Bár még el sem csitultak a magyar kormány korábbi unortodox lépései miatt a nemzetközi vizeken a hullámok, kormányunk újabb méretes kősziklát dobott a háborgó vízbe: 180 forintos árfolyamon bárki végtörlesztheti frankhitelét mégpedig úgy, hogy az árfolyamkülönbözetből adódó veszteséget a hitelező bankoknak kell állnia.

Helyes! Mondhatja most az egyszeri halandó, hiszen a bankok már nagyon régóta szívják a becsületes magyar emberek vérét, amiből óriási hasznot húznak és visznek ki az országból. Fizessenek hát a bankok és ne „rinyáljanak”! Orbánnak végre van vér a pucájában, végre valaki ráncba szedi ezt az élősködő bagázst. A bankok különben sem végeznek semmilyen értékteremtő munkát, csak spekulálnak, fedezetlen hiteleket bocsátanak ki, ebből fakad az egész válság is. Ja és olyan magas kamatokat szednek, ami mögött semmi realitás nincs. Meg a bankadót is áthárították már régen a lakosságra. Különben is a kamat mögött nincs semmilyen fedezet, az csak a dolgozó emberek munkájának megsarcolása. És persze a legfontosabb: az egy kamu, hogy a bankok svájci frankot hiteleztek. Valójában forintban hiteleztek, semmi köze nincs a hitelezésüknek a svájci frankhoz, most pedig, hogy ilyen erős a svájci frank óriásit kaszálnak jogtalanul.

Ki nem hallotta, olvasta volna ezeket a véleményeket?

És akkor nézzük a „szakértők” véleményét: Ez jogi nonszensz, ilyet jogállamban nem lehet megcsinálni. Az állam nem avatkozhat be két fél szabad akaratából kötött szerződésbe. A magyar Alkotmánybíróság, de az Európai Bíróság is egészen biztosan el fogja kaszálni ezt a törvényt. Ha valóban életbe lép egy ilyen intézkedés, az bedönti a forintot, bóvli kategóriába kerül Magyarország a hitelminősítőknél, megnő az országkockázat, sőt könnyen csődbe is jut az ország. A magyar bankrendszer pedig összeomolhat, külföldi bankok vonulhatnak ki az országból. A kisvállalkozói hitelezés teljesen leáll, így újabb recesszióba és még nagyobb munkanélküliségbe süllyedhet az ország. Az államadósság finanszírozása megdrágul és az államháztartás egyenlege is felborul. Meg különben is, a pénzügyi rendszer stabilitása fontosabb az államadósság csökkentésénél.

Ez is meggyőző ugye? Emberek tudatlan(?) dühére apellálás, vs. riogatás, fenyegetés.

Na ez a két szélsőséges álláspont. A szakértőket csak az irónia kedvéért tettem az imént idézőjelbe, ugyanis számos magát szakértőnek, hozzáértőnek valló emberke valójában a közember véleményét osztja, és ezt (ál)tudományosan le is vezeti. Nem szeretnék most Matolcsyval példálózni (de igen :), ezért soroljuk ide például Dr. Drábik János „közgazdászprofesszort”, aki valóságos keresztes hadjátatot hirdet a bankok ellen.

Nyilván lehet érvelni mindkét szélső álláspont mellett, meg ellene is, és lehet a kettő között az arany középúton is állást foglalni. Nekem csupán egyetlen apró dilemmám van: Lehetséges az, hogy az emberek igazságérzete szemben áll a jogszerűséggel? Jó törvény az ilyen? Avagy törvénybe foglalható Magyarországon az, hogy 1+1=3, akarom mondani 230=180 amennyiben minden ember megállapodik ebben?

A 180 forintos frankhoz szemmel láthatóan ragaszkodik a kormány, kár, hogy a piac nem annyira; így meg persze nem csoda, hogy Orbán adminisztratív eszközökkel próbál úrrá lenni a problémán. Most két érdekes pletykát szeretnék röviden megosztani, olyat, amiből semmi nem hivatalos, inkább csak a verebek csiripelik, és érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban.

