsyzmus! Nem pedig amit a kritikusok, vagy akár maga a kormány állít. A gazdaság a fogyasztás stagnálása-visszaesése miatt már évek óta nem növekszik, azonban a háttérben zajlanak a fenti nagybetűs folyamatok, ezek pedig előbb-utóbb meg kell, hogy teremtsék a növekedés és a lazítás feltételeit.

Mindemellé társul egy nagyon erős politikai stabilitás. Miközben Görögországot és Olaszországot a gazdasági mellett politikai válság is megrázta, addig nálunk ez szóba sem jöhet. Sőt! A kormány alkotmányozó többséggel rendelkezik, így miközben a ’válságországokban’ kisebbségi kormányok evickélnek az erős ellenzék és az utcai tüntetések, sztrájkok, zavargások viharában, addig nálunk zajlik az ország átszervezése takarékosabb egészségügyi-, oktatási- és önkormányzati rendszer formájában. Alkotmányos garanciák léptek életbe az államadósság növekedésének megakadályozására ás a szigorú költségvetések előmozdítására.

Míg máshol kormány elleni bizalmi szavazások sűrűjében bukdácsol egy-egy kiadáscsökkentő intézkedés, addig Magyarországon senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy ha kell, a kormány azonnal újabb megszorító intézkedéseket képes bevezetni.

És persze itt van még az IMF kérdése. Valójában én sem értem, hogy miért nem kérjük az elővigyázatossági hitelkeretet. Erre jobb érvet én sem tudok, mint hogy ez a kormány arcvesztésével járna. Esetleg még annyi, hogy ha tényleg megcsináljuk IMF nélkül, akkor aztán hirtelen tényleg bezzegországgá válhatunk.

Én tehát összességében optimista vagyok. Persze van az a vihar, ami az elsüllyeszthetetlen hajót is képes bajba sodorni, mi pedig messze nem vagyunk elsüllyeszthetetlenek, de azért azt sem lehet mondani, hogy magunk alatt fúrjuk a hajót és minden rossz ebben az országban.

A görög és az olasz válság mellett mostanában az írek kicsit háttérbe szorultak, pedig ne felejtsük, ők is benne vannak nyakig... egy kicsit foglalkozzunk velük is,különösen, hogy az Index is ezt teszi egy cikk erejéig. Étvágygerjesztőnek adok rögtön egy alcímet: milyen az, amikor Matolcsyt hitelesnek tekintik? Na, ez így már elég pikáns :-)

Az ír helyzetről anno már volt egy posztsorozatunk, melyben az ír válság milétét boncolgattuk; itt is a szokásos ingatlanpiaci buborék durrant, de jó nagyot, hogy aztán maga alá temesse a bankokat, meg az egész kelta tigrist (mindez megspékelve a nemzetközi helyzettel, azaz elmaradtak a befektetők és a turisták, 14-15% körüli munkanélküliség, recesszió, szóval nem pusztán bankválságról van szó!). Az előbbit érthetőbbre lefordítva: puszta közepére épített szállodákra, kis falvakba épített plázákra adtak hitelt, melyek bedőltek (várható volt), és a bankok óriási veszteségeket szenvedtek el. Ekkor jött az ír kormány, és hitelből konszolidálta a bankokat (az IMF hathatós segítségével), majd miután ennek hatására alaposan megnőtt az államadósság, komoly megszorító intézkedéseket vezetett be. Mintha azt mondaná Orbán, hogy nem hagyjuk bedőlni a magyar bankokat, konszolidáljuk őket, de cserében holnaptól mindenki adója duplázódik. Képzelhetitek, mennyire szerethetik a bankokat az írek.

A kormány közben töretlen optimizmussal tekint a jövőbe, erre jó példa az Index ma megjelent cikke, ahol Mr Noonan pénzügyminiszter világgá kürtöli a jó hírt: az ír gazdaság kinövi a válságot és az adósságot! Mindezt az Index olyan alcímmel közli, hogy "amit mi szeretnénk, azt az írek megcsinálták: növekedéssel kezelik az adósságproblémákat." Gondolom, most mindenki 3-4-5%-os növekedést vizionál, hát, akkor leírom azt a növekedést, amivel az írek kinövik az államadósságot: kb. 0,9%, és a jövő évi számokat is most vették lejjebb: a tervezett 2,5% helyett már csak 1,6%-kal számolnak. Közben a kilátások sem jók, az export növekedése nem éri el a várt szintet (az ír gazdaság erősen exportorientált), a munkanélküliség továbbra is nagyon magas, a belső fogyasztást a megszorító csomag tönkrevágta (és további adók várhatók, illetve az adókedvezmények jó részét is kivezetik - ezek ismét nem fogják elősegíteni a fogyasztás növekedését), és az ír kormány reményei szerint talán 2015-re sikerül elérniük a 3%-os GDP arányos hiányt. Mr Noonan interjúja olyan, mint mikor Mr Matolcsy nyilatkozik a Magyar Nemzetben, és megpróbálja gyorsnaszádként eladni Magyarországot - ezt a hazai sajtó ilyenkor szépen darabokra cincálja, és körberöhögi - Mr Noonan interjújánál ez fel sem merült.

Szóval nem értem, milyen adósságkinövésről és növekedésről beszél az Index.

Erzsike szalad kifelé a pénztárból, meglátja az erélyes nagyfőnök:

- Erzsike, hová szalad?

- Főnök úr, én...

- Erzsike, nem látja, hogy mekkora sor van a pultjánál? Ott állnak a vásárlók, és várják, hogy kiszolgálja őket! Tanulja meg, Erzsike, itt az első a vásárló, minden mást megelőz, először vele foglalkozunk, őt szolgáljuk ki, utána jöhet minden más!

- De én...

- Értse meg, Erzsike, nem érdekelnek a kifogásai! Elegem van abból, hogy "de én", meg hogy "az úgy volt", nem érdekel! Itt én vagyok a nagyfőnök, az van, amit én mondok, most maga szépen visszamegy a pultba, és kiszolgálja a vásárlókat! Érti?

- De főnök úr...

- Már megint ez a "de!" Mondja, Erzsike, miért vitatkozik velem? Egyáltalán, ki maga, hogy vitatkozzon velem? Tisztázzuk le: én vagyok a főnök, maga a beosztott, és maga itt, munkaidőben azt csinálja, amit én mondok! Ha azt mondom, hogy bemegy a raktárba rendet rakni, akkor oda megy, ha azt mondom, hogy vigye ki a szemetet, akkor kiviszi, ha meg azt mondom, hogy visszamegy a pultba, és kiszolgálja a vásárlókat, akkor azt teszi! Ha nem tetszik, mehet máshová dolgozni, nem kötelező itt maradni!

- De főnök úr...

- Nézze Erzsike, ezt a témát én most itt befejeztem, és kész! Mint már mondtam, nem érdekelnek a kifogásai, más dolgom is van. mint hogy magával veszekedjek! Tudja, hogy naponta tartom a hátam a nagyfőnökség előtt? Tudja, hogy itt én 50 ember munkájáért felelek, és igenis felelek, mert ha elrontok valamit, akkor ez az 50 ember munkanélküli lesz, és nem tud a családjának kenyeret adni?! Tudja, mennyit dolgozom, azért, hogy ez az áruház működjön, még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is? És látja, már legalább öt perce erről beszélgetünk, ahelyett, hogy mindketten a dolgunkat végeznénk! - itt egy kicsit megenyhült a nagyfőnök - Na, mondja, miért rohan maga ennyire, mint akit üldöznek?

- Be akartam nyomni a vészriasztó gombot, mert kigyulladt az áruház!