Először is itt van a kedvezményes törlesztés lehetősége, melynek a lényege az, hogy az ügyfél 2014-ig 180 Ft-on törleszt, a különbözet addig külön hitelként gyűlik, melyet majd vissza kell fizetni, Nos, a pletykák szerint ez utóbbiból semmi nem lesz, ugyanis a kormány 2014-ben egyszerűen lenyeleti a bankokkal a különbséget, cserében megszünteti a bankadót. A kormányt elnézve ennek simán megvan a realitása, és ez alapján az dönt jól, aki kéri ezt az árfolyamrögzítéses törlesztést. Szerintetek?

A másik pletyka ezzel a nagy port kavart 180 Ft-os végtörlesztéses történettel kapcsolatos: azt ugyebár Orbán is jelezte, hogy jogilag lehet, hogy nem állja meg helyét ez a törvénytervezet, de azért "megvannak a válaszaik". A pletykák szerint ezekből a válaszokból természetesen semmi nem lesz, és a magyar államnak kártérítést kell fizetnie a bankoknak ezzel kapcsolatban. Mit is jelent ez gyakorlatban? Kb. ugyanazt, mintha a végtörlesztéseknél az állam a devizahitelek 180 Ft-on feletti részét egyszerűen átvállalná, és pótolná az adófizetők pénzéből. Tehát az emberekkel fizettetik meg - ezt is. Mi lehet igaz ebből?

(Aki tud további "pletykákat" is, ossza meg velünk a hozzászólások között:-)

Az áfa (általános forgalmi adó) az egyik legjelentősebb adónem, ebből folyik be az államháztartás bevételeinek nagyságrendileg egynegyede.

Fő jellemzője, hogy degresszív adó, tehát az alacsony jövedelműeket, - akik minden hónapban elköltik az összes pénzüket – arányaiban jobban sújtja, mint a magas jövedelműeket, akik jövedelmük egy részét megtakarítják, így arra a részre áfát sem kell fizetni. Szokás ezért az áfát igazságtalannak is nevezni, mégpedig joggal.

Harmadik alapvetés, – mielőtt belekezdek mai posztom lényegi részébe - hogy az áfa gyakorlatilag a fogyasztást bünteti, hiszen minél többet költ valaki, annál több adót kell fizetnie. Feltéve, ha számlára vásárol és nem feketén.

Ez utóbbi ugyanis elég széles körben dívik hazánkban, egyes számítások szerint évi 600 milliárd forint áfát csal el a magyar. Nem szeretném ezt lélegeztető gépre is kiszámolni, csupán annyi, hogy ez fejenként évi 60ezer, tehát havi 5ezer forint be nem fizetett áfát, tehát havi 20ezer forint számla nélküli vásárlást feltételez.

Reális lehet ez a szám? Szerintem nagyjából igen. Száma nélkül lehet venni egy csomó mindent: számítógépet, fodrász szolgáltatást, lakásfelújítást, mosógép szerelést, zoknit a KGST piacon, vagy hot-dogot a sarki büfénél, esetleg fagyit egy mozgó fagyiárustól. Előfordul az is, hogy a kisbolt nem üti be a gépbe a kosár tartalmát, csupán számológéppel adja össze a tételeket. És még sorolhatnám tovább szinte a végtelenségig. Az esetek egy részében a fogyasztó is jól jár a számla nélküli adásvétellel, amennyiben elhangzik a bűvös mondat: ’Számlával 50ezer, anélkül 40’, de sokszor szimplán a szolgáltató sunnyogja el ezt az összeget.

Mielőtt összecsapnának a hozzászólásokban a ’Tessék mindig számlát kérni’, a ’Nem a kicsikkel kellene foglalkozni, hanem a politikusokkal, meg azokkal akiknek medencéjük van’, vagy a ’Ha mindenki mindenről számlát adna, akkor tönkremenne a magyar kisvállalkozói szektor’ hívők, le szeretném szögezni, hogy bizonyos szemszögből mindenkinek igaza van.

A probléma ugyanis a rendszerbe van foglalva, amely ráadásul sokszor igazságtalan is. A Tesco-ban például 200 forint egy tábla Milka csoki, a kisboltban pedig 300. Ha tehát a Tescoban veszem meg, 40 forint áfát fizetek, ha meg a kisboltban akkor 60-at, ugyaazért. Márha tényleg eljut az a pénz az államhoz. Hogy is van ez?

Az én javaslatom az lenne – ha már úgyis a nem ortodox intézkedések korát éljük -, hogy ne kelljen mindenért áfát fizetni. Legalábbis ne úgy, ahogy eddig. Eddig ugyanis a kisbolt megvette azt a Milka csokit a Tescoban 200-ért, amiből a 40 forint áfát visszaigényelhette, hogy aztán majd eladta 300-ért, és ő felszámolja a 60 forint áfát. Már ha ad számlát. Ehelyett csinálhatnánk úgy, hogy kijelölnénk áfa beszedő boltokat, ezek tipikusan a nagyáruházak, amelyek szervezeti adottságaik miatt mindig adnak számlát, és azt a kisbolt sem igényelhetné vissza, cserébe ő már nem is számolná fel még egyszer.

A rendszer egyszerűsödne, az áfa pedig bizonyosan be lenne fizetve minden termék után, hiszen a legtöbb termék a végső fogyasztóig vezető úton biztosan áthalad valamely nagykereskedőn. Ezeket pedig alacsony számosságuknál és méretüknél fogva könnyű ellenőrizni. Ezzel a módszerrel biztosítva lenne az is, hogy ugyanazért a termékért mindenhol ugyanannyi áfát kelljen fizetni, tehát a rendszer igazságos lenne.

Vannak aztán azok a tevékenységek, amelyeknél nem működik ez a nagykereskedői szűrő. Ilyen jellemzően a legtöbb nem viszontkereskedelemmel foglalkozó kis- és középvállalkozás által nyújtott, szolgáltatás. Például: autószerelő, fodrász, magánorvos… stb.

Az ilyen tevékenységeknél meggondolandó lenne az áfa megszüntetése, és másféle adó kivetése. Ugyanis nincs értelme! Aki csak tud, úgyis kibújik az áfafizetés alól, ebben jórészt találkozik az eladó és a vevő érdeke, tehát az összekacsintás könnyen megtörténik. A számlaadás teljeskörű ellenőrzése pedig a nagy számú de kis összegű tranzakció miatt költséges és szinte lehetetlen. Nem állhat ott minden vállalkozó mellett egy NAV alkalmazott. Nem beszélve arról, hogy ő is egykönnyen érdekeltté tehető a hallgatásban.

A kérdés már csak az, hogy milyen adót lehetne kivetni ezekre a szektorokra, amely megfizetése alól nehéz kibújni. Valami olyasmire gondolok, hogy minden tevékenységnek van valamilyen jellemzője, amely alapján megfogható egy hüvelykujj szabállyal, hogy mekkora forgalma lehetett. A legtöbb vállalkozó például fizethetne az alkalmazottai száma (ÉS NEM A BEJELENTETT BÉRE) alapján. Hiszen valószínűsíthető, hogy a forgalom és az alkalmazotti létszám együtt mozog. A szolárium szolgáltatónak például jellemző lehet a villanyszámlája, hiszen nyilván a működő gépek fogyasztása generálja azt. A villanyszámla pedig egy objektív, megfogható dolog. És így tovább, részletesen elemezni lehet minden szakmát.

A feltételek pedig tiszták lennének. Lehetne persze kritizálni, hogy túl nagyvonalú, és nem veszi figyelembe a specialitásokat és az egyedi eseteket, de még mindig tisztább, mintha valakinek a tényleges forgalma bevallásával kellene trükköznie, szorongva egy lebukás vagy egy adóellenőrzés lehetősége miatt. Arról nem is beszélve, hogy nagyságrenddel lehetne csökkenteni az adminisztrációs költségeket is.

A jövő persze nem ez, hanem a készpénz megszüntetése és a bankkártyás-, vagy egyéb regisztráló rendszerekkel történő fizetés teljeskörű elterjesztése. Bár nem biztos, hogy ez olyan jó lenne.

A viagra bizony nemcsak a férfiak fantáziáját mozgatta meg (egyébről nem is beszélve), hanem a kabarészerzőkét is. Amúgy tényleg érdekes kérdés: mi van, ha az ember túl korán veszi be a gyógyszert, de az "aktus" valamilyen okból még nem lehetséges? Ezt a témát dolgozza fel a következő jelenet, a zseniális Bajor Imrével és Lorán Lenkével :-)

Szerintem jó helyen kapizsgál a kormány, mikor a 40 milliárd pótlólagos áfa bevétellel szeretné betömni a költségvetés lyukait oly módon, hogy javítják a NAV adóbeszedési hatékonyságát. Persze a pöfögők gyorsan lecsaptak a témára, miszerint újabb légvárakat épít a kormány, az az igazság, hogy ebben az ötletben most kivételesen tényleg van valami.

Ki ne találkozott volna már a címben citált mondattal jómagyar kereskedők szájából, mikor valamilyen terméket vagy szolgáltatást szeretett volna megvásárolni. Nem is szeretném ragozni. Inkább arra hívnék fel mindenkit, hogy segítsétek kormányunkat az áhított pluszbevétel elérésében. Ez tulajdonképpen mindannyiunk érdeke, hiszen ha nem sikerül behajtani ezt a pénzt, akkor a kormány elbukik és visszajönnek a szocialisták a megszorító politikájukkal együtt.

Persze nem a klasszikus módszert javaslom, mármint hogy kérjünk mindenről számlát, mert tisztában vagyok vele, egy ilyen felhívással nem érnék célt, hiszen Nívó blogunk népes törzsolvasó gárdáját kizárólag magasan képzett, intelligens és gazdag emberek teszik ki. (Kivéve ”the dragon” alkalmi olvasónkat, aki ma véletlenül bulvártémával jött ki, elterelve a fontos ügyekről a figyelmet, mikorispedig olyan hálás témák forognak, hogy kormányunk 180 forintra értékelte le a svájci frankot. Nyilván a tuggyukkik agitátora, mint például Brendel Matyi.) Meg különben is a szocik már próbálkoztak egy szánalmas KÉRJ SZÁMLÁT! kampánnyal még az átkosnyolcévben, és hát tudjuk milyen sikerrel.

Az én javaslatom, amellyel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad a következő: Természetesen ha felajánlják vidd el a cuccot számla nélkül, majd pedig jelentsd be az illetőt az Adóhivatalnál. Onnan aztán Mátyás királynak öltözve majd valaki kiszáll a megadott címre, úgy tesz mint aki vásárolni akar, majd amikor elhangzik a bűvös mondat: ’Számlával 50 anélkül 40’, akkor már villantható is a hatósági igazolvány és a csekktömb egy kétmilliós bírságról. Kiszámoltam: Ha akad húszezer jó hazafi a tízmillióból, akkor máris összejön ily módon a 40milliárd. Miután azonban blogunk olvasottsága - kis jóindulattal és nagyvonalúsággal - egy átlagos napon ötvenezer fő körül mozog, így pusztán blogunk javaslatából összejöhet a teljes 100 milliárdos hiányzó bevétel, ha mindenki feldob egy nevet.

A cigi és a sör jövedéki adójának emelésére így már nem is lesz szükség!Ráadásul munkahelyteremtő hatás is várható, hiszen az Adóhivatalnak egy csomó jól képzett Mátyás királyra lesz szüksége.

Na mit szóltok? Mindenki bennevan a buliban?

Bizony, ez jutott eszembe a Fidesz frakció devizahitel-végtörlesztéses ötletéről. Mi megadjuk a könnyítést, a frankonkénti kb. 50 Ft-os veszteséget meg nyelje be a bank!

A terv megvalósíthatatlanságáról már sokan írtak, londoni elemzők szerint 980 milliárd forintos veszteséget szenvedhetnének el a bankok, illetve a portfolio.hu is végigszámolta, hogy mindez leértékelődési nyomást helyezne a forintra - vagyis pont azok szívnák meg a legjobban, akik nem tudnának végtörleszteni, mivel a mostaninál is rosszabb árfolyamon kellene törleszteniük - de ez csak az egyik (gazdasági) oldal. Bevallom, én azt nem értem, mit akar ezzel elérni a Fidesz? Ezzel akar segíteni a devizahiteleseknek?

Most hirtelen azon gondolkodom, hogy devizahiteles ismerőseim közül kinek van a párna alatt pár millió (vagy pár tízmillió) forintja. Szerintem senkinek. Pedig nagy üzlet lenne nekik, hiszen a 180 Ft-os árfolyam azt jelentené, százezreket-milliókat spórolnának meg - amit persze a kormány nagyvonalúan a bankokra hárít. Kiken segítene ez a terv? Azokon, akiknek jókora és könnyen hozzáférhető pénzeszközük vagy befektetésük van. Másképp teszem fel a kérdést: rajtuk kell elsősorban segíteni, úgy, hogy közben veszélybe sodorják az ország gazdasági helyzetét? Aligha. 

Persze, másnak, a "szegényebbeknek" is megvan a lehetősége: kölcsönkér (kitől?), forinthitelt vesz fel rá (cseberből vederbe), eladja a házát, és abból kifizeti (ha így megéri neki, mondjuk a mai ingatlanpiac nem a magas árakról híres), de valljuk be ezek inkább csak elméleti lehetőségek, egy átlagember elég nehezen fog összekaparni milliókat a semmiből. Szóval ezzel nem oldottunk meg semmit, csodálkoznék, ha tömegesen élnének a lehetőséggel.

Másrészről - még mindig a gazdasági összefüggéseken túl - van ennek a dolognak egy nagyon csúnya üzenete: köthetsz te akármilyen szerződést, megállapodhatsz bármiben, de ha a kormány úgy látja, hogy neki ez nem tetszik, akkor nemes egyszerűséggel belenyúl ebbe! Távol álljon tőlem, hogy "rettegjek", de azért ez az eset elgondolkoztatott. Innentől kezdve bármit ki lehet találni: de drága a kenyér, és szegények az emberek, legyen a kenyér ára 100 Ft/kg, és punktum! - akár így is hangozhatna a következő Lázár bejelentés, persze a pékek meg "oldják meg".    

Összegezzük: a jó szándékot értékeljük, akik igazán bajban vannak, azokon nem segít (sőt, ront a helyzetükön), de közben megingatja a bankrendszert, a gazdaságot, és a kormányba vetett hitet is. Az ilyen javaslatot el kell vetni, remélem, meg is történik vasárnap.

Néha olyan érzésem van, hogy ott fent, a minisztériumban dolgozók, mintha nem is a földön járnának... ennek egyik tipikus példája Hoffmann Rózsa államtitkár asszony, aki a mai kabaré egyik jeles képviselője lesz lassan, mert annyit röhög az ember az ötletein, mint némelyik stand up humorista fellépőn. Most is csapatával olyat alkotott, hogy ajjaj.

Az Origo birtokába került tervezet szerint ugyanis megvalósítják azt a szép és régóta dédelgetett tervet, hogy amelyik diplomás külföldre távozik, az biza' fizesse vissza képzése költségeit.

Lényeges változás a korábbi tervekhez képest, hogy a koncepció államilag finanszírozott képzés helyett állami ösztöndíjjal támogatott képzésről ír. A különbség, hogy a tervezet szerint az ilyen képzés a jövőben csak akkor lesz a hallgatók számára valóban ingyenes, ha még tanulmányaik megkezdése előtt szerződést kötnek az adott egyetemmel vagy főiskolával arról, hogy diplomájuk kézhez vétele után meghatározott ideig Magyarországon vállalnak munkát. Konkrét időszakot a tervezet nem szab meg, csak példaként említ 7 illetve 15 évet. "Ennek nem teljesülése esetén a képzés költségét a hallgató az intézménynek visszatéríteni köteles" (origo.hu)

Mint külföldön dolgozó diplomás, pár gyakorlati kérdést azért feltennék az államtitkár asszonynak:

1. És mindezt hogyan tennétek meg, kicsi csillag? Áruljátok már el, honnan a fenéből tudjátok meg, hogy az az egyetemista hová megy dolgozni? Hivatkozhatsz a fene nagy EU-s intézményi kapcsolatra, ami úgy nagyjából semmit sem ér, és olyan csigalassú, mint  a bürokrácia általában, de utána is, ha az emberke nem akarja visszafizetni a képzést, mit csináltok? Beperlitek? Szerintetek ez hol fogja érdekelni a kint dolgozót, amikor azt látja, hogy még az ír gázoló ügyében sem tudtok dűlőre jutni, immár tíz éve? És EU-n kívül is van élet...

2. Tetszik ez a 7 meg 15 év kitétel. Lássuk az én esetemet: egyetem után 4 évet dolgoztam itthon, majd (ideiglenes szándékkal) dobbantottam, és most úgy öt év után szeretnék visszajönni, hogy tudásommal "hazámat szolgáljam" (meg hogy legyen kinek az adójából kifizetni a BKV vezér prémiumát). Na, akkor kellene nekem fizetnem, vagy sem? És ha csak mondom, hogy hazatelepülök, de eszem ágában sincs? Persze, ki lehet kötni, hogy az illetőnek "összesen legalább 7-15 év magyarországi munkaviszonya legyen", de ez csak utólag derül ki, kb. nyugdíjba vonuláskor. Mert az nagyon nem kóser, hogy kimegyek négy év után, a törvény szerint visszafizetem a képzésem költségeit, majd öt év után hazajövök, és... és akkor mi?

3. Ez a "ki milyen hasznot hoz az országnak" kérdés is érdekes... pl. aki munkanélküli, és segélyt kap az államtól, az - gazdasági szempontból - milyen hasznot hoz? És aki külföldön dolgozik, de pénzét itthon költi el, vagy itthon fekteti be? Na ugye, ez is egy érdekes kérdés, mindenesetre nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy aki külföldre megy, nem a magyar államnak kamatoztatja tudását. A külföldön dolgozót sok esetben tekinthetjük úgy, mint aki exportálja a munkáját, és az export jó dolog jelen állás szerint.   

4. Maga az elv amúgy érthető: az állam befektet, az állam szeretné, hogy befektetése valamilyen szinten megtérüljön, és ezt a megtérülést próbálja biztosítani. De akkor miért nem terjesszük ki ezt az elvet az egész oktatásra? Pl. ha többszörösen hátrányos helyzetű L. Richárdnak amúgy is esze ágában sincs dolgozni, miért ne követelhetnénk rajta, hogy fizesse vissza az általa elvégzett 6 általános költségét? Na?

Most jöhetne az a szöveg, hogy az állam teremtsen olyan feltételeket, hogy a diplomás szakembereknek megérje itt maradni, pl. ilyen a normális, nem a munkát büntető adózás, tisztességes, kiskapukat kizáró törvényi környezet, vállalkozásbarát gazdaság, stb, de hát ez jóval nehezebb feladat, mint kitalálni ezt az agyrémet. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ez a "röghöz kötés" mennyire harmonizál az EU elvekkel, és hogyan állná meg a helyét egy próbaperben.

Valaki vigye már ki Hoffmant és a többi minisztériumi szakértőt a valóságba, és kérdezze már meg tőle, hogy "akkor ezt így hogy"? Mert értem én a szép alapelveket - zenéljen, tornázzon a gyerek, meg ne menjen külföldre, de ehhez olyan feltételek is kellenek, amik nemcsak papíron, a minisztériumban vannak meg!

Számomra hihetetlen, hogy Kocsis István távozik a BKV éléről, hiszen ő egy zseni. Most ne röhögj, kérlek szépen, hogyan neveznél egy olyan embert, aki szinte az összes nagyobb állami vállalatot vezette (pl. MVM, MÁV, BKV), jópár cégnél igazgatósági tag volt (pl. OTP, Paksi Atomerőmű, ÁPV RT, Csányi Pincészet), mindezt úgy, hogy túlélt pár kormányváltást, köztük a legutóbbi "rázóst" is? Ő kétségkívül egy korszakos zseni, remélem, továbbra sem vesztegetik szakértelmét holmi ügyészségi-hatósági ügyekkel. Sőt, felhívnám a kormány figyelmét, hogy Kocsis még nem volt Malév-vezér, és ezen túl megérdemelne pár pozíciót, például fb tagság valamelyik Csányi cégben, vagy szoprán vezérszólam a veresegyházi asszonykórusban, Kocsis kétségkívül ezt a tisztséget is méltóképpen ellátná. De most nem erről akarok regélni.

Szóval Kocsis távozott, közös megegyezéssel, végkielégítést sem kap, de mielőtt telesírnánk a zsebkendőnket, és neki is gyűjteni kezdenénk, mint Isaurának, jelezném, nem marad pénz nélkül. Kap ugyanis prémiumot, nem is keveset, éves fizetésének 40%-át!  Nem tudom, mi olyat ért el a BKV-nál, mert a hírek általában arról szóltak, hogy az állam hogyan nyomott bele még pár milliárdot ebbe a cégbe, de biztos így van jól. 

Mindenesetre megnéztem, mi az a fene nagy eredmény, ami alapján Kocsis úr prémiumot kap. A BKV eredménybeszámolója szerint az értékesítés nettó árbevétele csökkent 71,6 milliárdról 69,5 milliárdra, ha figyelembe vesszük a jegyáremelkedést is, akkor úgy tűnik, hogy kevesebben vették igénybe a BKV szolgáltatásait, pontosabban fogalmazzunk úgy hogy kevesebben fizettek érte. Ez nem jó, erre nem jár prémium (reméljük). Ugorjunk kicsit a végére: a BKV eredménye viszont nagyon jó, a 2009-es mínusz 23,5 milliárd helyett idén plusz egymilliárd forintos adózott eredményt ért el a cég! Ejha, erre viszont valóban prémium jár, azt a kutyafáját! Vajon minek köszönhető ez a szenzációs eredmény? Kis böngészés után megtalálható, hogy az egyéb bevételek sor nőtt jelentősen, a 2009-es 38,2 milliárdról 61,8 milliárdra.

Mi történt? Ócska poén lenne azt mondani, hogy "visszarakták a lopott pénzt", mert egyrészt akkor ennél sokkal nagyobb nyereség lenne a végén, másrészt ez nálunk elképzelhetetlen, a bűnösök a végén enyje-benyjét kapnak, nem vagyonelkobzást. Nem húznám az időt, a kiegészítő mellékletben a BKV bevallja, hogy a szokásos normatív támogatáson túl (32,9 milliárd forint) leesett még némi pénz az államtól, például a főváros is adott plusz 5 milliárdot, és az állam is extra 17,5 milliárd működési támogatást. Ezen kívül még sikerült valamennyit fogni a bérköltségen - gratulálunk -, és a pénzügyi műveleteken - ehhez is -, de ezek nem olyan nagy összegek, a 24 milliárdos eredményjavulásból 22,5 milliárdot az adófizetők pénzén érték el. Enélkül a BKV tavaly 22 milliárdos mínuszban zárt volna. Hurrá!

És ezért Kocsis prémiumot kap, nem is keveset. Lehet, a prémiumfeltétel is ez volt, hogy könyörögjön ki minél több állami pénzt; akkor meg megérdemli, nem? Illetve előfordulhat, hogy valami más feltétele volt a prémiumnak, amit mi nem ismerhetünk, habár egy szétrohadó, korrupciókkal teli, állami mankó nélkül erősen veszteséges cégnél nehéz elképzelni, mi lehet az a tényező, ami miatt ekkora pénz jár a vezérnek. Amennyiben a kedves olvasó most a fejét verné a falba, hogy neki miért nincs ilyen szerződése - pláne a versenyszférában -, hát, tudjátok ez olyan, hogy vannak nyertesek és vesztesek, és nem mindenki lehet nyertes, meg aki nem nyertes, az nem ember, de erről inkább Lázár polgármester elvtársat urat tessék kérdezni.

Mindenesetre ha valaki tud ilyen állást nekem, szóljon!

Nemsokára készül a költségvetés, és természetesen ismét előkerült a kérdés, hogy jó-e a jelenlegi egykulcsos jövedelemadó-rendszer vagy sem - én nem akarom megmondani a frankót, mondjátok meg ti! A következő posztban öt izgalmas elméleti lehetőséget vázolok fel röviden, és nektek a feladatotok az lesz, hogy a végén megszavazzátok, melyik tetszik a legjobban.

1. A zállam mindent megold. Végtelenül egyszerű a dolog, minden jövedelem 100%-kal adózik, és az állam majd gondoskodik mindenkiről, ételt ad az éheseknek, letörli az árvák arcáról a könnycseppeket, működteti az egész országot. Persze ehhez feddhetetlen, tiszta politikai vezetés kellene, aki nem csal-lop-hazudik, másrészt viszont lenne egy nagy előnye: megszűnnének a vagyoni különbségek, és a bőség kosarából mindenki egyformán részesedhetne - elméletben. (Mielőtt valaki megijedne, az Internacionálé nem lenne kötelező.)

2. Progresszív-sávos adórendszer. Aki többet keres, magasabb adókulccsal adózik - nemrég még mi is így adóztunk, míg meg nem szüntették. Van egy csomó előnye: aki többet keres, mégiscsak jobban tudja nélkülözni a pénzt, mint aki kevesebbet, ezáltal segít tompítani a jövedelemegyenlőtlenségeket, másrészt az állam is jól jár. Nagy hátránya viszont, hogy a rendszer nem igazságos - aki kétszer olyan jól dolgozik, és ezt a cége elismeri, miért ne vihetne haza kétszer annyi nettó bért? -, másrészt magyar sajátosság, hogy itt már az is "gazdagnak" számít, akinek a fizetése nem éri el egy átlagos EU ország minimálbérét. És igen, volt idő, amikor ők is a legmagasabb kulccsal adóztak.

3. Lineáris adórendszer: Nagyjából ez van most, mindenki befizeti a maga kis 16%-át, oszt' jónapot. Habár sokat bírálják, nem olyan rossz ez a rendszer - egyrészt elismeri a munkát, másrészt nem bünteti a magasabb jövedelműeket, és ha a kormány e mellé megfelelő adójóváírási rendszert talál ki (ez elmaradt), akár működhet is. Magyarországon jelenleg egy óriási hátránya van: a költségvetésből hiányzik az átállás miatt kiesett párszázmilliárd forint, ami ha meglenne, kutya baja nem lenne az államháztartásnak.

4. Mindenki fizessen ugyanannyit! Lehet úgy is tekinteni a magyar államot, mint szolgáltatót: beszedi az adót, cserében szolgáltatásokat nyújt - egészségügyet, oktatást, utakat, közbiztonságot, stb. -, és mivel ezeket hosszútávon kb. mindenki hasonló arányban veszi igénybe, miért ne lehetne az, hogy mindenki fizessen ezekért a szolgáltatásokért? Ki lehet számolni szépen, SZJA-ból elvárunk mondjuk 1500 milliárd forintnyi bevételt, ez tízmillióval osztva 150.000 Ft, szóval minden magyar állampolgár csengessen be évi 150.000 forintot SZJA-ra, gyerek, felnőtt, nyugdíjas, semmi nem számít! (Ugyanígy ki lehet számolni mondjuk a TB-t is, aztán a családok a befizetés eloszlását megoldják, ahogy akarják.) A rendszer mindenképpen igazságos, megvalósíthatósága már egy fokkal érdekesebb kérdés.

5. Nem fizetünk semmit, nem kapunk semmit. Hívhatnánk "szélsőliberális" megoldásnak is, kár, hogy nálunk a liberális lassan szitokszó lett egy korrupt párt miatt. Az elképzelés lényege az, hogy nem fizetünk adót, de cserében mindenért fizetni kell (teljes árat), amit igénybeveszünk - ha használjuk az utat, ha kihívjuk a rendőrt, ha a gyerek iskolába megy, stb. Nagy kérdés persze, hogy mi lenne itt az állam szerepe - egy hatalmas szolgáltató lenne, mely ugyanúgy küldené a csekket, mint a vízművek, vagy bizonyos nehezen forintosítható és osztható szolgáltatásért azért szedne valami minimáladót - de kétségkívül ez lenne a legigazságosabb rendszer: ha igénybe veszed, fizetsz érte, ha nem, nem, másét meg nem te fizeted. Hátránya, hogy nem tudni, ez hogyan működne a gyakorlatban, egyáltalán, működne-e.

Tessék szavazni!

Sokat repültem már, legutóbb egy hete, legközelebb egy hét múlva fogok, úgyhogy bocsásson meg a kedves kabaréhallgató, de ez a kabaré a repülésről fog szólni. Maksa Airport című száma mindenesetre zseniális, kitűnő, szórakoztató, fenomenális - egy szóval olyan maksás :-)